 A három grácia blogturné első állomása: Szembetűnő blogja
(kiadvány: A három grácia)
A 15-16. század fordulója hatalmas változásokat hozott az emberiség történelmében. Gondoljuk csak végig! Ebben az időszakban, a nagy földrajzi felfedezéseknek köszönhetően, feltárult és kitágult a világ - Magellán (legénysége) révén kiderült, hogy a Föld mégsem lapos, ahogy azt korábban hangoztatták. Ugyanilyen hatalmas változásokon esett át a vallási élet, a hit megélése és gyakorlása. A lavinát - noha már egy évszázaddal korábban is voltak erre irányuló próbálkozások - sok más, apró tényezővel együttesen az egykori ágoston rendi szerzetes, Luther Márton indította el. Az egyházat, a reneszánsz pápák világát egészen közelről tanulmányozó Luther 1517. október 31-én tette közzé 95 pontba foglalt reformjavaslatát. Célja kezdetben nem az egyháztól való elválás, hanem annak megreformálása volt. A nagy reformátor fellépésével azonban hatalmas változás állt be vallási téren. De ez már történelem...
"Mindig is rosszul hazudtál (...) De éppen ezt szeretem benned." Brigitte Riebe legújabb könyvében a valóság és fikció különös elegyében picit megelevenedik számunkra a 16. századi Wittenberg. A híres 95 pont nyomán számos korábbi kolostor került felszámolásra, többek között a német területeken is. A kolostorok lakói - szerzetesek, apácák - egy pillanat alatt az utcán találták magukat. A történet elején rögtön megismerkedünk közülük két ciszterci apácával. Az ő wittenbergi megjelenésükkel pedig egy igazán izgalmas kaland veszi kezdetét. Már maga a városba érkezés is egészen emlékezetessé válik. Az apácákat lopáson éri a nagy festő, Cranach - akit egy titokzatos férfi a három grácia megfestésével bíz meg - cseh legénye, Jan Seman. Gyanús, gyanús! Kicsit talán belemagyarázott az észrevételem, mindenesetre a cseh-vonalat és a névválasztást is az írónő figyelmességének számlájára írom. A fentebb említett 15. századi "egyházi reformkísérlet" ugyanis egy Jan Hus (vagy ahogy talán nálunk talán jobban ismeretes: Husz János) nevű cseh paphoz kötődik, ő volt a huszitizmus alapítója. Fellépését máglyahalállal torolták meg. A tűz egyébként e regény végkifejletében a "mi Janunk" életében is fontos szerepet tölt majd be - ha odaértek, gondoljatok rá: én szóltam. E rövid kitérő talán legszorosabban véve nem kapcsolódik A három grácia történetéhez, számomra az első fejezet előre sugallta, hogy nem árt résen lenni, és továbbgondolni azt, amit olvasok. "Az egyik ad, a másik elvesz (...) Ilyen az élet. Igazam van? Mégis mindig ki kell egyenlíteni a dolgokat, hogy egyensúlyban maradjon a mérleg, nem gondolod?"
Próbálok kikeveredni a történelmi hűségből, de nem megy. Ugyan számos fiktív elem és szereplő található a könyvben, nehéz elvonatkoztatni attól, hogy még ezeket is milyen érzékletesen szövi a történetbe a szerző. A korabeli orvoslás, vagy épp az egyes csoportokat vagy személyeket megillető jogok (például a gyógyszertár üzemeltetésének joga) bemutatása talán apróságnak tűnik, hiszen épp csak megemlíti az elbeszélő, mégis: nem ettől igazán jó egy történelmi regény? Alapjában véve nem egy "agyalós" regényre vágytam, de egyszerűen elvarázsoltak a részletekben rejlő apróságok, a fikció és valóság összemosása. "A reformátor már nem az a szórakozott tudós volt többé, akinek eddig a Fekete Kolostorban látszott. Ez a férfi a szószéken szinte égett, mintha nem is húsból és vérből lenne, hanem folyékony tűzből. Szembeszállt a pápával, a császárral, és volt hozzá bátorsága, hogy ne csak rámutasson az egyházon belüli visszásságokra, hanem vasseprűvel ki is seperje azokat."
"A pillantás a legszentebb a vágyak közül (...) Mert azáltal birtoklunk. Aki pedig birtokol, az uralkodik mindenki felett." Brigitte Riebe kötetével kapcsolatban nem voltak elvárásaim - mindössze egy jó történelmi regényt akartam olvasni. De ennél sokkal többet kaptam. Egy olyan sztorit, amin át tudok siklani, ha akarok - és szigorúan a cselekményfolyamra fókuszálva is jó regényt olvasok; de el is tudok gondolkodni a rétegein. Inkább az utóbbit választottam, már csak amiatt is, mert számomra roppant összetett volt a regény. Persze, nem kizárt, hogy sokkal többet láttam bele, vagy lehetetlennek tűnő párhuzamokat vontam. De tulajdonképpen mindegy is. Az elején féltem a regénytől, kicsit nehezen indult be. De érdemes folytatni, mert kalandos, szerelmes, itt-ott buja sztorit kaphatunk, mindezt pedig korhű, 16. századi tálalásban. 2016-03-16 13:57:42
|
 |
|
