 Légszomj ajánlója - Milyen könyvet olvassak?
(kiadvány: Légszomj)
Emma és Adam orvosként valódi szaktekintélynek számítanak. Amikor egy kutatóprogram keretében a férfinak lehetősége nyílik arra, hogy családostul egy évre Botswanába utazzon, úgy döntenek, belevágnak a nagy kalandba. A munka vészhelyzeteiből, taposómalmából és a kettejük közötti állandó versengésből végre kibillentené őket ez a soha vissza nem térő alkalom; és a nyugodtabb, egymásra jobban odafigyelő, boldogabb életről szóló álmuk talán a vadon szomszédságában valóra válhatna. Az álomból azonban igazi rémálom lesz: Emma egy nap üresen találja a kisfia ágyát. Afrika földjén, több ezer kilométerre az otthonuktól, valódi segítség híján maradnak. A rendőrség ugyan nyomozásba kezd, a szülők mégis úgy érzik, nekik is a gyermek nyomába kell eredniük, mert ki tudja, milyen szörnyűbbnél szörnyűbb okok állhatnak az eltűnése mögött. Jane Shemilt – világhírű regényéhez (Lányom) hasonlóan – ebben a könyvben is a gondolatok, az érzések fénytöréseit, a kapcsolatok és az érzelmek ellentmondásosságát járja körül egy olyan történeten keresztül, amely egy percre sem enged. Nagy várakozással fogtam a könyv olvasásába, már a fülszöveg elolvasása után éreztem, hogy ez a könyv különleges élményt nyújt, kilóg a mai regények sablonos cselekményéből. Nem is kellett csalódnom a megérzésemben, felejthetetlen élményt nyújtott, a hatása alól még a könyv utolsó sorai után sem sikerült kikerülnöm. A könyv első felében kissé zavaró volt, hogy több szál között ugrál a cselekmény. Nagyon hirtelen váltott az időpontok között, ezzel megzavarva a történet folyását, felzavarva a bennünk keltett érzelmeket. Három időfolyam között ugrált, a londoni életük, a baba elrablásának estéje és Emma gyermekkora között. A történet az édesanya, Emma szemszögéből íródott, aki próbált a munka és a család között egyensúlyozni, sajnos a család rovására. Karrierista nőnek mondható, akit leginkább a siker elérése motivált. Mindent versenynek fogott fel, még a férjével is versengett. Egyik legfőbb célja az volt, hogy sikeresebb legyen mindenkinél, a férjét is beleértve. A férj, Adam szintén a munkája megszállottja volt, részt vett a versengésben a feleségével szemben. Korán indult munkába és későn is érkezett, az otthon töltött időben azonban próbált a lányaival foglalkozni. A kutatási lehetőség elfogadásával szintén a saját karrierjét kívánta építeni, és elvárta, hogy a sikere érdekében az egész család a saját érdekei elé helyezze az ő érdekeit. Az idősebb lányuk, Alice kissé zárkózott személyiség, aki igényelné a szülei törődését, akiknek a munkájuk miatt nincs idejük rá, így egy bébiszitterre hagyva a gyerekeket. Alice próbálja felhívni magára a szülei figyelmét-mind kitűnő tanulmányi eredményével, mind negatív cselekedeteivel-, azonban nem jár sikerrel. A család akkori labilis helyzetét még inkább felborítja a fiuk, Samuel születése. Emma még feszültebb lesz, a lányok még inkább háttérbe szorulnak. A kutatás egy jó lehetőség a családnak arra, hogy kissé több időt töltsenek együtt. A költözés Botswana-ba látszólag mindenkinek jót tesz, Alice boldogabbnak tűnik, a szülők több időt töltenek a gyerekekkel, a fiatalabb lányuk, Zoë is szabadabbnak tűnik. Azonban ez az idilli állapot semmivé foszlik, mikor egy este a kicsi Samet elrabolják az ágyából. Mind Adam, mind Emma világa összeroppan, csak halvány árnyékukként élik meg az elkövetkezendő napokat, bánatukat nem enyhíti sem az alkalmazottak segítsége, sem a rendőrség kiemelt nyomozása sem. Emma katatón állapotba kerül, minden gondolata az eltűnt fia körül forog, még arra sincs ereje, hogy megfelelően a lányai mellett álljon. Ez alatt Adam nyomozásba kezd, járja a vidéket, keresi a nyomokat, amik elvezethetnék Samhez. Kettejük kapcsolata még inkább megromlik, nem hogy szerelmet, de szinte már szeretetet sem éreznek egymás iránt. Idegenekként élik egymás mellett az életüket, pusztán a lányok kedvéért tettetve egymás iránt bármilyen érzelmet… A regény egy anya kétségbeesését és tehetetlenségét mutatja be, akitől hirtelen ragadták el a gyermekét. Mi is átélhetjük a tehetetlenség érzését, azt hogy tehetetlenek vagyunk a történtekkel szemben, minden, a gyermekünk visszaszerzéséért tett törekvésünk eredménytelen. Ráadásul az eltűnt feletti gyászunk következtében távolabb sodródunk a még meglévő gyerekeinktől, kockáztatva azt, hogy őket nem fizikálisan –mint a már elveszett gyermekünket-, hanem lelkileg és érzelmileg veszítjük el, ami esetenként már nem visszafordítható. Ez a lélektani regény bemutatja nekünk egy megtört család tagjainak egyre mélyebbre süllyedését, eltávolodását egymástól. Nem csak az anya szenvedéseibe nyerhetünk bepillantást, hanem egy elhanyagolt, szeretetre éhez gyermek lelki világába is. http://milyenkonyvetolvassak.blogspot.hu/2016/11/jane-shemilt-legszomj.html 2016-11-16 11:42:01
|
 |
|
