A General Press kiadó jóvoltából jelenik meg Karen Hawkins ismert sorozatának, a Hurst amulettnek következő része, A veszély vonzásában.
Robert Hurst egy ideje üldözi Moira MacAllistert, aki számtalan titkot hordoz magával. Vajon sikerül megtalálnia a nőt és esetleg másra is rábukkan? Ezúttal öt blogger tollából olvashattok bejegyzéseket, ha pedig játszotok, tiétek lehet a három példány egyike. Kalandra fel!

Karen Hawkins: A veszély vonzásában

Kiadó: General Press
ISBN: 9789636438685
Oldalszám: 240 oldal
Fordító: Bánki Vera

Fülszöveg:

Robert Hurst már évek óta üldöz egy nőt, követi a nyomát, és hiába veszti szem elől, újra és újra a keresésére indul. Ez az asszony Moira MacAllister - vagy Mrs. MacJames, vagy Mrs. Randolph, attól függően, hogy éppen milyen nevet használ. Moira nem mindennapi teremtés: vörös hajú, igéző szépség, virtuóz módon bújik egyik szerepből a másikba. Robert először a Brit Birodalom ügynökeként szegődött a nyomába, de a mostani indokai már inkább személyesek...
Nemcsak az asszony után nyomoz ugyanis, hanem azt a családi amulettet is meg akarja kaparintani, amelynek megszerzésére Moira is megbízást kapott. Ki melyik oldalon áll, ellenfelek vagy szövetségesek ők valójában? És bár a kettejük élete a múltban egy rövid időre már összekapcsolódott, most, hogy a sors megint egymás mellé sodorta őket, vajon képesek-e arra, hogy a kölcsönös vonzalomnál erősebb kötelékre leljenek, amely összefűzheti az életüket egyszer és mindenkorra?

 

Az utóbbi időben egyre bátrabban nyúlok a történelmi romantikusokhoz, főleg, ha azoknak köze van Skóciához. Így történt, hogy hónapokkal korábban, amikor megláttam A veszély vonzásában igéző borítóját, egyből beleszerettem. Nem érdekelt miről szól, olvasni akartam. Utóbb persze mégiscsak eljutottam a fülszövegig is, ami méginkább fokozta a kíváncsiságomat.
A rövid ismertető alapján egy ravasz, pimasz hölgyre, és egy mindenre elszánt hősre számítottam, kiknek múltja igen kecsegtető dolgokat ígért a jelen eseményeivel vegyítve. Igazából mindezt meg is kaptam, csak nem pont abban a formában vagy terjedelemben, mint ahogyan azt vártam.

Karen Hawkins stílusa merőben eltér  az általam eddig megismert történelmi romantikus szerzőkétől, akár azt is mondhatnám, hogy ő a műfaj könnyed, a szó legjobb értelmében vett,  limonádé szerzője. Nála nincsenek túlbonyolított drámák, kesze-kusza szálak, vagy az idegeket pattanásig feszítő szituációk. Nem, ehelyett elmerülhetünk a habkönnyű, korhű romantikában, melyet egy csipetnyi kalandozás, valamint a felföldi táj tesz még szerethetőbbé.

Moira, a történet női hősnője vérbeli öntörvényű amazon, akinek látszólag nincsenek gátlásai. Szemérmetlenül kihasználja nőiességét, színészeket megszégyenítő módon siklik egyik szerepből a másikba, hogy ravasz módon elérje, amit akar. Van azonban egy gyenge pontja, a kislánya, melyet a regény főgonosza ki is használ, ugyanis a foglyul ejtett kislánnyal zsarolja az asszonyt, akinek a vádalku fejében meg kell kaparintania egy kis dobozt, hogy visszakaphassa legbecsesebb kincsét, Rowenát.
Igen ám, de ott van Robert Hurst is, mint a ládika jogos tulajdonosainak egyike, aki egy családi titok miatt szintén meg kívánja kaparintani a tárgyat, s nem érdekli, min vagy kin kell ehhez átgázolnia.
A dolog igazi csattanója mégis a Moira és Robert között lévő, évekkel korábban szárba szökkent, majd árulással végződött kapcsolat, ugyanis a páros férj és feleség - mind a mai napig. A balul elsült házasság azonban olyan vad indulatokat korbácsol fel mindkettejükben, hogy a lelkük mélyén szunnyadó szenvedéllyel nem törődve, évek óta zajló, macska-egér játékot űznek. Robert leghőbb vágya, hogy elkapja az asszonyt, és a törvény kezére adja.  

A kiindulási alap tehát több mint ígéretes. Adva van egy egymást gyilkolászó, heves páros, egy kis kincsvadászat, és családi legenda. De! Pont emiatt az ütős szituáció miatt sok esetben úgy éreztem,  hogy a szerző elnagyolta azokat a dolgokat, amiket dupla ennyi oldalszámban bőven ki tudott volna fejteni. Számomra picit kevés volt Moira sokat emlegetett kaméleonsága, szívesebben láttam volna tőle grandiózusabb, megfontoltabb átveréseket. A legnagyobb problémám mégsem ez volt, hanem az, hogy többször is úgy éreztem, lemaradtam egy korábbi, a páros kapcsolatát bemutató kötetről - pedig, mint kiderült, nem.
Roberték sokszor tök jól elnosztalgiázgattak múltjukról, egy-két kulcsinfót velünk, olvasókkal is megosztva, mégis, érezhetően tartalmasabb, s mélyebben gyökerező kapcsolatuk volt korábban, mint amennyit mi megismerhettünk belőle. Megkockáztatom, hogy talán még a jelenlegi sztorinál is izgalmasabb dolgokat éltek át.
Persze aggodalomra semmi ok, így is teljesen érthető és élvezhető a sztori - akár az első két rész nélkül is.

Amit viszont igazán szerettem, az a szereplők közötti interakció. Moira ösztönlénysége, az anyai elszántsággal párosulva egészen érdekes kontrasztot alkot Robert higgadt megfontoltságával. Kettejük eltérő személyisége szédületes, hol igen heves, hol pedig felettébb vicces jelenetsorok tömkelegét kínálja.
Párosuk a klasszikus gyűlölve imádlak kategóriába tartozik, s mint tudjuk, e két érzelem igen közel áll egymáshoz, mely esetükben gyönyörűen megfigyelhető. Csak úgy vibrál közöttük a levegő, és ha már itt tartunk, a szexuális feszültség.
Én például félelmetesen jókat szórakoztam a különféle módokon, ahogy ismerve a másik felet, húzták egymást, vagy éppen rálicitálva a másikra, egy-két lépéssel előbb jártak.
Szóval összességében jól szórakoztam.

A veszély vonzásában egy könnyed, gondtalan feltöltődést jelentő regény, mely leginkább a karakterekre épít. Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik az egyszerű, romantikus történeteket, ahol a férfi és női főhős jó kis csatákat vív hálószobán kívül és belül egyaránt. Karen Hawkins stílusa olvasmányos, a dramaturgiai ív is teljesen rendben van, nincsenek üresjáratok, és a helyszínek is - mind földrajzi, mind intézményi (kastélyok, fogadók, stb.) - jó kis hangulatot kölcsönöznek a könyvnek. 

http://dreamworld-books.blogspot.hu/2016/05/karen-hawkins-veszely-vonzasaban.html