 A három grácia blogturné második állomása: Insane Life
(kiadvány: A három grácia)
Ritkán tudok ellenállni a történelmi romantikusoknak és Riebe tipikusan az a típusú írónő, akinek nem is szeretnék ellenállni. A könyv cselekményszálába az igazságot összeszövi a saját fantáziavilágával és emellé hozzáad egy jó adag izgalmat. Magam részéről mindig a viktoriánus Anglia amit preferálok, számomra az a kor minden csúfságával az egyik legszebb, németeknél inkább a művészet és legfőképpen a filozófia ami először eszembe jut és azt merem mondani, elmélyültem benne. Ezért kicsit talán újdonságként hatott rám a könyv és ez egyáltalán nem negatívum részemről.
A három grácia nem pusztán egy történelmi romantikus könyv, nem tudok úgy tekinteni rá, hogy a többi cselekményszálát ne említeném. A könyv története annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy nem bírtam letenni és végül egy szuszra olvastam ki, egyik nyugodtabb órámban. Susanna és Biri története ahogyan túlélik a velük történt eseményeket és a nem túl szerencsés helyzetből kimásznak, az bizony nagy szerencse. Ha Jan nem lett volna ennyire kegyes, melegszívű, egykönnyen nagy bajban találták volna magukat a lányok. - Hozzáteszem először Jan karaktere nem győzött meg, nem tudtam megkedvelni és picit antipatikus karakter volt számomra. Nőkhöz ahogyan hozzáállt és a felfogása teljesen távol állt tőlem. Aztán ahogyan Susanna jobban megismerte, én, mint olvasó is közelebb kerültem hozzá és rájöttem, nem is olyan vészes, mint elsőre gondoltam. Könyv végére érve egyik kedvenc karakterem lett.
A könyv története a kép megfestésén kívül több szálon bonyolódik. Számos titok lappang még a háttérben, gyilkosságok és halál kíséri a képet. Ez a szál nagyon megfogott és egyfolytában minden jelre figyeltem, mi fog történni és vajon hogyan, miért és ki követi el őket? Mi az indítéka? - Drukkoltam Susannának a beilleszkedésben, sikerüljön neki és persze amikor egyértelművé vált hogyan érdeklődik Jan iránt, a fiúnak is drukkoltam, el ne szúrja. Birit is megsajnáltam, hiszen ő sokkal gyermekibb felfogású. Éreztem rajta mennyire naiv lelkületű rózsaszál Susannához hasonlítva. Egyértelmű volt két lány közül ki a talpraesettebb és ezzel el is dőlt, ki vitte javarészt a könyv cselekményszálát.
A karakterek szerethetőek, mindegyik karakternek megvan a sajátos bája, eltérő okból. Jan lehet egy szoknyavadász Casanova, ugyanakkor szíve legmélyén valós érzelmek bújnak meg és számos más dolog miatt kell aggódnia. Susanna próbálja Birit fenntartani magával, képletesen ahogy az ár sodorta őket, átvette Biri megmentőjének a szerepét. Nem vagyok benne biztos, hogy Biri az ő segítsége nélkül túlélt volna. A három grácia festmény történetét ködfoltos rejtélyek veszik körbe, az embert óhatatlanul megérintik az ismeretlen dolgok. Jannak a kép megfestéséhez különböző nehézségeken kell átmennie, s noha eleinte a pénz vezérli, lassan maga is ráébred, lelkét is eladja a képpel együtt. A haláleseteket követően pedig már többről van szó, mint puszta művészi megjelenítésekkel. A könyv számtalan alkalommal idézi vissza a kor hangulatát és sajátos kegyetlenségét. Nem ámítja senki a lányokat gazdagsággal, könnyű élettel és kilátással. Egyből a tömény élettel szembesítik őket, vagy a testüket árulják vagy keményen megdolgoznak minden egyes napért, ez utóbbit még szerencsésnek mondhatják, hiszen legalább van fedél a fejük felett és nem kell magukat lealacsonyítani. Jan hiába az egyik legjobb szakmájában, mindenért keményen meg kell küzdenie, ahogy kiderül neki nincs akkora beleszólása, mint szeretné. Semmi sem biztos jövőjét illetően, habár ő személy szerint tovább indulna nagyvilágot látni és természetesen szerencsét próbálni.
Egyszóval a könyv több szempontból lenyűgözött. Karakterileg, történetileg összetett és sajátos módján izgalmas, kissé krimisebb jellegű. Igazán izgalmas könyv, az biztos. Egyébként kis érdekességként elmondhatom, láttam élőben Cranach művet a Skót Nemzeti Gallériában és igazán lenyűgözött. Aki pedig a nyereményjátékhoz tartozik festő, játék miatt nem árulom el ki az, lenyűgöző életben és nincs az a kép, ami igazán visszaadja a színeket. Szinte lemásznak élőben az emberi alakjai. Percekig álltam festményei előtt és nem jutottam szóhoz, egyszerűen gyönyörűek. :) Ha valaki szereti az izgalmas történelmi romantikus regényeket, amelyek picit erősebben állnak a realizmus lábán, azoknak bátran ajánlom. Nem csupa rózsaszín habcukor a történet, de pont ez teszi tökéletessé a történetet. 2016-03-16 14:13:58
|
 |
|
