Álruhás szerelem ajánlója Szembetűnő blogján
(kiadvány: Álruhás szerelem)
Julie Klassen világával való ismerkedésem harmadik gyöngyszeme, az Álruhás szerelem ismét a 19. századi angol vidékre, azon belül is a társadalmi-házassági játszmák világába kalauzolt. Természetesen, Jane Austen történeteinek lenyomata sem maradhatott ki a történetből. Julie Klassen, hazánkban 2013-ban megjelent regényére is sort kerítettem végre-valahára. Mióta először megismertem az írónő világát, és felfedeztem regényeinek (bizonyos értelemben vett) rejtett célját és kincseit, mindig izgatottan lapozom fel a történeteit. Nem csupán egy kerek sztorit kapok a 19. századi angol mindennapokból, nem csupán ismerős tájakon járhatok, nem csupán egy szerelmi szál és annak minden bonyodalma kerül felszínre, hanem a korabeli irodalom, Austen és a Brontë nővérek irodalmi hagyományai is, az ő regényeik finom beleszövése egy új és eredeti regénybe. "Azt tanácsolnám, ne harcolj a sorsod ellen, Margaret! A sors mindig győz. És én is, kedvesem." Már-már megszállottan keresem az ismerős karaktereket és alapokat - közben ügyelve arra, hogy felfedezéseim ne belemagyarázások legyenek, és hogy az eseményfolyamban is örömöm leljem, ne csak a nyomozásban. Nincs nehéz dolgom, Klassen igazán jó stílusban ír, élethűen mutatja be az 1800-as évek angol társadalmát, annak normáit és szokásrendszerét. Az Álruhás szerelem főhősnője (igen, Klassen regényeiben is igazi hősnőkkel találkozhatunk), Margaret Macy, aki elsőre kevésbé volt szimpatikus, sőt: valahol inkább sajnálatra méltónak tartottam családi háttere és a rá váró "előnyös" házasság miatt. Ám Austen óta tudjuk, hogy "ha egy ifjú hölgynek hősnővé kell válnia (...) valaminek történnie kell, és történni is fog", hogy ez így is legyen. Talán nem is csoda, hogy Margaret útjának alapját egy, A klastrom titka c. regényből vett idézettel tudnám a leginkább lefesteni - ha érted, mire gondolok...:) További érdekes vonása volt a kötetnek ebből a szempontból, hogy Austen mellett még Elizabeth Gaskell regényének, az Észak és Dél egy-egy vonalát véltem felfedezni a sztoriban. Persze, nem kizárt, hogy mindez csupán a Margaret név miatt képzeltem bele, de ne vessük el a lehetőséget. "De tudja, hogy a férfiak mindig megkapják, amit akarnak, és egy nő csak keveset tehet, hogy megállítsa őket." "Egy úriember akkor is úgy érezheti, hogy megsértették a becsületében, ha egy barátja elcsábítja a nőt, akit szeret." Julie Klassen immár harmadik regényével győzött meg arról, hogy napjainkban érdemes - és lehet is - a 19. századról jó romantikusokat írni, belekeverve egy kis társadalomkritikát...fel lehet eleveníteni a kor nagyjainak történeteit. Ismét csak köszönöm az élményt, és a Kiadónak a lehetőséget! A teljes recenzió itt olvasható
2016-03-03 12:22:50
|
|