Amikor Lucinda Riley tavaly megjelent könyvét az Éjféli rózsát ( a bejegyzésért KATT IDE) elolvastam, már akkor megfogadtam, hogy mindenképpen el szeretném olvasni az írónő korábban megjelent könyveit is, ugyanis az előbb említett könyv fantasztikus volt, a romantikus-történelmi műfaj egy igazi gyöngyszeme.

Ezt az olvasást addig-meddig halogattam, míg végül lehetőségem adódott az írónő legfrissebb magyarul megjelent könyvét elolvasni. (De most akkor tényleg ünnepélyesen megfogadom, hogy idén elolvasom a többi Lucinda Riley könyvet is.)

A hét nővér is egy nagyon jó olvasmány volt, szeretem mikor Lucinda Riley megadja nekem azt a luxust, hogy szépen hátradőlök, felteszem a lábam, és belemerülök egy újabb csodás történetébe, hagyva, hogy teljesen megfeledkezhessek a körülöttem lévő dolgokról. 

Annak pedig kifejezetten örülök, hogy ez az élmény még hatszor meg fog ismétlődni, ugyanis ez a kötet egy azonos címet viselő regénysorozat része volt. Mindegyik kötetben a címadó hét nővért ismerhetjük majd meg, akikkel már ebben a részben is találkoztunk, szóval az első benyomásaim már megvannak róluk, és már azt is tudom, melyik nővérnek várom majd leginkább a bemutatkozását.

Mint már a könyv fülszövegéből is kiderül, a könyv cselekménye egy váratlan halálesettel indul, meghal a lányok örökbefogadó apja, ez hozza össze újra őket gyermekkoruk színhelyén, a Genfi-tó közelében lévő csodálatos családi házukban.

A lányok rájönnek, hogy tulajdonképpen szinte semmit nem tudtak az apjukról, aki még a halála után is újabb meglepetés elé állítja őket, mindegyiküknek hátrahagy egy személyre szóló levelet, és egy koordinátát, és megadja nekik, a döntés lehetőségét, hogy felkutatják-e vagy sem a származásuk eredetét.

Ebben a részben a legidősebb nővér, Mai életét és származását ismerhetjük meg alaposabban.

A lány a koordináták, no meg egy hirtelen döntés eredményeképpen egyik pillanatról a másikra a messzi és forró Brazíliába, a lüktető Rióba utazik, teljesen új emberek közé és új érzések forgatagába kerül. Egy kedves, újonnan szerzett barát segítségével elkezdi a kutatást a múltja után, s egy viharos és tragikus szerelmi történet tűnik elő a múltból a mindenki által jól ismert, a város jelképét adó Krisztus szobor árnyékában, mi pedig hirtelen az 1920-as évek Riójában találjuk magunkat. Nagyon tetszett, ahogy az írónő összeszőtte a fikciót a valós történelmi tényekkel, s a Krisztus szobor épülésével összefonódva követhettük nyomon Mai dédnagyanyjának, Izabelának sorsát.

Múltjának titkait felfedve a saját múltjának titkaitól is sikerült Maiának megszabadulnia, s az utazás közben még a szerelem és egy új kezdet reménye is rátalált.

Kíváncsian várom, hogy Lucinda Riley mit tartogat még nekünk a sorozat többi részében, bár ebből a részből kiindulva sok fantasztikus élményben lesz még részünk. :)

 

A teljes recenzió itt olvasható