(kiadvány: Szélbe írt sorok)

A romantika halhatatlan

Néha annyira, de annyira jól esik végtelenül romantikus történeteket olvasni. Tudjátok, olyanokat, amikben minden varázscsapásra történik, a szegény és rossz körülmények között élő nő végre megtalálja a boldogságát egy olyan férfi mellett, aki erős és hű támasza lehet élete végéig. Persze ez a férfi kellőképpen hirtelen toppan be az életébe, körüllengi valami titokzatosság, és persze a nő ellenkezik, de aztán csak egymásra találnak és persze happy end, meg végtelen szerelem és persze közben perzselő szenvedély. Ezek a történetek nem igényelnek sok agyalást, ráadásul egy kicsit hihetetlennek is tűnnek, de mégis érdekesek, és a kiszámíthatóságuk sem zavar. Bevallom néha tényleg jó egy ilyen biztos sztorit olvasni, ami egy kicsit kiszakít a valóságból, ami nem igazán ilyen, mint ezek a történeteket. Vagyis nem minden része.

Az írónőtől egyébként már olvastam előzőleg a Felhők fölött című könyvet, és az is hasonlóan jó volt. Ha kedvelitek a romantikát, akkor tetszeni fog ez a történet is.

A Szélbe írt sorok főszereplője Amanda, aki néhány hónapja érkezett Mystic Creekbe, ahol senkit sem ismer. A nő az iskola menzáján dolgozik, kislányával él, aki már általános iskolás. Amanda egy mérgező és bántalmazó kapcsolatból menekült el az orgeoni kisvárosig, ahol bár a kapcsolatot maga mögött tudta, de sajnos megélhetési gondokkal küzd. A nő nem vágyik másra, csak arra, hogy újra rátaláljon a boldogság, és fel tudja nevelni kislányát, Chloét, amivel most nélkülöznek. Amanda egy viskóban lakik a falu szélén, ám a novemberi fagyos és ónos esős, jeges viharos időjárás miatt ők is a házukban rekednek és nem tudnak kimenni, hogy segítséget kérjenek, amikor leáll a fűtési rendszerük.

Azok a kis rózsaszín cetlik

Jebediah, azaz Jeb is a faluban lakik, és egyik nap érdekes kis rózsaszín papírokat fedez fel a telkén. Ezeken a papírokon egy feltételezhetően női író a legnagyobb vagy éppen a legjelentéktelenebb kívánságait írja le. Nem nehéz összerakni, hogy Amanda a cetlik írója, és Jeb lesz a nő megmentője a közelgő évszázad legviharosabb éjszakáján. Egyszerű történet, ám van benne egyfajta varázslatosság, és kedvesség. Hiszen ki gondolná, hogy egy-egy szélbe írt sor hozza össze az embereket? Catherine Anderson történetében pontosan ezt történik. Ám a romantikus szál mellett sok emberi dolog van a könyvben. Amanda egy bántalmazó kapcsolatból jött el, így a családon belüli erőszak elég sokszor kerül elő az olvasás közben és néha elég durván.

Sajnos Chloé, Amanda kislánya sem ússza meg apja kegyetlenkedéseit, de Jeb akárcsak Amanda esetében a kislányhoz is elképesztő türelemmel és kedvességgel áll hozzá. Bozó, Jeb kutyája rögtön pajtása lesz a kislánynak, és Jeb kedves családja is hatalmas szívvel és ragaszkodással fogadják Amandát, és segítenek neki mikor megtudják, hogy mit tett vele/velük egykori férje Mark.

Nem fogok spoilerezni, Mark még okoz meglepetéseket a könyvben, így izgalom nélkül sem maradunk. És bár a helyzet egyértelmű, Jeb és Amanda kapcsolata nem csettintésre alakul ki. A nő sokat vívódik, hogy mit csináljon, hogyan álljon a megmentőjéhez Jebhez és ehhez az egész helyzethez, amibe azon a viharos éjszakán kerülnek.

Értékelés: 5/4

Bevallom sokkal jobban élveztem ezt a könyvet, és sokkal jobban megérintett, mint ahogy azt vártam. Mind a történet, mind a szereplők olyanok voltak, amire jó volt visszagondolni. Persze a komoly témák nem maradhatnak el a sztoriból (családon belüli erőszak,  bántalmazott kapcsolat, beilleszkedés egy kisvárosba, anyagi megélhetés problémái stb.), de mégis pozitív kicsengése volt a könyvnek.

Catherine Anderson ért ahhoz, hogy kedves, de mégis értelmes felnőtteket mutasson be könyvében. Olyan emberekről írt, akik sebezhetőek, akik tudják, hogy nem tökéletesek, de boldogságot szeretnének, és nagyon fontos nekik a család egysége. Mind Jeb és családja, mind Amanda nagyon törekedett arra, hogy a legjobb körülményeket teremtsék meg azoknak, akik fontosak számukra. Amanda harca a volt férjével, és a válás plusz a bírósági dolgok elég kemények voltak, szóval a könyv nem végig rózsaszín.

Amikor kicsit megcsömörlöttem a túlzott romantikától, és egymásra találástól, akkor jött egy olyan rész, amin el lehetett gondolkozni, vagy egy kis izgalom, ami visszazökkentett a valóságba. Aki vágyik egy kellemes, és kedves történetre, ami végtelenül romantikus, és boldog véget ígér az mindenképpen ismerkedjen meg Catherine Anderson történetével, mert a Szélbe írt sorok nem fognak csalódást okozni a szerelmes történetek rajongóinak. 

A teljes recenzió itt olvasható