 Első hó - Blogturné
(kiadvány: Első hó)
Kelly&Lupi olvas: Bozs (Valentényi Erzsébet): Macomber könyveket a nyári szabadságom ideje alatt szoktam olvasni, amikor semmi kedvem gondolkodni, még egy könnyed történeten sem. Szabadságos időszakra tartogatom azt az évi 1-2 darabot, ami elég ahhoz, hogy gondolkodásmentes vágyaimat és gyönyörű, mutatós borítójával a borítóimádatomat feltöltsem és kielégítsem. Ezzel a történettel és a pazar hóeséses borítóval kiválóan lehet az ünnepekre hangolódni, ami szerintem sosem korai. Egy hideg, esős őszi/téli délután könnyedén elolvasható. A legjobb egy puha takaróba beburkolózni, meleg teásbögrét kézbe fogni és elmélyedni Ashley és Dashiell históriájába. Szeretem az olyan történeteket, amikor látszólag egymáshoz nem illő emberek kényszerülnek együtt utazni, és a végére persze megkedvelik egymást. Ez egy jellemző klisé a romantikus road-trip könyvekben, de nincs bestseller könyv klisé nélkül, és ezt a szerző igen jól tudja több tucat könyvsiker után. Aki az ő könyveit választja, pontosan tudja, mit fog kapni. Aki meg pont ezzel a történettel kezd, nyilván a borító és/vagy fülszöveg alapján dönt, ami jellemzően utal a tartalomra. A két főszereplő közötti kémia kedves, az évődések, ugratások remekül szórakoztatnak, a vicces és megható jelenetek során könnyen a szívünkbe zárjuk őket és drukkolunk a boldog befejezésig. Ashley kicsit éretlen még, tulajdonképpen érthető, hogy nem nagyon voltak még komoly kapcsolatai, Dash viszont kellemes pasi, tetszett az udvariassága. A leírások alapján pontosan el tudtam képzelni a szereplőket, a jelenteket, minden olyan, mintha egy Hallmark filmből léptek volna elő, ami nem is véletlen, hiszen ebből a történetből is készült film. Mivel ismerem az író más műveit a sztoritól nem vártam sokat, kiszámítható volt. Macomber nagyon egyszerű nyelvezettel ír, de néhol a párbeszédek elég bugyutára sikerültek, az olvasó legszívesebben veszekedne a szereplőkkel, hogy a való életben ilyeneket nem mondunk egymásnak. Viszont többségben vannak a megindító, szívhez szóló, önzetlen események, amik miatt mindenképpen vegye kézbe a könyvet a lazításra vágyó, könnyed romantikát kedvelő olvasó. Remélem nem nagy spoiler ha elárulom, hogy szerepel a történetben egy imádnivaló kiskutyi, szóval garantáltan szívmelengető részek is csatlakoznak a rózsaszín vattacukros romantikához. Komolyan, már csak a feldíszített karácsonyfa hiányzik a fotelem mellől, hogy teljes legyen a feeling. Szeretitek az igazi telet? Azokat a részeket szerettem a legjobban olvasni, amikor szakadt a hó, igazi nagybetűs TÉL volt! Ropogó hó, amiben már évek óta nem volt részünk, de majd ezen a télen! Addig is jó olvasást, remélem sikerült megteremteni a hangulatot hozzá! Szembetűnő blogja: Az első kérdés, amit feltettem a könyv elolvasása után: Ez-Meg-Mi-Volt? Tulajdonképpen, még most, a bejegyzés megírásakor sem tudom körülhatárolni azt a könyvet, történetet, melynek kétszáz oldalán, röpke bő egy óra alatt szánkáztam végig. Talán a kettősség ilyen pozitívan még nem is jelent meg az olvasmányélményeimben. Legalábbis, az utóbbi időkben egész biztos nem. Megmagyarázom. Az Első hó történetvezetése nem szűkölködik az alapvető bukkanókban, amit egy tizenikszes kollekcióval rendelkező szerző nem követ el. Véletlenül. Nagyon gyorsan pörögnek az események, roppant abszurd a rendőri-nyomozós szál...az egész regény igazából egy gyertyaláng. Érthetetlen okból felgyullad, majd ugyanígy el is fújja a legelső fuvallat. A történet egy repülőtéren veszi kezdetét, ahol Ashley nem kap helyet a Seattle-be tartó gépre. A lány haza akar utazni édesanyjához az ünnepekre. Dash egy állásinterjú miatt akar szintén Seattle-be jutni, hasonlóan Ashley-hez, ő sem jut fel a gépre. A két fiatal végül úgy dönt, autót bérelnek és együtt teszik meg az utat. Már az út sem indul zökkenőmentesen, a repülőtéri rendszer pedig fura adatokat továbbít a rendőrség felé Ashley-ről. A karácsonyi utazásból végül egy romantikus történet kerekedik, a háttérben egy buggyant hajtóvadászattal. Jó ideig nem értettem a szerző szavait az előszóban arról, hogy őt nagyon mulatatta a könyv megírása. A végén kicsit úgy éreztem, mintha engem nevetne ki, hogy egy pillanatig is elhittem, hogy ezt a kötetet komolyan gondolta. Legmélyen még mindig hiszem, hogy ez így is van. S pont ez az, ami miatt a bennem munkálkodó kettősség mégis pozitív. Merthogy mindezek ellenére (és mellett): nagyon élveztem ezt a sztorit! Kedveltem a hétköznapi, kiforratlan - az amerikai limonádékból ismert - kis karaktereit. Nem igazán szeretem, ha egy adott szerző a sztereotípiákra épít, és ebben az esetben nem is ez történt. Macomber inkább általános, hétköznapi szereplőket vonultatott fel, akikkel bármelyik utcasarkon összefuthatunk, így lényegében Ashley-vel, Dashsel is azonosulhatott az olvasó. Nem volt túl mókás (inkább fárasztó), mindenesetre kedveltem az egyes cselekményszálak, epizódok abszurditását. Meglepő volt számomra, hogy nem zavar a korábban is említett, sokszor érzékelhető kidolgozatlanság. Az elbeszélő rövid felvezetés után rögtön belecsap az események közepébe, és villámtempóban végighalad a bimbódzó kapcsolat beteljesedéséig. Kicsit meg is lepett, hogy a kétnapos autóút után nem került rögtön sor házasságkötésre - az abszurditásba még ez is bőven beleillett volna. Az Első hó tényleg egy télre, ünnepi előkészületre hangoló, habkönnyű kis romantikus, cukormázzal, happy enddel...és én pont ezt is vártam tőle. Kikapcsolt, szórakoztatott. Szóval, azt hiszem, egyáltalán nem csalódtam a második Debbie Macomber tollából származó karácsonyi történetecskében sem. Zakkant olvas: 8 héttel karácsony előtt már szívesen olvasgatok karácsonyos történeteket, ezért választottam Debbie Macomber történetét, mikor láttam, hogy újabb könyv jelenik meg a romantikus történetek egyik királynőjétől. Az írónő nevét már ismertem, és tudtam, hogy sok-sok könyve jelent már magyarul, és mivel még nem olvastam tőle semmit, gondoltam ez jó választás lesz. Nem tévedtem akkorát, az Első hó egy kedves karácsonyi történet, amivel jó volt kikapcsolni, de rövidsége miatt pont elegendő, hogy ne csömöröljek meg a túlzott szirupos-romantikus-rózsaszín dolgoktól. Az Első hó főszereplője egy egyetemista lány, akit rögtön az elején egy reptéri veszekedés központjában ismerünk meg. Ashley megpróbál repülőjegyet venni Seattle-be, hogy édesanyjával karácsonyozzon. Az ünnepek előtt azonban ez nem annyira egyszerű dolog, mert a repülők megteltek és már nincs jegy egyetlen járatra sem. Így járt Dash is, aki szintén Seattle tart, de ahogy Ashley ő is sikertelenül jár. A reptéri kavalkádban a lány elindul autót bérelni jobb híján, és mintha a jegyvásárló pultnál septében megismert Dash követné, ő is ott köt ki. Kiderül, hogy egyetlen egy autó van, amit Ashely a fial kora ellenére nem tud kibérelni, így kénytelen Dash mellé szegődni, ha tényleg haza akar jutni. A két fiatal itt aranyosan civódik, de aztán a kényszer szülte útitársakká válnak és elindulnak a hosszú útjukra. Közben megismerjünk a könyv egy másik szálát, amiben két nyomozó kap főszerepet, akik egy elvetemült terrorista nőt üldöznek, aki a személyleírások alapján Ashley. Minden stimmel, amit róla mondanak a nyomozók, és az általuk említett hölgyemény igencsak fondorlatos így bennünk olvasókban is felmerül a kétség, hogy Ashley nem az, akinek mondja magát. Nekem itt egy kicsit sántított a történet, nem igazán értettem ezt a szálat, de hozott izgalmat a történetbe, ezt nem tagadom, de valahogy sután jött le. Ráadásul a két nyomozó annyira, de annyi idegesített, hogy arra szavaim sincsenek. Nem szeretném lelőni a poént, hogy a nyomozóknak igazuk volt vagy sem, inkább koncentrálok a két főszereplőnkre, mert ők megmentették az egész könyvet. Instant szerelem 140 oldalban Olvastam már gyors szerelmi történetekről, de ennyire gyorsról talán mégsem. Persze ha hozzávesszük, hogy a fiatalok 1.5 napig vannak összezárva egy autóban, ahol sok mindent nem lehet csinálni, csak beszélgetni azokon kívül, hogy néhányszor megállnak tankolni, és végül egy motelben nyugovóra térnek. Egy-két kitérőt eltekintve (egy benzinkút, ahol Ashley örökbefogad egy kiskutyát anyukájának karácsonyi ajándékként, és egy autószerelőműhelyt, ahol egy nagyon fura fazonnal hozza őket össze a sors) sok minden nem történik velük az utazáson kívül, így nem lepett meg, hogy meglepetősen extragyorsan kialakult Ashley és Dash között a fellángolás. Igazából ezt már a repülőtéren is sejthetjük, amikor Ashley felhívja Dash anyját, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a fiú nem sorozatgyilkos. Amúgy ezen a részen elmosolyodtam, és volt még a könyvben pár ilyen rész, szóval ezek mellett nem is értettem a nyomozós epizódokat, (se az autószerelőt, aki ufókról magyarázott és az ufószerelméről, akitől van egy gyereke...) hogy hogy kerültek be ezek a szimpla "megismerlek, belédszeretek, éljünk együtt" romantikus történetbe. Ráadásul a könyv végén kapunk egy nagyon röhejes autós üldözést, ami az ufós autószaki történetét is übereli és ami erősen kiverte a biztosítékot nálam. Persze minden jó, ha a vége jó, van karácsonyozás, és persze nagy egymásra találás is. Könyvvilág: Debbie Macomber könyvei közül az Első hó volt a második, amit olvastam, ami már csak azért is érdekes, mert pont tavaly november elején fogyasztottam el a szintén karácsonyi témájú regényét, a Fagyöngy alatt címűt. Úgy néz ki az írónő az őszi időszakban téli hangulatú könyveivel tud lekötni. Mivel már nagyjából ismerem a szerző stílusát és a műfajt, amiben mozog, tisztában voltam azzal, hogy egy könnyed és humoros romantikus történetet fogok olvasni, ami aztán így is lett. Egyébként nagyon tetszett Debbie kedvcsináló bevezetője, amiben elárulja, hogy honnan jött az ötlete a sztorihoz, illetve elmesélte azt is, hogy a karácsonyi történeteket kedveli a leginkább, na és hogy egyébként Dash és Ashley a kedvenc karakterei. Ezen információk tudatában lelkesen vágtam neki a rövidke könyvnek. A történet szerint Ashley váratlanul szabadságot kapott munkahelyén, ezt kihasználva pedig szeretne elutazni édesanyjához Seattle-be, hogy meglepje. A reptéren azonban nem kap jegyet semmilyen gépre sem, ezért úgy dönt, hogy autót bérel. Egyébként már ennél a reptéri jelenetnél is látszódik, hogy a jegyeladó furcsán viselkedik, ami pedig előrevetíti a további bonyodalmakat. Ashley-nek az autóbérlőnél szerencséje van, mert egy utolsó autó még szabad, azonban a mögötte álló férfi, Dash szintén le szeretne rá csapni. Néhány vicces beszólogatás után aztán megegyeznek, hogy együtt viszik el az autót, hiszen mindkettejük célja Seattle. Innentől kezdve pedig mindenféle humoros (az űrlények által elrabolt autószerelő), aranyos (talált kiskutya) és persze igazi télies-havazós kalandba keverednek, miközben egymáshoz is egyre közelebb kerülnek. A történet egy másik szálon is fut, hiszen Jordan Wilkes nyomozó úgy tűnik végre megtalálta az évek óta keresett terrortevékenységgel gyanúsított nőt, nem más, mint Ashley Davison személyében. Így hamarosan elkezdődik a hajsza a nő és a khm.. túsza után. Látható, hogy valóban egy képtelen és vicces szituációba keverednek főhőseink az útjuk során. Ashley és Dash látszólag különbözik, hiszen Ashley nagyon nyílt és vidám természet, míg Dash visszahúzódóbb típus, azonban az eltöltött idő alatt egyre több hasonlóságot fedeznek fel egymásban. Azt is megjegyezném, hogy - talán a könyv rövidsége miatt - viszonylag hamar kialakul közöttük a vonzalom, az a bizonyos egymásra találás, így sokáig nem kell izgulnunk értük. Az Első hó az a típusú könyv, amit szívesen olvas az ember otthon jó melegben egy ágyban/fotelben forró tea mellett, miközben kint fúj a szél, esik az eső vagy akár a hó. Mivel igazából még elég messze vagyunk az ünnepektől és a vele járó kis pihenéstől (én legalább is nagyon úgy érzem), jól eső érzés volt ez a könyv nyújtotta pár óra kikapcsolódás. Mivel tényleg nem túl hosszú, hamar ki lehet végezni (erre az említett hideg délután pont tökéletes), én magam csak azért álltam neki kétszer, mert szombat este kezdtem el az olvasást, de annyira fáradt voltam, hogy csak másnap délelőtt fejeztem be. Így tehát bátran tudom ajánlani azoknak, akik szeretik a romantikus karácsony körül játszódó könnyed történeteket, és van néhány óra szabadidejük. A karakterek aranyosak, igazából hamar meg lehet őket kedvelni, a történet nem túl bonyolult, ez az üldözős szál adott hozzá egy kis pluszt, na és persze a kiskutya, aki még Dash szívét is meglágyította. Így összegezve nagyon édes történetet kapunk. Kristina blogja: Ez a könyv egyszerűen gyönyörű kívül és belül! Mostanában ritkán hozom fel a borítókat, de ebben az esetben annyira megfogott, hogy nem tudok szó nélkül elmenni mellette. :) Gyönyörűen mutat a könyvespolcon, a télies hangulatot is becsempészi a lakásba. A történet is hangulatos, meglepően vicces és izgalmas. Szerintem tökéletes karácsonyi ajándék lehet belőle. :) Bevallom nem számítottam arra, hogy az írónő egy ilyen szórakoztató történetet tud összeállítani, amelyben nem csak a cselekmény érdekes, de maguk a szereplők is meglepnek. Szeretem az írónő történeteit mert általában egyszerű kis romantikusok, amelyek kikapcsolódásra tökéletesek egy délutánra. Az ám, de ez a könyv valamiért mégis több lett egy kis románccnál. Az izgalom, a nyomozás, az egyre viccesebb és már-már lehetetlenebb szituációk, amelybe kerültek a szereplők rengeteg széles vigyort varázsoltak az arcomra. Nem csak kikapcsolt a könyv, de rendkívül szórakoztatott is. Ashley nagyon szeretné a karácsonyt édesanyjával tölteni, pénzt nem sajnálva úgy dönt hazarepül, ám nem értette miért olyan ellenszenves vele a reptéri személyzet. Nem sikézi, erül neki üres helyet találnia, így kénytelen más megoldás után néznie. Dash egy nagyon fontos állásinterjú miatt kell, hogy Seattle városába utazzon, ám az ünnepek miatt sajnos a repülővel való utazás esélye sajnos a nullával vetekszik. A sors úgy intézi, hogy sikerül egyetlen egy bérelhető autót találniuk, ám azon osztozniuk kellene. Első ránézésre Ashley és Dash nem is különbözhetnének jobban egymástól, ám ahogy fogynak a kilőméterek a céljuk felé úgy kezdik egymást egyre jobban megismerni és a falak is kezdenek leomlani közöttük. A vonzalom, ami közöttük szikrázik az elején úgy tűnik, hogy hiába való, ám egyre jobban érősödnek az érzelmek, amikor márnem tudnak egymásnak ellenállni. A hosszú úton egyre könnyebben megnyílnak egymás előtt, ráadásul a nem várt események is csak még inkább egymás felé vonzzák a két fiatalt. Dreamworld blogja: Debbie Macomber neve láttán azok a tipikus, kissé hebehurgya, szeretetgombóc, karácsonyillatú limonádé filmek ugranak be, amiket sok más emberrel egyetemben, szívesen fogyasztok az évnek ebben az időszakában. Nem érdekel a kidolgozatlanság, a sziruposság, ha maga a tartalom elszórakoztat és növeli a karácsonyi, bekuckózos hangulatomat. A szerző tavaly megjelent regénye alapján nem is vártam ennél többre az Első hó esetében sem, még a fülszöveget sem olvastam el, megelégedtem a csodaszép borítóval. Így egy csöppet meglepett az ünnepi road trip és autós üldözés keveréke, de minthogy szeretek (virtuálisan) utazgatni, illetve a reménykeltő bevezető (mely szerint Debbie-nek Dash és Ashley a kedvenc párosa) is meggyőzött, nem különösebben akadtam fenn rajta. Ashley és Dash más-más okból Seattle-be szeretne repülni. A lány megözvegyült édesanyját lepné meg karácsony alkalmából, az egykori katona pedig fontos állásinterjúra hivatalos, azonban minden járat betelt. Sorsuk mégis egybefonódik, köszönhetően a reptéri autókölcsönzőnek, ahol Ashnek sikerül elcsípnie az utolsó járművet... amit balszerencséjének tetézéseként nem vezethet, Dash ellenben igen. Némi veszekedés és bizonygatás után végül a közös út mellett döntenek. A szikra kezdettől fogva megvan köztük, az összezártság, az eltérő életút, - személyiség és az össze-összekapások pedig méginkább fokozzák. A hosszú út, a közös beszélgetések, az ünnepi hangulat és a kalandok, melyeket együtt élnek át, lapról lapra közelebb sodorják őket a másikhoz. Instant, hiteltelen, kidolgozatlan szerelem az övék, ebbe a műfajba azonban mégis remekül belefér, és úgy vélem, aki olvasott már az írónőtől, az nem is akad fent rajta. Kettejük szála a romantika mellett rengeteg humort is tartogat. Útjukat vicces megállók tarkítják, melyek legtöbbje egyáltalán nem mentes a szürrealitástól. Elárvult kiskutya befogadásától kezdve, égő karaoke partin át, ufónőt teherbe ejtő, járművekkel suttogó autószerelőig gyakorlatilag minden belefér. Hogy ez mennyire elcsépelt, idegesítő vagy mókás, az egyéntől eltérő lehet, én a magam részéről mégis ezeket a jeleneteket élveztem leginkább. Van azonban egy másik szál is, ami totális képtelenség... mégis... fájóan mulatságos, és egyfajta zsaruviccnek is beillik. Az egyik reptéri dolgozó Ashben felismerni véli a híres terrorista hölgyet, s jó munkatárshoz híven erről értesíti is a hatóságokat, akik élükön pengeagyú vezetőjükkel belevetik magukat a nyomozásba, és az azt követő hajszába. Hogy Ash mennyire bűnös, vagy milyen jelentősége lehet a történtekben az exkatona, magas tudású Dashnek, esetleg a nem túl makulátlan hírnevű motorosbandának, aminek vezéréről a kiskutyát nevezik el, azt nem árulom el, derítsétek ki ti magatok. Az viszont biztos, hogy szédületes az egész. Összességében tehát élveztem a sztorit, de azért bőven akadtak kifogásolnivalóim is. Például a megkapargatott, de ki nem fejtett szálak, vagy a pálfordulásos megoldása egy bizonyos szituációnak, ami olyan gyorsan és légből kapottan érkezett, hogy nem győztem pislogni. Ám amit legjobban hiányoltam, az a karácsonyi hangulat. Tulajdonképpen pont azt nem kaptam meg, amit legjobban kívántam. Mindezzel együtt az Első hó vicces, road trip típusú, romantikus történet - néhány órás fa alatti vagy bejgli sütés közbeni kikapcsolódáshoz alkalmas regény. 2016-11-07 12:56:22
|
 |
|
