Mikor elkezdtem a könyvet fogalmam sem volt róla, hogy a kiadó által elkeresztelt  Világsikerek sorozaton belüli sorozatra bukkantam. A Kate Burkholder-sorozat ezen része már a hetedik. Nem volt hiányérzetem, könnyedén kapcsolódtam be a kisvárosi rendőrfőnök munkájába és magánéletébe.
Paintres Mille-re váratlanul egy tornádó csap le, a helyreállítási munkálatok alatt cserkészek emberi csontokra bukkannak.
Megkezdődik a cseppet sem könnyű nyomozás. Túl kevés a nyom, és túl sok a kérdés az ismeretlen férfit illetően.

Azért érdekelt a szerző pont ezen könyve, mert korábban is olvastam egy remekül megírt regényt az amish közösségről. Jodi Picoult  Egyszerű igazság  c. könyvében, szintén az említett zárt, elszigetelt közösségen belül történt bűntényt göngyölíti fel.

A rendőrfőnök Kate, maga is amish családban nőtt fel, ám a fiatal nő szakított gyökereivel és szabadabb életet választotta.

Én ismét hatása alá kerültem ennek a zárt világnak, mindennek amit az amish közösség képvisel. Nemcsak a külvilág számára szeretnének úgymond láthatatlanok lenni,a család élete, szereplői nincsenek dokumentálva, így például fénykép sem készül róluk. És ez csak egy, a rengeteg furcsaság közül ami az amish életformára jellemző.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy Kate falakba ütközik a nyomozás során, a nyolcvanas években történt haláleset miatt az amish közösség egy emberként zár össze. Egészen addig míg Kate annyira közel nem kerül a megoldáshoz, hogy egyeseket arra ragadtasson, hogy eltegye láb alól azokat akiknek köze lehetett a fiatal férfi halálához.
Ha ez a rejtély nem lenne elég, Kate-nek a magánéletében is megoldandó problémák merülnek fel, ráadásul valaki újra és újra a rendőrfőnökre támad, nem riadva vissza attól sem, hogy rá is lőjön...

Elsőre klasszikus kriminek tűnik  a könyv, ám a könnyebb fogyaszthatóság miatt Kate ás Tomasetti életét is nyomon követhetjük, így nemcsak a rend őrének drukkolhatunk, de a négy fal közötti Kate és párja szerelmének is szurkolhatunk.

Értékelés:
4 rendőr cseresznye az 5-ből!!!

http://betuveto.blogspot.hu/2016/09/linda-castillo-vihar-utan.html