Norvégia a helyszín, ahol szinte mindennaposnak tűnő tucat üggyel indul az eseménysor. Az ismert politikusnő keresteti lányát, akivel nemrég megszakadt az amúgy is laza kapcsolata. Simának tűnő nyomozásból indulva csöppenünk egy szekta erdei rejtekhelyén felfedezett tömegmészárlásba, hogy aztán váratlan fordulatok egész sorával szembesüljünk, miközben faljuk a könyv oldalait. Talán csak azt tart vissza minket attól, hogy egy ültő helyünkben végezzünk, a több mint négyszáz oldalas krimivel, hogy a számunkra idegenül hangzó skandináv nevek rengetegében, többször is vissza kell lapoznunk, és átgondolnunk, ki kicsoda is valójában. Ettől eltekintve valójában jó a könyv, érdekes a történet, fordulatos a cselekmény, s nem fogunk csalódni, ha a kikapcsolódáshoz ezt a könyvet veszzük le a könyvespolcunkról. Egy krimi ajánlójában vétek lenne megírni mi a végkifejlett, hogyan bonyolódnak a szálak, mi motiválja a szereplők cselekedeteit. Az azonban leírható, hogy a cikkcakkos eseménysor, a több idősíkon zajló történések, és a meghökkentő, ámde logikus egymásutániság mesteri írói bravúr eredménye.

A krimi az a műfaj, amit sokan lenéznek, de azért életében mindenki legalább néhány esetben a kikapcsolódásnak ezt a fajta olvasmányélményt választja. Tudjuk, hogy vannak remek szerzők, akik a krimiírást mesteri fokon művelték, de a kiadott sok unalmas bűnügyi történet bizonyítja, hogy nem is olyan könnyű maradandót alkotni ezen a területen. Johnsrudnak ez a könyve azonban bizonyíték rá, hogy a mai kornak is már megvannak az élő klasszikusai, - hiszen a szerző alig múlt negyven éves - akinek krimijét kézbe véve nem fogunk csalódni.

http://polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=109354&mode=thread&order=0&thold=0