Lee Child huszadik magyarul megjelent regényének főhőse a már ismerős Jack Reacher, az országjáró, mindig bajba kerülő – vagy inkább bajt kereső – magányos farkas, egykori katonai rendőrnyomozó őrnagy. Reacher életrajzát, pszichoprofilját (hogy stílusos legyek) már megírtam korábban, így ismétlés helyett csak hivatkozom a szerző Bosszúvágy című opuszára. 

A bűn már a Néma város első oldalán már megjelenik. Mert mi másnak lenne nevezhető, ha valakinek a holttestét egy buldózerrel kiásott gödörbe gurítják egy disznóól kellős közepén? De ezt egyelőre csak az olvasó tudja. Reacher hajnalban száll le egy vonatról, csak azért, mert végtelen sok ideje lévén, szeretné megtudni, miért nevezik a közeli városkát Mother’s Restnek, azaz Anya Pihenőjének. A vonatot várja egy csinos, negyvenes nő – Chang – is, akiről hamarosan megtudjuk, hogy korábban FBI ügynök volt, jelenleg magánnyomozó (és nagyon meg is tetszik Reacher barátunknak). A nő munkatársát, Keevert várta, de annak alapos indoka volt, hogy ne érkezzen meg. Ugyanis őt földelték el az első oldalon. Chang pedig éppen Keever hívására érkezett Mother’s Restbe, valami nagyon setét ügy kiderítése végett.

Reacher csupán a város nevére kíváncsi, mégis mindenütt gyanakodva, ellenségesen fogadják. Az olvasó apránként megismeri az egész helyi bűnszövetkezetet. Tagjai mind attól rettegnek, hogy a Chang nyomozásába beszálló Reacher valamit kiderít üzelmeikből. Halvány nyomok vezetik az alkalmi párost Keever elhagyott otthonába, majd egy újságíróhoz, aki azért segít nekik, mert ha beáll harmadiknak, abból akkora cikket rittyent, hogy az még egy Pulitzer-díjat is érhet.

Reacherékre viszont a banda száll rá: mindenütt figyeltetik őket, telefonjaikat lehallgatják. Kiderül, hogy Keevert egy McCann nevű férfi bérelte fel, mivel eltűnt az unokaöccse. McCannt meggyilkolják, aztán Reacher és McCann húga is célkeresztbe kerül, de hősünk kommandós kiképzése, tapasztalatai, ereje és kivételes képességei ellenállnak minden támadásnak. Ellenfeleit jobb esetben kórházba juttatja, de akadhat rosszabb eset is, ilyenkor likvidálni kényszerül őket. A párost az igazi nyomra egy informatikában jártas, idős hölgy vezeti, aki feltárja előttük, hogy az eltűnt fiatalember az internet legsötétebb oldalát kutatta, az ún. mély internetet.

Ismerjük a közösségi megosztó oldalak veszélyeit, amelyek mögött főként a tapasztalatlan és gyanútlan felhasználó magánéleti kitárulkozása áll, tudjuk azt is, milyen könnyen férhetnek hozzá a gyerekek a számukra káros tartalmakhoz. De ezek csak mezei virágok a mély internethez képest. Ott titkos, kizárólag jelszóval és ajánlással hozzáférhető weboldalak nyílnak, amelyek sokszorosan kimerítik a büntető törvénykönyv alap- és minősített eseteit. Ott bérgyilkosok, lányfuttatók, drogdílerek ajánlják fel szolgálataikat, vagy éppen az öngyilkosságra elszántaknak ajánlanak fájdalommentes, „elegáns távozást” az életből. Reacherék az újságíró segítségével eljutnak egy hackerhez, aki kideríti, hogy McCann boldogtalan és életunt unokaöccse a fájdalommentes öngyilkosságot ajánló oldalakat bújta. Azonban még ez az üzletág sem hozhat olyan jövedelmet, amelyből pénzelni lehetne a több államra kiterjedő megfigyelést és lehallgatást, a bérgyilkosok alkalmazását, a legnehezebb fajsúlyú bűnözők (20 évtől többszörös életfogytiglanig) együttműködését.

A párosnak vissza kell térnie Mother’s Restbe, hogy kibogozza a még megmaradt csomókat. Ám nem volna tisztességes, ha megfosztanám az olvasót a rejtély feltárásának, a végkifejlet megismerésének örömétől. Kéretik folytatni az olvasást.

Lee Child krimije végig fenntartja a feszültséget, az utolsó oldalig rendkívül izgalmas. Ezen mit sem változtat, hogy az eddig mindig egyedül bóklászó, verekedő és csak csekély külsérelmi nyomot viselő Reacher e történet végén nem magányosan búcsúzik tőlünk…

Gieler Gyöngyi most is kiváló fordítással örvendezteti meg az olvasót.

A teljes recenzió itt olvasható