Nem is tudom, miért olvasok olyan kevés krimit. Amikor megláttam a Követők borítóját, valami nagyon sötét, nagyon gonosz témára gondoltam, a hideg is kirázott tőle. A történet igazolta is a sejtésemet, ez a könyv nagyon hátborzongató dolgokat rejtegetett. 

A főszereplő nyomozó, Fredrik Beier megismerésével kezdődik a történet. A főfelügyelő nem túl életvidám figura, igaz, nincs is miért vidámnak lennie. Talán inkább sajnálnom sikerült, mint megkedvelnem, zord, magának való, megkeseredett férfinak tűnt a szememben. Nem volt azonban ellenszenves sem, tehát bízom benne, hogy a következő részben közelebb kerülhetünk egymáshoz. Társai, a régi barát és kolléga Andreas és a kettősük mellé frissen "kiutalt" fiatal nő Kafa Ikbál, aki az iszlám fundamentalizmus és terrorizmus szakértője. Nem örülnek a nőnek, de kénytelenek elfogadni, az idő és a nyomozás előrehaladtával pedig befogadják, és teljes jogú tagja lesz kis csapatuknak. 

A történet egy másik szálon is halad, mégpedig visszamentünk 1943-ba, amiből azonban nagyon mozaikszerűen kaptunk részleteket, és el nem tudtam képzelni, hogyan fog ez majd a jelenhez kapcsolódni, de érdeklődéssel és borzongva olvastam.

Közben pedig időnként kapunk egy-egy villanást, más eseményekből, amiket végképp nem tudtam néha hová tenni. Közben a Beier felügyelő  nyomozott társaival, haladtak is, meg nem is, és egyre több mintent tudtam meg a nyomozóról is. 

Nagyon összetett, szövevényes volt a könyv cselekménye, végig erősen koncentráltam, hogy követni tudjam az eseményeket. Egyre többször bukkant fel a titokzatos gyilkos, egyre több információ derült ki az Isten Fénye szektáról, egyre izgalmasabb események követték egymást, a feszültség csak nőtt és nőtt. Hátborzongatóak voltak a múltbéli történések is, itt is, ott is felpörgött minden, ekkor már nem nagyon akartam letenni a könyvet, mert  a végére akartam járni mindennek. 

Amikor már kiderültek fontos dolgok,  akkor pedig vége lett, és én azt kérdeztem: Mi van!!!??? Olvasás előtt ugyanis nem olvastam el a fülszöveget és teljesen kiment a fejemből, hogy ez egy trilógia első része. Persze lettek megoldások, de éppen csak annyi, hogy kíváncsian várjam a második részt. Szeretnék többet is megtudni Kafa Ikbálról, szeretném élettelibbnek látni Fredrik nyomozót, szeretném, ha kiderülnének az összefüggések, és a homályos pontok megvilágosodnának a fejemben, de legfőképpen azt szeretném, ha ezt az őrült fenyegetést teljesen leállítanák. A mozaikdarabkákból sok a helyére került, de vannak még üres részek. 

Tetszett a könyv stílusa, szeretem amikor nemcsak az eseményekről, hanem az emberekről is kapok információkat, sőt pluszinfókat a környezetükről, a mellékesebb szereplőkről is. Ezek az eszközök enyhítették a könyv gonosz és kegyetlen eseményeit, vagy legalábbis némiképpen elterelték a figyelmet a szörnyűségekről. Ami miatt pedig néha a fejemet ráztam, az az, hogy az író éppen akkor hagyta abba a fejezeteket, amikor az események a tetőfokon voltak. Ez nagyon hatásosan hajszolt a továbbolvasásra. :)

 

A teljes recenzió itt olvasható