Douglas Preston Becsapódás (Impact) című sci-fi thrillere Seregi Márton fordításában 2016-ban jelent meg a General Press Kiadónál. (A könyvről megjelent ajánlónkat itt olvashatjátok.) Preston neve elég ismert a sci-fi rajongók köreiben, de archeológiai és paleontológiai témájú könyveket is kiadott már. A Becsapódás a Wyman Ford-sorozat harmadik kötete, de természetesen megállja a helyét önálló olvasmányként is. Bár én óriási rajongója vagyok a pre- és posztapokaliptikus sci-fi regényeknek, azt kell mondjam, Preston Becsapódás című könyve bárkit odaszögez a kanapéhoz, mert a könyv tele van fordulatokkal, de a szerző mégis képes volt úgy felépíteni a cselekményt, hogy az igazi óriási csattanót csak a legvégén árulja el. Preston annyira tökéletesen bele tudta illeszteni az eseményeket a hétköznapi világba, hogy észre sem vesszük azt a pontot, mikor egy nyomozás történetéből egy hamisítatlan science fictionné válik a regény.

Ugyan a könyvet leginkább thrillerként emlegetik, szerintem hiba lenne kihagyni a sci-fi jelzőt mellőle. Számomra ez az első olyan regény, amely annyira finoman alakult át science fictionné thrillerből, hogy észre sem vettem. Az, aki nem járatos a témában, és nem is érdekli a szakzsargon, nagyon könnyen elidegeníthető, ha folyamatosan csillagászati kifejezésekkel bombázzák. Prestonnak sikerült megtalálnia ebben az egyensúlyt, és pontosan ez az, amivel hűségessé tudja tenni az olvasóját. Nem akarja lenyomni a torkunkon a tudását, inkább csak megmutat egy szeletkét a szakterületből, épp annyit, amennyi szükséges a történet megértéséhez. Preston ezer szálból építi fel a cselekményét, ami az elején ugyan picit zavaró, és sokáig gondolkoztam rajta, hogyan fogja a szerző összekapcsolni ennek a sok szereplőnek a sorsát, azonban azt kell mondjam, hogy mesterien oldotta meg a feladatot. Megismerjük Abbey-t, az egyetemista lányt, aki hobbiból amatőr csillagász, ott van természetesen Wyman Ford, a volt CIA ügynök, a Nemzeti Meghajtáskutató Intézet két szerencsétlenül járt munkatársa, és persze ki ne hagyjuk a drágakőcsempészeket se.

A történet szerint Wyoman Fordot Kambodzsába küldik, hogy felderítse egy a feketepiacon nem régen megjelent drágakő származási helyét. Amikor Ford rábukkan az illegális bányára, rájön, hogy itt sokkal nagyobb felfedezésről van szó, mint néhány pitiáner bűnöző legújabb üzlete. A köveket egy olyan kráterből nyerik ugyanis ki, ami gyakorlatilag a semmiből, a Föld közepéből került oda, így nincs más választása, mint mélyebbre ásni magát a történetben, hiszen válaszokat akar a kérdéseire. Így találja meg az egyetemista Abbey-t, aki a világ túlsó felén, Maine-ben lelt rá az aszteroida becsapódási helyére. Így a drágakő utáni kutatás hamar gyilkosságok sorozatává, érthetetlen összefüggésekké válik. A cél egyértelmű: meg kell menteni a világot a biztos pusztulástól, és ezt csak ők ketten tehetik meg.

A könyv két részből épül fel, és épp 100 fejezetből áll. Minden fejezet más szereplő szemszögéből mutatja be az eseményeket. Ez talán azért volt okos lépés Preston részéről, mert egy ilyen bonyolult cselekmény esetén az ember hamar elveszítené a fonalat, ha nem lenne elég tagolt a könyv. A szerző hihetetlenül kimunkálta a karaktereit, bár néhol éreztem hiányosságokat. Egy fejezet különösen megmaradt bennem, és bár visszatekintve érdekes adalék volt, nem feltétlenül tartom szükségesnek. Egy nőről szól, aki közvetve másfél oldal erejéig részese lesz a sztorinak, és természetesen a történet alakulásában fontos a közreműködése – egy telefonhívás a rendőrségnek -, egy picit mégis megkavarta a fejemben a dolgokat. A főszereplőket Preston tökéletesen megismerteti velünk, és bár én az egyes szám első személyű elbeszélések híve vagyok, bele tudtam képzelni magam mindenki bőrébe.

A történetet hihetetlenül jól megmunkáltnak tartom annak ellenére is, hogy az első néhány fejezet nagyon döcögősen és néhol érthetetlenül indult. Preston tökéletesen kidolgozott minden lépést, így a végén három olyan felfedezést is teszünk, amitől tátva marad a szánk, a könyv végkifejletéről nem is  beszélve. A szerző ezzel egyértelműen a tudtunkra adja, hogy itt még nem ér véget a történet, és őszintén szólva alig várom a folytatást. Persze már akkor tudhatjuk, mivel állunk szemben, ha a kezünkbe vesszük a könyvet. Gyönyörűen szerkesztett regényről van szó, a borító egyszerű és lényegretörő. Tökéletes azonban semmi nem lehet. A könyv sajnos több szedési hibát tartalmaz, felcserélt vagy kihagyott betűket, illetve néhány hibásan használt vesszőt, ami szőrszálhasogatásnak tűnhet, viszont szerintem egy ilyen megakadás ront az olvasásélményen.

Rengeteg sci-fi regényt olvastam már, de a Becsapódás az apró hibái ellenére is magasan a top10 listámba került. Nagyon aprólékosan kidolgozott történetről van szó, ami az első szótól az utolsóig képes szórakoztatni és lekötni. Preston új szemszögből mutatja meg nekünk a közelgő világvégét, és teszi ezt úgy, hogy egy teljesen hihető, hétköznapi köntösbe öltözteti. A drágakőcsempészet és korrupt kormánytagok már senkit nem lepnek meg, azonban ahogy haladunk a könyv vége felé, csak forgatjuk a fejünket az újabb és újabb felfedezések láttán.

http://cornandsoda.com/douglas-preston-becsapodas-azaz-egy-ujabb-vilagvege-sztori-konyvkritikaja/