(kiadvány: Altató)

Kedvenc krimiíróm megalkotta Joe O’Loughlin pszichológust, aki aztán annyira rabul tud ejteni bárkit a maga esetlenségével, hogy csak lassan vesszük észre, hogy mindeközben briliáns is.

Így van ez az Altatóban is. Joe-nak persze eszében sincs belekeveredni egy újabb gyilkossági ügybe, hiszen minden idejét az tölti ki, hogy egy idióta félrelépés miatt hat évvel elvesztett feleségét visszahódítsa. Hogy mégis beszáll, nem jó pont, legalábbis nem hat abba az irányba, hogy élete szerelmét visszaszerezze. Ráadásul kiderül, hogy időközben felnőtté cseperedett is lánya pszichológus akar lenni, ami szintén nem éppen szerencsés választás, tekintve, hogy az apja milyen helyzetekbe keveredik.

A bűnügy, amit a karcos modorú Ronnie Cray főfelügyelő a nyakába varr, nem más, mint egy kettős gyilkosság, amelyben anyját és lányát öli meg valaki, brutálisan, látszólag értelmetlenül. Joe mit tehet mást, küzdve a parkinson kórral, az ellenérzéseivel és a volt feleségével, nekiindul kideríteni, ki tette. Közben egyre másra tűnnek fel fojtogatott nők a közelében, akik egytől egyig házasságtörést követtek el. Vajon összeköti-e valami a kétfajta bűncselekményt? És mit csinál Charlie, Joe egyetemista lánya, hogy segítsen apjának az ügy megoldásában? Nem beszélve az üreg Ruiz felügyelőről, aki mindig jön, ötletel, megold, segít.

Akik olvasták Robotham Joe O’Loughlin főszereplésével megjelent könyveit, tudják, hogy nem maradnak izgalom nélkül, és visszaköszönnek most is a jól ismert szereplők a könyvben.
Azt utáltam egyedül az egészben, hogy Robotham a végén kinyírta az egyik kedvenc szereplőmet…

http://elomagazin.com/2017/01/konyvajanlo-michael-robotham-altato-2/