Bizonyos szintű és irányú forradalom zajlik a könyvkiadás terén: híres szerzők nemcsak használni, hanem népszerűsíteni is kezdik az e-könyvet és a kiadókkal együttműködésben egy-egy hosszabb, rövidebb művüket kizárólag ebben a formában adják ki. Pontosan ezért írunk Lee Child: Hőség című elbeszéléséről, kizárólag digitális kiadásban jelent meg. Nem egy nagy terjedelmű krimiről van szó, kb. 60 oldal, de legalább olyan izgalmakat tartogat az olvasó számára mint a többi Jack Reacher kötet. Ezen kívül van még egy előnye: az öntörvényű –  és szerintünk kissé őrült – igazságosztó egy olyan életszakaszába nyújt bepillantást, melyet a korábbi művekből még nem igazán ismerhetünk.

17 évesen szembeszállni a new yorki maffiával egy pofon miatt – amit ráadásul nem is Reacher kapott –, mi ez, hanem őrültség. Jó, jó, 17 évesen az ember hajlamos vakmerő és őrült tettekre, másrészt viszont nem erkölcsi és egyéb elvi kérdésekkel van elfoglalva, inkább vágyai minél korábbi beteljesülését hajkurássza. Egyébként nem lenne ez másként az ifjú Reacher esetében sem, mégis valahogy belekeveredik egy igen komoly, az FBI felsőbb köreibe vezető összeesküvésbe. A történet a lehető legkevesebb spoilerrel, röviden:

A még szinte gyerek Jack Reacher 1977 talán legforróbb napján New Yorkba érkezik a távol keletről (itt élnek apjával egy amerikai katonai bázison), hogy meglátogassa a West Pointon tanuló bátyját. Rögtön bele is keveredik egy kissé gyanús pofonváltásba – egy férfi üt meg egy nőt –, aminek folytatását természetesen megakadályozza (kb. 190 centiméternyi és közel 100 kilónyi csupa izom magabiztossággal, kvázi katonai kiképzéssel és kemény 17 évnyi élettapasztalattal a háta mögött ki ne lépne közbe?). Hamar kiderül, a pofozkodó a Nagy Alma egyik szórakozó negyedét uraló maffiózó, a sértett pedig egy felfüggesztett FBI ügynök. Reachernek természetesen ajánlatos lenne mindezek után azonnal eltűnni a városból, neki azonban még van egy fontos dolga. Mindenképpen szeretne „felhajtani” egy „igazi” – leginkább a korabeli ifjúsági magazinok címlapjain látható – egyetemista kisasszonyt és átbulizni vele az éjszakát. Sikeresen halad terve kivitelezésében, de persze az első helyen – ahova betérnek friss randijával – összefutnak annak a bizonyos maffiózónak az emberivel. Jackünk körül elfogy a levegő, hirtelen azonban áramszünet lesz – mint perceken belül kiderül nem csak a klub, hanem gyakorlatilag az egész város sötétségbe borult. Az igazán izgalmas rész csak most következik: New York, 1977 éjszaka, hőség és áramszünet. Hamarosan tüzek gyulladnak és megindulnak a fosztogatók. Reacher és újdonsült barátnője egy ideig azzal vannak elfoglalva, hogy a veszélyes kerületekből minél biztonságosabb helyre kerüljenek, de aztán valami olyasmi történik amiért főhősünk visszafordul és egyenesen a „dzsungelbe” veszi az irányt, hogy felkutassa a délután védelme alá vett FBI ügynöknőt…

Lényegében azt a Jack Reachert kapjuk aki Lee Child többi művéből is megismerhető. Az éleslátás és a gyors reagálás általában a kivételes személyek veleszületett képessége, ilyen szempontból a karakter már itt is hozza formáját. A fanyar, szarkasztikus humor – igaz még csak nyomokban – már itt is felfedezhető, leginkább tényleg egy tinédzser szemével tűnik abszurdnak az emberi erkölcstelenség és hülyeség. A többi karakter a rövid terjedelem ellenére  a lehető legjobban kidolgozott és ugyanúgy, ahogy a többi műben, itt is a főhős motivációjának kulcsai. Ilyen szempontból a beteljesülés sem marad el :-), de érdekes módon nem megy túl egy határon – talán ez is hozzá tartozik Reacher karakterének jellemfejlődéséhez, ez különösen az utolsó oldalakon köszön vissza (itt a regény erotikus vonalára is gondolunk). Az izgalom, a hangulat szokásos: New York áram nélküli, félelmetes sötétségének leírása, a fosztogató csapatok „ébredésének” bemutatása annyira tökéletes és élethű, hogy szinte izzadni kezd az ember, nem csak a „hőségtől”, a szorongástól is.

Aki közelebbről akarja megismerni Lee Child műveit, de nem akar egy egész regénybe belekezdeni, annak a Hőség a legjobb választás. Utána érdemes rögtön a Néma várossal folytatni, mert ez az elbeszélés a Néma város felvezető művének is tekinthető. Úgyis falni akarjuk majd tovább Jack Reacher sztorijait.