Charles Martin minden könyvével újra és újra meg tud lepni. Azt tudom, hogy nagyon ért az érzelmekhez, a szereplőit képes iszonyú érzelmi mélységekbe és magasságokba repíteni, velük együtt bennünket, olvasókat is, és a cselekményei is változatosak, mégis olyan megnyugtatóak. Jólesik a hőseivel együtt, mellettük küzdeni, a rosszból jóvá lenni, a gyengéből, legyőzöttből erőssé és a végén minden jóra fordul. 

Ezzel  a könyvével most nagyon meglepett. És mielőtt megijednétek, nagyon jó értelemben. A történet elején adott volt egy pasas, Charlie Finn, aki éppen az élet veszélyes oldalán élt, zűrös üzelmeket folytatott, nem volt annyira szimpatikus a bemutatkozása. Hogyan is lehetett volna, mikor ő maga sem szerette saját magát, bár tette a dolgát és nagyon jól élt, de a boldogság nem sugárzott a hangjából, sőt, amikor elmesélte, hogy kinek dolgozott és mit tett az üzleti életben Közép-Amerikában, akkor már igazán kíváncsi lettem, hogyan fog ebből jól kijönni. Közönyösen mesélte az életét, nem csendült belőle sem öröm, sem szomorúság, az érzelmei köré falakat vont.

Nagy vonalakban megismerhettem gyerekkorát, megpróbáltatásait, ekkor már kezdett repedezni bennem az elutasítás fala, éreztem, hogy ezen az úton valahová eljutunk. Eleinte nagyon fontos volt számára a pénz, ezért el is adta magát, és követett el szörnyűségeket. Miután élete emiatt kisiklott, tudott váltani, és egy másfajta életet alakított ki magának. Nem sok emberhez ragaszkodott, kezdtem megérteni miért, de amikor egyikőjük bajba került, útra kelt és a keresésére indult. Egykori borzalmas tettei helyszínén kötött ki, ahol lassan szembesült annak következményeivel. Az érzelmei lassan életre keltek, utat követeltek maguknak, ehhez nagyban hozzájárult egy nő, Paulina és a kislánya, Isabella. Charlie személyes élményekből tapasztalhatja meg, hogy mit követett el, és egyre mélyebbre merül a kétségbeesésében. Van-e számára megbocsátás, és ő maga meg tud-e magának bocsátani. 

Paulina egy igazi angyal, betegeket ápol, élelmet, gyógyszert gyűjt és rendszeresen viszi a kávéültetvényeken dolgozó, elmaradt területeken élő embereknek, teszi ezt szívből, az emberek szeretetéért cserébe. Viszonzásul a segítségéért Charlie is vele tart és ott fent a Casita vulkán felé vezető területeken ismét szembesülnie kell múltbéli tetteivel és a Carlos hurrikán hatalmas pusztításával. A megpróbáltatások ellenére az ott élő emberek boldogok, pedig nincs pénzük, nincs gyógyszerük és nincs vizük. Az egyetlen kutat, amiből a tiszta ivóvizet nyerték betemette pár éve a Carlos hurrikán. Napról napra küzdelmesen élnek, de Charlie azt látja, hogy éppen ezért, vagy ennek ellenére csupaszív emberek és még őt, a gringót is befogadják maguk közé. 

Charlie úgy érzi, most él igazán, felfedezi az élet apró örömeit, számára eddig láthatatlan szépségeit, akár boldog is lehetne, ha nem nyomasztaná a múlt súlya. A szív kútja pedig nem csak szimbolikus cím, mert igen fontos szerep jut egy kútnak is a történetben, amely éppen olyan sötét és mély, mint Charlie szíve, de ha nagyon keményen dolgozik rajta, akkor talán mindkét kút újra működhet és boldogságot adhat.

Nagyon megható könyv volt, sokszor volt gombóc a torkomban, bizonyos részeket pedig bizony megkönnyeztem. Az emberi szeretet ereje, a megbocsátás, az újrakezdés, a remény,  mind kedvelt regényelemei Charles Martinnak, aki ismét egy fantasztikusan jó könyvet írt, ami tovább gyarapítja kedvenc könyveim számát.

 

A teljes recenzió itt olvasható