Holdpont a Fekete özvegy
(kiadvány: Fekete özvegy)
Mary Jo Putney neve alapján már tudhatjuk, mire számíthatunk: egy kalandos, romantikus, enyhén erotikus történetre a 19. századból. A könyv ajánlója. Ez alkalommal se kell csalódnunk. A főhőst már ismerhetjük az írónő egyik korábbi könyvéből, az akkori főszereplők, Laurel és Kirkland szerelmi történetében jelent meg Daniel, Laurel testvére. Erős, jóképű, és egy igazán elhivatott orvos, aki a sors – vagy az öröklési rend - különös alakulása folytán lorddá válik. Bár nem vágyik az előkelőségre, munkája fontosabb, mint bármilyen cím, rájön, hogy az elesettek, rászorulók érdekében fel tudja használni véletlen jött szerencséjét és vagyonát. Még mindig gyászolja Rose-t, fiatalkori szerelmét, de már hiányzik neki a családi élet, ezért úgy dönt, megházasodik, egyetlen kikötése, hogy ne legyen a leendő feleség feltűnően szép, mert nem akar bonyodalmakat. Ekkor lép az életébe Jessie, aki elbűvölően szép, mindenkit levesz a lábáról, és emellett elég rossz híre is van, amit ő meg is erősít, amikor elutasítja Daniel udvarlását. Bonyodalmas múltjától meg akarja kímélni a férfit, de időközben rájön, hogy éppen rá van szüksége ahhoz, hogy megvédje kislányát és jól felépített életét a múlt árnyaitól. Kalandokban nincs hiány, lassanként kiderülnek a múlt titkai, miközben Jessie és Daniel ellenállhatatlan szenvedéllyel vonzódik egymáshoz, és ezt semmi nem tudja megingatni. Putney jó érzékkel építi fel a történetet, apránként derül fény mindenre, eközben kifejező nyelvezettel éri el, hogy beleéljük magunkat a meseszerű történetbe, ahol a jóképű, erős mégis gyengéd férfi elnyeri a gyönyörű, független, imádott nőt. Kitűnő szórakozást, kikapcsolódást nyújt a női olvasóknak. A teljes recenzió itt olvasható
2016-04-04 14:09:30
|
|