Az az igazság, hogy a sorozat többi részéből kifolyólag némileg romantikusabb hangvételű könyvre számítottam, és az igaz, hogy több szerető is megfordul a könyvben, mégis a mondanivalója, terjedelme és naplóformája miatt ez egyáltalán nem egy könnyed szerelmi olvasmány. Sokkal inkább tudom ajánlani a levélregények vagy naplóregények, történelmi kötetek kedvelőinek, akiket érdekel George Sand személyisége, életének alakulása. Igaz, hogy nem 100%-ig hű a valódi történésekhez, hiszen ahogy Elizabeth Berg megemlíti:

„A könyvemhez végzett előzetes kutatások során meglepődve tapasztaltam, hogy számtalan ellentétes információ kering George Sand életére vonatkozóan. Nem is egy életrajzának címlapján a fia, Maurice képe szerepel az írónő képmásaként. Számos biográfiáját olvastam, amelyek a születése és más események idejét illetően igencsak különböző véleményen voltak, továbbá abban is, hogy miként és miért, sőt azt illetően is, hogy egyáltalán mondott-e, tett-e és érzett-e ezt vagy azt, és hogy mikor és hol írta a műveit. Az egyik tudós munka szerint Nohant-ban született, miközben négyéves volt már, amikor először megérkezett oda. Keresztneveinek sorrendje és helyesírása is eltér a különböző forrásokban: Sand írásai és sírfeliratainak tanúsága szerint Amantine Lucile Aurore a neve…

…Még az önéletrajzában szereplő leírásokat is némi gyanakvással kell kezelnünk: egyik életrajzírója szerint egyetlen szó sem igaz abból, amit Sand a nagyanyja első házasságáról ír az Életem történetében. Az efféle ellentmondások az életrajz kutatóját kétségbeeséssel töltik el: én is szabadok válogathattam Sand életének izgalmas „tényei” közül, hogy elképzeljem az élettörténetét, alkalmanként módosítsak az események sorrendjén és a saját megérzéseim szerint értelmezzek egyes eseményeket és kijelentéseket…

…A regényemben szereplő események alapvetően forrásaimban olvasottakon alapulnak, bár van köztük olyan is, ami az é fantáziám szüleménye.”

Auguste Charpentier festménye a fiatal George Sandról (1835)

Ebből már nagyjából sejthetjük, milyen típusú könyvet fogunk a kezünkben. Voltaképpen két idősíkon fut a történet; az egyik gyerekkorától követi végig G. Sand életének alakulását, a másik pedig válása után kezdődik, közvetlenül írói karrierje befutása előtt. Érdekes olvasmány, ráadásul ihletadó lehet más írók számára a kötet olvasása, amely nemcsak szeretőkben bővelkedik, hanem megismertet minket egy nagyszerű író szenvedélyes természetével, sokak számára talán elítélt (férfias) viselkedésével. Végigkövetjük Sand írói pályafutását, ihlettel teli vagy éppen életunt éveit, hangulatváltozásait és harcát a női egyenjogúsággal kapcsolatban. Kétségtelen, hogy egy nagyon tartalmas szépirodalmi mű ez, amely minden komolyabb és kitartó érdeklődőnek kedvére válhat. Érdekes, hogy úgy gondolom, annyi évvel G. Sand halála után sem értünk el sokkal többet a női-férfi kapcsolatok megítélésével kapcsolatban, mindazonáltal nem annyira feminista mű ez, mintsem a sorozat egy kissé különc kis kötete, bepillantás az 1800-as évek színfalai mögé.

Külön értéke a könyvnek, hogy olyan hírességekkel is megismertet, mint Delacroix, Liszt Ferenc, Chopin, Gustave Flaubert és sokan mások. Nem is gondolnánk, egyikük mennyire magának való volt, mennyire nem szeretett a középpontban lenni, míg némelyek személyisége ettől szögegyenesen eltérő.

George Sand és Chopin (Eugéne Delacroix festménye)

Elizabeth Berg úgy nyilatkozik a főhőséről:

„Úgy hiszem, hogy bárki, aki kicsit is elmélyül George Sand életének a tanulmányozásában, óhatatlanul beleszeret kissé. Velem mindenesetre ez történt. Remélem, hogy az elképzelt portré, amely igazából az én róla szóló álmom, egyrészt meghagyja a személyét övező rejtélyt, másrészt legalább részben igazságot szolgáltat neki. a az olvasók tovább tájékozódnak az „igazi” Sand-ról, akkor javaslom a számos életrajz valamelyikét vagy még inkább Sand valamelyik könyvét.”

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4: Egész jó, tetszett
Karakterek: 9/10 – Eredeti, az igaziakról mindázott karakterek.
Borító: 9/10 – A kötet illik a sorozat többi részébe. Annyi kifogásom van, hogy én a borítóra az írónő festményét vagy fotóját raktam volna.
Kinek ajánlom: A történelmi kötetek igazi szerelmeseinek. Ez most nem annyira romantikus, mint inkább elgondolkodtató könyv.
+ pont: Amiért egy olyan nővel foglalkozik a kötet, akire sokan felnézhetnénk.
- pont: Néha hosszúra nyúlt egy-egy rész.