Mindig is szerettem a történelmi regényeket, különösképpen azokat, amelyek festőkről szólnak – hiszen magam is kitanultam ezt a szakmát. Egyik ilyen kedvencem Dallos Sándortól A nap szerelmese és Az aranyecset, és örömömre szolgál bejelenteni, hogy most már belépett a sorba Brigitte Riebe: A három grácia című, most megjelent könyve is. Nagyon vágytam már egy ilyen könyvre, ami amellett, hogy szépirodalom, történelmi, ráadásul még olyannyira is magába szippant, hogy nem bírtam letenni. Míg egyébként Dallos Sándor könyvei - amik Munkácsy életéről szólnak regényesen -, nem tartalmaznak sok fikciót, hanem inkább a tényekre fókuszálnak, és azt regényesítik meg, addig A három grácia könyv „személyében” egy, a szereplők voltától eltekintve fiktív, történelmi krimit tarthatunk a kezünkben. Gyönyörű, hömpölygő körmondatok ötvözve a nyugodni nem hagyó krimivel, amely így valóban nem mindennapi; ráadásul a történelem és festészet iránti szomjamat is kellőképpen csillapította. Tudni kell, hogy (ahogy a könyv végén is megjegyzi az írónő, és mint én is említettem), sok valóban élő személy szerepel a könyvben, úgy, mint, János Frigyes, Luther Márton (és felesége, Szibilla), valamint természetesen Cranach, a festő, akinek festménye (amely a borítón is megjelenik) a regényt is ihlette.

„Számos, a regényben szereplő személy valóban élt. Ez ugyanúgy vonatkozik János Frigyesre, a későbbi választófejedelemre, mint ifjú feleségére, Klevei Szibillára. Természetesen Martin Luther és felesége, Katharina von Bora asszony is történelmi személyek…”

„…Ezeknek a személyeknek az ábrázolásakor számomra az volt a fontos, hogy ne a sokszor leírtakat adjam vissza változatlan formában, hanem új, eddig nem megszokott nézőpontból mutassam be a családot. Katharina kétgyermekes fiatal anya, akinek meg kell tanulnia, hogyan éljen híres férje mellett, de ránehezedik a növekvő háztartás teljes gondja is. Az ifjú Katharina még nem a mogorva „Käthie”, akit más szövegekből ismerünk, és írá közben nagyon a szívemhez nőtt.”

Mindenekelőtt hadd hajtsam fejem a General Press könyvkiadó előtt, ugyanis fenomenális ötlet volt, hogy valóban Cranach: A három grácia című festményét tették a borítóra – nem úgy, mint a külföldi verziókban.  A festményről tudni kell egyébként, hogy 24x37cm mestermunka, amely egészen 2010-ig magántulajdonban volt, mikor is a párizsi Louvre megvásárolta. Bár eredetileg a négymillió euró nem volt meg a kép megvételéhez, internetes adományok segítségével összegyűjt a hiányzó egy millió euró, így a múzeumnak sikerült megvásárolni a képet, az adakozóknak pedig lehetőségük van az általuk támogatott műalkotás külön megtekintésére.

A történetről annyit, hogy végig magával ragadott, rögtön visszarepültem az 1500-as évekbe, ráadásul bökkenő nélkül, még csak rá sem kellett hangolódnom. Annyira természetesen szól hozzánk a szöveg (ezúton is köszönet a fordítónak, B. Szabó Károlynak), mai nyelvezetű, mégis finom, jól megmunkált, hogy nem kellett homlokráncolva újra olvasgatnom a mondatokat, hogy megértsem, még egy kimerítő nap után sem. Így tehát rögtön a szívembe zárhattam a történetet a menekülő apácákról, a festőről, Luther feleségéről és nem utolsósorban a festő, Cranach jobb kezéről, Janról – aki véleményem szerint sokak kedvenc szívtiprója lesz a történetben. Az írónő rendkívül profi abban, hogy egy történelmi krimiben hogyan rejtse el a szerelmi szálakat ráadásul úgy, hogy azok egyáltalán ne legyenek zavaróak, mint a buta amerikai filmekben, amikor a legostobább és legveszélyesebb szituációkban csókolóznak a párok. Bátran tudom ajánlani tizenéveseknek, huszonéveseknek, harmincasoknak, nagymamáknak, nagypapáknak, tulajdonképpen minden felnőtt vagy majdnem felnőtt korosztálynak. Azok, akik nem sajnálják rá a pénzt, azoknak minőségi (mind megjelenésileg, mind tartalmilag) kötet gazdagítja majd a polcukat, de bátran merem ajándékba is ajánlani, szülőknek, nagyszülőknek.

A legérdekesebb az volt benne, hogy én azért nem túl sűrűn olvasok krimit, és bár ebben van gyilkosság, nehéz csak és kizárólag ebbe a kategóriába sorolni, mert egyszerre művészettörténeti, történelmi, szerelmes regény és krimi is, mégis, valahogy nagyon le tudott kötni a gyilkossági szál is – rám nem feltétlenül jellemző módon.  

Rosszat nem igazán tudok mondani róla, talán, hogy sejtettem kicsit, ki a gyilkos. Egyébként nyilván rájöttetek, hogy Jan a kedvencem a történetben és Susanna, az (egykori) apáca.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 - Cranach: A három grácia című festményéből készítette Kiss Gergely a borítótervet, ami így frappáns, és nagyszerűen illik a történethez. A kötet keménykötésű, igazi szépség a könyvimádók számára, és nagyszerűen lehet benne gyönyörködni a könyvespolcon.

Kinek ajánlom: Idősnek, fiatalnak, aki szereti a történelmet, vagy a festészetet vagy a szerelmi történetet, vagy a krimit, szóval gyakorlatilag mindenkinek! Aki szereti a szépirodalmat, a gyönyörködtető könyveket, amikkel lehet dicsekedni, mert van tartalma is!

 + pont: Terjedelem, borító, kötésminőség.
- pont: Nincsen. Azért lehet adni mínuszt, mert nincs második rész? :D

A teljes recenzió itt olvasható