A Vipera blogturné második állomása - Kelly&Lupi olvas
(kiadvány: A Vipera)

Őszinte leszek ez az első rész a sorozatból, amit elolvastam. Sosem szoktam egy sorozatot így elkezdeni, de a barátaim, akik olvasták a többit, megnyugtattak, hogy így is fogom érteni a regényt, csak ezért mertem így belekezdeni.

 
Isabella
A regény az 1300-s évek Skóciájába visz vissza minket. Ott él Isabella MacDuff, a híres MacDuff klán örököse, aki boldogtalan házasságban él a kegyetlen férjével és a kislányával, akit rajongásig imád. A MacDuff klánnak örökös joga volt arra, hogy trónra emelje Skócia királyait, így az édesanyja javaslatára Isabella - mivel a bátyja raboskodik - megszökik otthonról, hogy Robert Bruce-t, aki megpróbálja megszerezni a skót koronát, megkoronázza.
A szökést Lachlan McRuairi - aki a társai között a Vipera névre hallgat - szervezi meg, de a menekülés közben a kislányt nem tudják / akarják magukkal vinni. És innentől indul a két főhősünk kálváriája és nyugodtan mondhatom, hogy a szerelmi története is.

Gyerekként szerintem nem csak én álmodoztam arról, hogy milyen lehetne ebben a korban élni hercegnőként, királykisasszonyként. Aztán a tanulmányaink és a regények olvasása közben megismertük ezt a kort, ahol nőnek lenni semmilyen variációban nem volt jó, se gazdagként, se szegényként. Isabellára épp ezért nagyon kíváncsi voltam, hiszen abban a korban a nőknek nem volt túl sok joguk azon kívül, hogy örököst szüljenek és mindenben engedelmeskedjenek először a szüleiknek, majd pedig a férjüknek. Isabella is így kezdi az életét, a kegyetlen és szadista férje oldalán, annak kénye-kedvére kiszolgáltatva. De a fiatal asszony nem törik meg még ilyen borzalmak közepette sem, hanem az elnyomott népe segítségére siet, bár szerintem nem gondolta végig, hogy milyen következményei lehetnek a tettének. Nagyon kedveltem őt, nagyon szerettem azt az erőt, ami őt jellemezte az egész regény során. Persze ettől függetlenül nem volt egy szuperhős, hiszen ő is csak egy nő volt abban a férfiak uralta világban, illetve egy szerető édesanya, ami sokban befolyásolja a tetteit is. És még egy pozitívum. Végre egy olyan regény, ahol a főhősnő nem egy ártatlan szűz leány, hanem egy nő, akit bár a férje kínzott eleget, de mégis tisztában van az értékeivel. Imádtam érte!
 
Vipera

Vipera pedig... egy pont olyan naaaagyon dögös, erős, veszélyes férfi, ahogy a legtöbb női olvasó elképzel egy rettenthetetlen skót harcost. Néha már úgy éreztem, hogy nem is valódi ember, hanem egy félisten, aki bármilyen problémát megold, bármilyen harci helyzetből kivágja magát. Persze azért ez nem így volt, hiszen neki is megvan a maga tragédiája, ami kihat az életére. Egy félreértett férfi, aki a szíve mélyén súlyos titkokat őriz.
Én pedig imádom az erős férfi-női karakterek összecsapásait, itt pedig kaptam belőle bőven. Isabella nem adja magát könnyen, hiszen eddig a férfiak csak a teste miatt foglalkoztak vele, Vipera pedig a volt felesége csalárdsága miatt eleinte ferde szemmel néz a gyönyörű asszonyra. Kettőjük "csatái" eleinte tényleg harciasak, később túlfűtöttek, így szerintem nem én voltam / leszek az egyetlen, aki annyira várta, hogy történjen végre köztük valami:). Én nagyon szeretem a forró jeleneteket, főleg amikor már mindenki tűkön ülve várja a két szereplő közti "interakciót", de az ilyen történelmi romantikus könyveknél mindig bennem van a félsz, hogy ne essen át az író a ló túloldalára és onnantól, ahogy összejöttek a szereplők, ne menjünk át egy erotikus regénybe.
Persze itt is rezgett azért a léc, mert néha úgy éreztem, hogy ha még egy lüktető vágyról olvasok, akkor sírni fogok, de aztán az írónő szerencsére visszatért a történethez, úgyhogy megmenekültünk a történelmi erotikustól:).
A történet pedig leginkább a két főszereplőre fókuszál, a többi szereplőről nem tudunk meg túl sokat (bár gondolom a harcosok egyike-másika már szerepelt az előző részekben vagy még fog a későbbiekben), de az biztos, hogy el fogom olvasni a többi részt is, mert egyik-másik harcost nagyon megkedveltem.
Ami nagyon tetszett, az írónő a regény végére írt megjegyzése, ahol elmesélte, hogyan szőtte össze a valóságot az általa elképzeltekkel és így még izgalmasabbá vált a regény, hiszen volt jó pár valódi vonatkozása is a történetnek és a szereplőknek is.

Nem mondom, hogy ez a legjobb ilyen témájú regény, de összességében tetszett a történet, mindvégig lekötött, a főhősök kedvelhetőek és izgalmas kalandokban van részük. És kinek ajánlom? Főleg romantikus lelkületű lányoknak, nőknek, mert biztosra veszem, hogy ők imádni fogják a rettenthetetlen harcos és az erős asszony szerelmi történetét.

A teljes recenzió itt olvasható

 

2016-02-15 13:27:13
Fordította: Fügedi Tímea
,,Emlékezz a halálra!" - Zerubabbel Barraclough órásmester ars poeticája A Brontë nővéreknek két szenvedélyük van: az írás és a nyomozás. Mivel az alkotói karrierjük háttérbe szorult,...
Fordította: Tihor Szilvia
Két gyerekkori barát és egy döntés, amely szétszakítja, mégis örökre összeköti őket
,,Éreztem, hogy ez a csend nem az üresség csendje. Hanem az iszonyat, a rettegés csendje. A gonosz csendje." Egy balul végződő eljegyzési vacsora után az egyik vendéget, az idős Fionát holtan...
Fordította: Fügedi Tímea
,,Emlékezz a halálra!" - Zerubabbel Barraclough órásmester ars poeticája A Brontë nővéreknek két szenvedélyük van: az írás és a nyomozás. Mivel az alkotói karrierjük háttérbe szorult,...
Fordította: Tihor Szilvia
Két gyerekkori barát és egy döntés, amely szétszakítja, mégis örökre összeköti őket
,,Éreztem, hogy ez a csend nem az üresség csendje. Hanem az iszonyat, a rettegés csendje. A gonosz csendje." Egy balul végződő eljegyzési vacsora után az egyik vendéget, az idős Fionát holtan...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ