 A Fekete özvegy blogturné első állomása: Deszy könyvajánlója
(kiadvány: Fekete özvegy)
A blogturnéról A General Press kiadó jóvoltából jelent meg Mary Jo Putney következő könyve, amely az Elveszett lordok sorozat hetedik kötete. Mostani turnénkon négy állomáson ismerhetitek meg a könyvet és kalandozattok velünk. Sőt, ha játszotok, tiétek lehet az egyik példány belőle! Daniel Herbert egy londoni estélyen pillantja meg Jessie Kelhamet. A koromfekete, visszafogott báli ruha ellenére Jessie pillantásában valami sokat sejtetőt és valami ismerőset vél felfedezni. Találkoztak már vajon korábban is? Az asszonyt rögtön a szájára veszi a város: karikatúra készül róla, amint halálos csókú özvegyként új áldozatra vadászik. Daniel nem tudja, hogyan viszonyuljon Jessie-hez, vonzza, ugyanakkor tart is tőle, úgy érzi, nem hozzá való. És bár a legszívesebben visszamenekülne orvosi hivatása védőbástyái mögé, úgy dönt, az összes kockázatot vállalva szívét adja a nőnek. Maga sem tudja azonban mi vár rá: újabb és újabb titkok tárulnak fel Jessie korábbi életéből, a múlt árnyai mindig az asszony után nyúlnak. Lehet-e egyáltalán esélyük így a boldogságra? Mary Jo Putney regénye finoman és érzékenyen ábrázolja azt, hogy két óvatos, a múltban sokat szenvedett ember is képes az újrakezdésre, és a régi fájdalmakat leküzdve boldog szövetségben élhet. Az első mondat:"A flotta hajói befutottak, telihold volt, és a Herbert-féle ingyenes ellátást biztosító ispotályban bőven akadt tennivaló." Véleményem Nagy történelmi romantikus fogyasztó vagyok, és így én magam sem értem, hogy lehetséges, hogy Mary Jo Putney eddig kimaradt az életemből. Ismertem én persze, édesanyámnak meg is van néhány könyve, de valahogy a polcon soha nem jutottam el a könyveiig.  Viszont nem tagadhatom, úgy éreztem már, ideje ezt pótolni. A fekete özvegy cím kicsit baljósan hangzott, aztán később, amikor megpillantottam a borítót, az sem volt sokkal vidámabb, de egy életem-egy halálom, olvasni akartam. Ráadásul jó pontként értékeltem, hogy a fülszöveg szerint egy második esély sztoriról van szó, ezeket pedig a Meggyőző érvek óta imádom.  A történet egy prológussal kezdődik: a főszereplő orvos segít egy fiatal lánynak, akit valaki nagyon csúnyán megvert. Daniel emellett pénzzel is segít Jane-nek, majd a lány eltűnik. Ezután évekkel később vesszük fel a történet folyamát. A lány, Jane, akiről kiderül, hogy valójában Jessie-nek hívják, épp elveszíti idős férjét. Van egy lányuk is, aki hirtelen megörökli a címet, és egy féltékeny rokon miatt a nő kénytelen új férjet keresni a lánya érdekében. Daniel eközben nemesi címet örökölt, és próbál belerázódni új szerepébe - feladataiban pedig egy hozzáértő feleség a legjobb megoldás. Innentől pedig az, hogy találkoznak a társaságban, már nem is meglepő... Ezt azért írtam most le ilyen részletesen, hogy nyilvánvaló legyen, az indító feszültség megvan! Mi tudjuk, hogy már találkoztak, de Daniel nem tud róla, Jessie meg titkolná. Mi tudjuk, hogy mindketten házastársat keresnek, és tökéletesen összeillenének, de ők nem. És innentől kezdve izgulhatunk, mikor derül már ki minden. Imádtam! Mindezeken felül is van izgalom. Egyrészt kíváncsian vártam, mit tesz majd az a bizonyos rokon, aki meg akarja kaparítani Jessie lányának gyámságát, és az is nagyon érdekelt, pontosan mi is történt Jane-nel - egy újabb rejtély a sok közül.  És mindemellé dukált még egy kis fűszerezés is. Méghozzá az, hogy a regény nagyon szépen feldolgozza, milyen is volt akkoriban a gyógyítás és a bántalmazott nők helyzete. Nem ez van persze a középpontban, de viszonylag ritkán látni, hogy a történelmi romantikusok fontos és igazán komolyan kérdésekkel foglalkozzanak a romantikus szálakon felül. Viszont az, hogy a családon belüli erőszak témája felmerül, hatalams pirospont. Hajlamosak vagyunk romantizálni ezt az időszakot, valójában azonban a nők családon belüli bántalmazása - akár lelki eredeti, akár fizikai - egy olyan korban, ahol a nők alárendelt helyzetben voltak, és apjuk, férjük vagy más férfi rokonuk döntött a sorsukról, még súlyosabb kérdés volt. Ezzel együtt pedig megjelenik az egészségügy fejlődése is, ami szintén nagyon érdekes téma. Sajnos az előző részeket még nem olvastam, így nem tudom megmondani, hogy eddig pontosan milyen szerep jutott az Ápolónők Egyesületének, de nagyon szívesen olvasnék még többet róla. Na de ennyit a fűszerről, és beszéljünk egy kicsit a szereplőkről! Ami a mellékszereplőket illeti, érezhető, hogy sok szempontból összeszokott bagázsról van szó, hiszen már túl van a sorozat a párosok saját regényén - de azt kell mondanom, az előzmények ismerete nélkül is szimpatikusak voltak, és kifejezetten szívet melengető volt róluk olvasni. Danielt és Jessie-t is megkedveltem, nagyon tetszett, hogy mindketten érett, kiforrott személyiségek, akik tudni vélik, mire vágynak, még ha érhetik is őket meglepetések. Racionálisan gondolkoznak, de pont ezért éri őket villámcsapásként a másik - ez meg egy újabb ok, amiért nagyon szerettem ezt a történetet. Összességében a baljós cím és a kicsit komor borító ellenére egy meglepően aranyos történet volt, a komoly témák ellenére is. Határozottan kellemes meglepetés, biztos, hogy olvasni fogok még az írónőtől.
A teljes recenzió itt olvasható 2016-04-11 09:36:00
|
 |
|
