(kiadvány: Kivégzés)

Képzeld! – suttogta. – Pontosan tudom, hogy mitől rémülsz halálra.

Egyik kedvenc műfajom a krimi, sokat is olvasok. Ez aztán krimi a javából! Chris Carter nem finomkodik, a címet valóra váltja, nem kíméli az olvasóit sem. Teszi mindezt roppant olvasmányos, szórakoztató módon.

Az elkövető rosszfiú, borzongatóan brutális, egyedi módszereket alkalmaz. Itt nem egyszerűen megöli, de valóban kivégzi áldozatait. Már az első tetthely is meglepő: egy templomban kerül sor a kivégzésre. Jól kitalált és megvalósított, egyedi módszereket alkalmaz, ez tetszett nagyon! Mindenkinek vannak félelmei. Ki a pókoktól fél, ki a késektől, egyéb szúró-vágó eszközöktől, ki pedig a tűztől... van is miért! Az elkövetőnk pontosan tudja és megvalósítja a kiszemelt áldozatok rémálmait. Elképesztően sodró, olvasmányos módon teszi, semmi vargabetű. A rövid és tényszerű fejezeteket gyorsan lehet olvasni, mert a félelem bekúszik az olvasó bőre alá, nem engedi. Simán lehet egy napos krimi, letehetetlen, meglepő fordulatokkal.


Két nyomozó főhősünk, Hunter és Garcia pedig végre a lelkes és sikeres kategóriába tartozó los angelesi zsaru. Okosan, értően nyomoznak, nincs téblábolás, bénázás. Érdemes elolvasni, mert érdekes, olvasmányos, és izgalmas nyomozás részesei lehetünk. A gyilkos kilétét félig sem sikerült kitalálnom, pedig sok elem ismerős volt már. Sablonok ismétlődtek, de nem volt zavaró túlzottan,
mert Carter jól ír, sodró stílusa vitte előre a történéseket. Brutalitásával operál, elsődlegesen ez az,
ami megragadja az olvasó képzeletét. Elképesztően eredeti módon gyilkol a tettesünk és a harmadik áldozat után már tudható egyértelműen: az okok a múltban keresendőek, tettesünk nem véletlenszerűen választ áldozatot. Mi az összekötő kapocs? Honnan tud áldozatai múltjáról, azok rémálmairól, félelmeiről? Az egykori bűnök most kerülnek elszámolásra. Mi a kiváltó ok? Itt szinte
már kezdtem "megérteni" az elkövetőt. Tudom, visszamenőleg semmit nem tesz már jóvá, de a beteg lelkének ad némi vigaszt, igazi bosszút áll, az egykori sérelmeiért. Kegyetlenül visszavág, de az az igazság minden oka megvan erre.

Mint minden jó krimiben, itt is akad egy mellékszál, ami kellően izgalmas és nem is annyira mellékes. Sajnos nem igazán szeretem a misztikus, okkult részeket. Tagadhatatlanul érdekes volt ez
a része, sőt, gondolkodásra is készteti az olvasót. Mégsem értettem igazán, hogyan kapcsolódik össze a két szál? Van ugyanis egy másik, késes gyilkosunk is és egy otthonról menekült lány, aki "érzi és látja" az eljövendőt... Nos, ez a rész nekem kissé nyakatekerté tette, feleslegesen bonyolította az események menetét. A családon belüli erőszak is rémesen aktuális elem, visszatérő fordulat sajnos. A lány és a története izgalmas, ámde ismert fordulatot hozott. A misztikus részek tetszetősek, de kissé kilógtak nekem.


A Hunter – Garcia páros nem okozott csalódást, jó fejek, de az új kapitány nem nyert nálam.
Eleinte egy szimpatikus, energikus nőnek tűnt, de aztán szokásosan "baromarc" lett. Érezhetően nem látja át a nyomozást, akkor akarja felfüggeszteni a nyomozókat, amikor azok már a cél előtt vannak.
Nem bírom, amikor egy nő ennyire férfiasan akar viselkedni. Nem odaillő, szerintem. Ettől függetlenül jól szórakoztam, kikapcsolt és sikeresen vitt a sűrűbe a szerző. A történetből remek film is lehetne.


Azt szokták mondani, az író kicsit beleírja önmagát is a történetekbe, akkor bizony Carternek nem ártana egy pszichológus. Bár lehet, az írás a terápia számára, kiírja magából problémáit. Mindenesetre jól ír, izgalmasan vezeti végig a történetét, semmi üresjárat. Van is ehhez tapasztalata, munkája során tuti látott ezt-azt, amit remekül épít be a krimibe.
A keményebb, sötét krimit kedvelőknek ajánlom főleg. Izgalomban nem lesz hiány, fordulatos nyomozásban vehetnek részt. Ígéretes történet, remek fordításban. Várom a folytatást.

A teljes recenzió itt olvasható