Jack Reacher huszadszor. Akár unalmas is lehetne – de nem az. Jack Reacher kell. Kell, ha akarsz egy igazán tökös, pörgős, okos krimit olvasni. Jack Reacher kell, ha valóban kellemes kikapcsolódásra vágysz. Jack Reacher kell, mert ha olvastál már egy-két sztorit Lee Childtól, akkor függővé válsz, és igényeled az újabb történetet. Egyik kedvenc szerzőm pedig úgy tűnik nem fogy ki az ötletekből, és időről időre megajándékozza az olvasóit egy-egy újabb regénnyel, aminek az öntörvényű, volt katonai rendőr a hőse.

Ezúttal egy poros amerikai kisvárosba, Mother’s Restbe keveredik el Reacher, ahol már a vonatról leszállva egy különös találkozásnak lesz az alanya. Lee Child mestere az atmoszférateremtésnek. Ebben a regényében is szinte azonnal ott érezhetjük magunkat a helyszínen, ahol valami titozatos összeesküvés folyik.
A Reachert tévedésből megszólító nőről hamarosan kiderül, hogy egy magánnyomozó, aki a társát várta a peronon. Hősünk néhány keresztkérdés után kideríti, hogy az a bizonyos társ néhány napja kámfort játszik, és eltűnt nyomtalanul. Mother’s Rest lakói semmit sem tudnak a fickó hollétéről. De még csak arról sem, hogy miért van ilyen különös neve a városnak. Ám Reacher gyanút fog, mivel túlságosan passzolnak a dolgok, mintha mindenki összebeszélt volna annak érdekében, hogy a kíváncsiskodók mihamarabb továbbálljanak.
Chang – a nő – és Jack, néhány nap múlva fel is kerekednek, ám korántsem azért, hogy könnyedén legyintve annyiban hagyják a dolgot.
A mű nagy erénye még, hogy nemcsak a Reacherék nyomozását olvashatjuk, hanem a bűnözők szemszögéből is láthatjuk az eseményeket. Ez pedig egy plusz mélységet ad, hogy még jobban beleélhessük magunkat ebbe a remekül megkomponált regénybe.
Furcsán feszült és izgalmas a Néma város. Mindvégig tudjuk, hogy valami nagyon sötét, nagyon mocskos dolgot rejetegnek Mother’s Restben, ám Lee Child hihetetlen érzékkel vezet minket az orrunknál fogva. Nem horror, nem is igazán thriller, de egyetlen pillanatra sem lankad az érdeklődés. Ahogy szépen llassan összeáll a kép, úgy lesz egyre éhesebb az olvasó, míg végül az utolsó oldalakon megindul a lavina.
A Lee Child által teremtett karakter minden regénnyel egyre elevenebb, egyre emberibb lesz, még ebben a ‘film noir’ hangulatú krimiben is. Ezúttal még a Changgal való érzelmi szál leírása is nagyobb teret kapott, persze nem kell attól tartani, hogy legközelebb már Danielle Steel babérjaira törne Child.
A fordítás ezúttal is hibátlan, köszönhetően Gieler Gyöngyinek.

A teljes recenzió itt olvasható