A szerző saját elmondása szerint A háború jegyesei című regénye többnyire valós alapokon nyugszik. A második világháborúról ugyanis elég nehéz lehet olyan hiteles gondolatokat alkotni, amelyek nem valamilyen szintű érintettségből születnek. Helen Bryan a háború utáni időkben született nemzedék tagja, felmenői között többen is komolyan kivették részüket mind férfi, mind női oldalon a második világháború által teremtett küzdelmekből. Az ezekből született képi és verbális emlékeket felhasználva lassan különböző személyiségek születtek meg, akik nevet és élettörténetet, sorsot kaptak a szerző tollán keresztül. Világháborús irodalmat olvasva viszonylag kevés azon leírások száma, amelyek a nők szerepét, életét és küzdelmeit tárják fel. Helen Bryan regénye pedig éppen ezt teszi. Történetében szerepet kap azonban egy valós személy is, akit Manfrednek nevez, ő feltehetően egy olyan létező figurát testesít meg, aki a háború ideje alatt a németeknek kémkedett Anglia déli partvidékén, időjárás jelentéseket és különféle segítő jelzéseket küldve nekik.

A regény központi szereplője öt fiatal lány: Alice, Frances, Evangeline, Elsie és Tanni. Ezek a különböző sorsú, társadalmi helyzetű és eredetű lányok a háborúnak köszönhetően találkoznak és életük egymásba fonódik, olyannyira, hogy az európai győzelem ötvenedik évfordulóján újra felveszik egymással a kapcsolatot, hogy találkozzanak abban a dél-angliai kis faluban, Crowmarsh Priors-ban, ahol a háború alatt éltek. A regény nyitóképe valójában éppen ez az esemény, amely azonban csak az utolsó fejezetekben teljesedik ki. Ugyanis a rövid kis utalásszerű bevezető után egyből bő ötven évet repülünk vissza az időben, és rendre megismerkedünk a szereplőkkel. Alice a néhai lelkész lánya, a lányok között az egyetlen bennszülött, aki betegeskedő édesanyjával él a faluban, és alig várja, hogy szerelméhez, Richardhoz feleségül mehessen. Eközben Louisianában Richard beleszeret egy gyönyörű, titokzatos amerikai lányba, akinek menekülnie kell otthonról. A lányt magával viszi a hajón, amellyel visszatér Angiába, és Evangeline felbukkanása teljesen megváltoztatja Alice tervét, mivel Richard úgy tér haza Amerikából, hogy már nős, és az idegen lány abban a házban fog lakni, ahol neki kellett volna, ráadásul az a hír járja, hogy állapotos. Frances egy londoni, jó családból való fiatal, kacér és igen eszes hölgy, aki egy napon vonattal érkezik a faluba, hogy a nagynénjénél lakjon addig, amíg elcsitul a botrány, amit kétes viselkedésével okozott Londonban. Közben egyre csak gyűlnek Európa felett a felhők, a zsidók deportálása lassan megkezdődik. Egy bécsi előkelő zsidó család nagyobbik gyermeke, Tanni még csak tizenhat éves, amikor szülei úgy döntenek, hogy azonnal férjhez adják, mert ezt látják az egyetlen menekülési útvonalnak számára. Újdonsült férje, Bruno egy titkos útvonalon szökteti meg a városból és viszi magával Angliába, ahol professzorként dolgozik, miközben a lány teljesen összetörik attól, hogy szüleit és ikerhúgait a bizonytalanság és a gyűlölet karmai között kell hagynia Bécsben. Hamarosan teherbe esik, azonban egyre biztosabb, hogy nem maradhat az angol fővárosban, mert a németek bombázásai állandó fenyegetettséget jelentenek, így ő is Crowmarsh Priorsba költözik, abba a házba, ahol Evangeline lakik. Közben egy szegény munkáscsaládból származó lány, Elsie is menekülni kényszerül Londonból, az ő családját is szétszakítja a háború, és bármennyire ellenkezik is a női önkéntes mozgalom munkatársaival, végül Crowmarsh Priors lesz az otthona.

Azt lehet mondani, hogy Helen Bryan különös, eredeti módot választott arra, hogy a második világháború embertelen körülményeit az olvasó elé tárja. A történet szinte kizárólag ebben a faluban zajlik, itt bontakozik ki az öt lány barátsága, összefogása, összetartozása is. Az életükben fontos szerepet betöltő férfiak elérhetetlenek, vagy csak rövid időre elérhetőek, ezért a túlélés érdekében mindent meg kell tenni, olyan dolgokat is, amelyek nem éppen egy fiatal, esetleg a terhesség nyolcadig hónapjában lévő nőhöz illenek. A háború magával hozza a szükséget a létfontosságú dolgokban, a szappan, a hús, a tojás vagy sajt illegális terméknek számítanak és a legszükségesebb dolgok is csak jegyre kaphatóak, hiszen a tartalékok a hadsereget illetik, amely arra hivatott, hogy megvédje Angliát a német megszállóktól. Ez a tény leleményességet kíván azoktól, akik túl akarják élni a mindennapokat: titokban vadászni menni, galambokat becserkészni, tyúkot tartani, régi ruhákat átalakítani, megfoltozni, új ételeket kitalálni minimális és szinte ehetetlen alapanyagokból – mind olyan dolgok, amelyeket ez az öt fiatal nő a mindennapi életébe kell ültessen. A háború azonban nem lehet akadálya annak, hogy az érzelmek áramoljanak, és ahogy a regény címe is sejtetni engedi, valójában mind az öt főszereplője ez alatt az időszak alatt válik jegyessé, később pedig feleséggé, közben pedig elválaszthatatlan sorstársakká, barátokká. Ezekben a nehéz időkben különösen nehéz a legtöbbször férfi ruhába öltözött és férfiként viselkedő nőknek, hogy megéljék saját nőiességüket. Ezeknek a küzdelmeknek és az egymást segítő nők okos kis praktikáinak lehet tanúja az olvasó.

Helen Bryan ezúttal jobban választott. A háború jegyesei, bár jóval összetettebb a téma, mégis egyszerűbben megírt alkotás, mint a későbbi műve. Sehol nem hiányzik belőle a számomra is oly lényeges következetesség, emellett pedig reális, nyers, életszerű, mégis megható és mély történet. Sem írásmódban, sem történetben nem jellemzőek rá a túlzások, ez ad neki egy hitelességet, amelyet csak egy kicsit csorbít meg az utolsó fejezet történése. Ugyanis ebben a részben újra a jelen idő a főszereplő, legalábbis az a jelen, amelyből a történet elindult. A négy idős hölgy – ugyanis a háború alatt az egyik lánynak nyoma veszett – újra találkozik, és alkalom adódik egy rövid beszélgetésre maguk között. Elsie férjének, Bernie-nek köszönhetően bizonyos nyomok arra utalnak, hogy a háború titokzatos besúgója nem más, mint egy helyi lakos, akit annak idején mindannyian ismertek. Az illető történetesen jelen van az eseményen, és a négy hölgy csapdába csalja őt. Valójában számukra is ekkor derül ki, hogy annyi más ember életéért és talán az eltűnt lány sorsáért is ő lehet a felelős, ezért szinte hallgatólagos beleegyezéssel olyan cselekedetre szánják el magukat, amely nem igazán méltó koros úri hölgyekhez. Ebben az esetben azonban egyiküket sem érdekli ennek a címnek a birtoklása. Bár a Manfredként megnevezett kém valóban létezett, kilétét sosem hozták nyilvánosságra, így azt sem lehet tudni, hogy megkapta-e méltó büntetését a tetteiért. Helen Bryan azonban családja közeli barátjának elbeszéléseiből szerzett tudomást róla, és úgy gondolta, legalább a regény lapjain kapja meg, ami jár neki. Ez a befejezés kicsit bizarr és meseszerű, és valahogy hihetetlen is. Igazságos, de mégis furcsa, hogy négy idős asszony annyi év után ilyen bosszúvágytól fűtve, ilyen kegyetlenül elbánjon egy öregemberrel. Viszont a regény az elejétől a végéig élvezetes, frappáns fordulatokkal gazdagított, tanulságos olvasmány marad ettől függetlenül is.

A teljes recenzió itt olvasható