(kiadvány: Nászéjszaka)

Őszinte leszek, erre a könyvre a címe miatt figyeltem fel. Nászéjszaka? És erről regényt írtak? Ez most vagy nagyon pajzán lesz vagy pedig valami jópofa háttértörténetre számíthatok, sok-sok romantikával és sok +18-s karikás jelenettel. A fülszöveget elolvasva pedig már akkor beleszerettem a történetbe, amikor még egy sort se olvastam belőle.
Igen, valahol gyengéim az előre elrendezett házasságok, persze azok, ahol a vőlegény és a menyasszony is valamennyire azért vonzódik egymáshoz. Ezek azok a szituációk, ahol azért várható nem kevés macska-egér játék, amikért annyira odavagyok:). Ebben a regényben pedig pontosan ezt kaptam.
Francesca és William sokban hasonlítanak egymáshoz, de mégis két külön világból jöttek. A fiatal férfi Angliából származik, egy elszegényedett nemesi család sarja, aki gazdag feleséget keres magának, hogy a megkopott nevüket újra kifényesíthesse. Sok igénye nincs a feleséggel kapcsolatban, hiszen már egyszer megégette magát, az első feleségét szerelemmel szerette, de az asszony csak játszott vele és ahol tudta megcsalta.
Francesca pedig az Egyesült Államokban él, az egyik leggazdagabb család egyszem leánya. A szülei - főleg az édesanyja viszont eléggé nagyravágyó, a pénz mellé nemesi címet is szeretne, ezért kapva kap William házassági ajánlatán, hogy a lányát nekiadja és cserébe bekerülhet a hőn áhított nemesi körökbe. A leendő arát azonban nem kérdezi meg senki, ráadásul neki határozott elképzelése van arról, hogy kihez is szeretne férjhez menni - és az még csak véletlenül sem az angol nemes. De abban a korban sajnos nem volt kívánságműsor a házasság, az esetek nagy többségében a pénz volt az úr, a leendő férjedbe / feleségedbe pedig "majd beleszeretsz".

A lány egyetlen egy kapaszkodót talál ebben az egész kilátástalan helyzetben, mégpedig azt, ha minél hamarabb gyerekeket szül, mert az édesapja ragaszkodik hozzá, hogy az unokái Amerikában járjanak majd iskolába és így, ha megvannak a várva várt örökösök, akkor hazaköltözhet Angliából. Ezért mindent megpróbál megtenni azért, - még ha izgul és fél is az ismeretlentől - hogy a férjétől "megkapja" a babát, de a férje - bár láthatóan odavan a gyönyörű feleségéért - nem teljesíti a "kötelességét". És innen indulnak a viccesebbnél viccesebb jelenetek, hiszen a tapasztalatlan Francesca egy könyv segítségével próbálja elcsábítani a férjét, mindent, de szó szerint mindent bevetve az ügy érdekében; a tapasztalt férj pedig próbál ellenállni a csábításnak - elárulom ezt az egy titkot, hogy miért - azt gondolja, hogy a felesége más férfitól terhes - hiszen miért is akarnának egy ilyen gazdag, gyönyörű, fiatal lányt ilyen gyorsan kiházasítani...
Ez a szituáció pedig tényleg rengeteg humoros pillanatot eredményez, főleg, mert mi kívülállók látjuk, hogy mind a kettő odavan a másikért, de mivel inkább duzzognak és titkolóznak, így még véletlenül se derül ki - csak jó hosszú macska-egér harc után az igazság.
Az írónő levett a lábamról a stílusával, imádtam, ahogy keverte a szálakat és ahogy szépen lassan felépítette a nagy lávsztorit. Francesca bár még a régi világban született, de már ízíg-végig az új nemzedékhez tartozik, elvei vannak, ötletei és még véletlenül sem szeretne bábuként létezni a férje oldalán. Ahogy megismertem Francescát, úgy egyre inkább egy másik szereplő képe ugrott mindig a szemem elé, ő pedig Rose volt a Titanicból. Pontosan így képzeltem el a főhősnőnket is.
Az ő "ellentéte" pedig William, aki még a régi nemességhez tartozik, neki is vannak elvei, de ebbe beletartoznak azok a feleségekkel kapcsolatos sztereotípiák is, amelyeket Francesca már nem hajlandó elviselni. Érdekes volt olvasni a két különböző világról és a benne lévőkről, hogy mennyire hasonlítanak egymáshoz, de mégis mekkora a különbség köztük. A nemesekről, akik nem könnyen  engednek be maguk közé senkit, még akkor sem, ha az illetőnek rengeteg a pénze. Akkor is csak egy "újgazdag" marad és sok időnek kell eltelnie, mire elfogadják őt magát is. (a pénzét persze már hamarabb elfogadja vígan mindenki:). És az amerikai újgazdagokról, akiknél se pénz, se boldogság, se élet nem számít, csak, hogy minél hamarabb feljuthassanak a csúcsra. "Szegény gazdagok!"

Két dologgal volt problémám a regény során, ezek miatt nem adtam végül maximális pontot a könyvnek.
Az egyik az volt, hogy számomra túl sokáig húzódott ez az értetlenkedés. Francesca körülbelül két vagy három alkalommal már bevallotta a férjének, hogy nem terhes, nem vár gyereket senkitől, a férfi pedig még mindig csak várta, várta, hogy látszódjanak a feleségén a "'terhesség" jelei. Pedig már abban az időben is léteztek orvosok, akik azért meg tudták volna állapítani, hogy a kedves ara érintetlen-e még vagy sem...
A másik pedig... tudom, ez picit furcsa lesz, de engem zavart. Mégpedig a szex része. Háromnegyed könyvön keresztül vágyakoztunk - Francesca is, William is, de a végén már én is:), hogy történjen végre valami. Aztán ahhoz képest, hogy mennyire ez lett volna a regény csúcspontja, valahogy nagyon lazán kezelte az írónő ezt az egész helyzetet. Én értem, hogy abban az időben ez másképp történt és ne várjak valami "szürke ötven árnyalata" stílusú együttlétet, de az előzmények alapján én mást vártam. :)

Összességében azonban szerettem ezt a regényt, amit főleg hölgyeknek - vagy romantikusabb lelkületű uraknak ajánlok. Az írónő pedig a romantikájával és a humorával annyira levett a lábamról, hogy szerintem sort fogok keríteni tőle egy újabb regényre:).

A teljes recenzió itt olvasható