Volker Kutscher Gereon Rath felügyelője 2014-ben mutatkozott be nálunk a Tisztázatlan bűnüggyel, mely a General Press Kiadónál jelent meg. Idén elérkezett a folytatás is, melyben Rath már a gyilkosságiaknál dolgozik az erkölcsrendészet helyett és még önfejűbb, mint az első részben volt. Szüksége is van rá, hiszen Berlinben egy sorozatgyilkos munkálkodik, aki a feltörekvő színésznőket pécézte ki magának és a bürokrácia nem alkalmas arra, hogy egy ilyen nagyágyút elkapjanak. Az izgalmas nyomozás és Rath szórakoztató stílusa mellett az író elkalauzol minket a filmkészítés világába, ahol újdonságként és a jövőt erősen meghatározva felbukkan a hangosfilm.
Tartsatok velünk ezen a három állomásos turnén és ismerjétek meg Rath felügyelőt és a filmtörténelem egyik átütő korszakát. Ha szerencsések vagytok és helyesen válaszoltok, akkor esélyetek van megnyerni a General Press Kiadó által felajánlott három Csendes halál regény egyikét.
Őszintén bevallom, régebben faltam a krimiket, de úgy látszik, ahogy öregszem, egyre inkább az ifjúsági regények vonzanak, így egyre ritkábban olvasok felnőtt krimiket. Erre a regényre azonban már a fülszövege alapján felfigyeltem, hiszen a mozik világában játszódik, ráadásul abban a mozis korban, amiről túl sok mindent nem tudok.
A regény az 1930-s évek Németországába kalauzol el minket, ahol egy borzalmas baleset történik az egyik filmforgatáson és az ünnepelt és gyönyörű színésznő szörnyethal. Azonban nem csak ez az egy haláleset történik, így a nyomozással megbízott Rath felügyelő egy eléggé szövevényes ügybe keveredik.
Az író egy nagyon különleges korszakot elevenített meg a könyvében, a 30-s éveket. Azt a korszakot, amikor a némafilmeket kezdik felváltani a hangosfilmek és ez hatalmas nyomásként nehezedik mind a filmstúdiók, mind pedig a színészek vállára, hiszen az addig jól bevált módszereiket többé nem használhatják. Stúdiók mennek tönkre, akik nem tudják követni az újdonságokat, ünnepelt színészek tűnnek el a süllyesztőben, hiszen nem mindenki tud hangosan is játszani, illetve új csillagok kerülnek elő, akik képesek szépségüket és tehetségüket a vásznon úgy csillogtatni, hogy közben beszélniük is kell. A regény ebbe a világba vezet el minket és "megnyugodva" konstatáltam, hogy a világ akkor is ugyanolyan volt, mint most - az erősek elnyomják a gyengéket és nem mindig a legtehetségesebb lesz a befutó. Azért picit sajnáltam, hogy nem töltöttünk annyi időt a kulisszák mögött, mint amennyit szerettem volna, de az biztos, hogy az író meghozta a kedvemet ehhez a korszakhoz és addig keresek és kutatok, ameddig nem fogok egy olyan könyvet találni, ami az akkori mozizásról picit többet mesél.
Persze a nyomozás során nemcsak a stúdiók világát ismerhetjük meg, hanem a 30-s évekbeli Németországot is, a két háború közti időszakban, amikor a német nemzetszocializmus - nácizmus - kezd erőre kapni. Szerencsére az író ebbe nem mélyedt bele nagyon, épp csak érintettük ezt a témát. Nem, mintha nem lenne fontos, hogy mi is történt akkoriban pontosan, de ez a könyv nem erről szól, így hiba lett volna, ha túl nagy hangsúlyt fektetett volna az író erre. Itt egy őrült sorozatgyilkos van a középpontban, őt kell megtalálnia Rath felügyelőnek bármi áron.
Természetesen nem tudtam elvonatkoztatni az adott kortól és nem egyszer vettem észre, hogy elkalandoztam, amikor egy-egy számomra szimpatikusabb szereplőről vagy akár gyerekekről olvastam, hogy ezek a szerencsétlenek vajon hol lesznek 10-12 év múlva? Vajon túlélik-e a II. világháborút? Vajon mit csinálnának, ha tudnák, hogy mekkora borzalom fog bekövetkezni? Persze ez nem azt jelentette, hogy a történet nem kötött le, hiszen izgalmas volt a nyomozás és azzal, hogy a gyilkos is néha "megjelent", így még érdekesebbé vált az egész. De úgy látszik, hogy már kijöttem a gyakorlatból, mert csak a könyv háromnegyedénél kezdtem kapizsgálni, hogy ki lehet a gyilkos:).
Rengeteg ilyen típusú sorozatot nézek a tévében (Gyilkos elméktől kezdve a sok helyszínelős sorozatig) és érdekes volt látni, hogy milyen különbségek vannak az "AKKOR ÉS MOST" között. Mennyivel nehezebb körülmények között dolgoztak az akkori helyszínelők, a nyomozók, a mai speciális segítő eszközök nélkül, de mégis mennyire sok a hasonlóság a mostaniakkal.
A felügyelővel pedig még barátkozom. Egyelőre nem mondhatom, hogy a kedvencemmé vált volna, pedig az író abszolút egy két lábbal a földön álló, teljesen emberi karaktert alkotott. De még kell egy kis idő, hogy megszeressem, bár az a tény, hogy azt a kiskutyát megmentette és magához vette, sokat javított a megítélésén:).
És a történet vége? Egyrészt kapunk egy lezárást, hiszen ez a regény önálló könyvként is megállja a helyét (ezért is mertem belevágni egy sorozat második részébe ennyire bátran), de az író mégis úgy mozgatja a szálakat, hogy biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó részt olvashattuk Rath felügyelő kalandjaiból.
Összességében örültem, hogy a kezembe vettem ezt a krimit, amit mindenkinek ajánlok, aki kíváncsi a régi mozik világára és szeretné megtudni, hogy az akkori rendőrök hogyan voltak képesek felgöngyölíteni egy nem éppen hétköznapi sorozatgyilkosságot.
A teljes recenzió itt olvasható
