Az amazon és a katona blogturné
Állomáslista:
01.31 Insane Life
02.01 Könyvvilág
02.02 Olvasónapló
02.03 Deszy könyvajánlója
02.04 Dreamworld
 
Insane Life blogja:
Már írtam arról, hogy Putneynak van egy egyedi stílusa, amitől kedvelhetőek történelmi romantikus könyvei. Szeretem bennük a temperamentumot, hősnők karaktereit, valamint Putney sokszor mesei elemekkel vegyíti történeteit. Először azt hittem, hogy valami teljesen új történetről, új karakterekről fog szólni a történet, ám rá kellett jönnöm, hogy belefut másik sorozatába és Kiri megjelenésénél, aki története az egyik kedvencem, hatalmas mosoly terült el arcomon.

Forrás: pinterest
Eleinte tartottam a könyvtől, kicsit sok volt a felvezetés, ez mondjuk ízlés kérdése. Athena megjelenése viszont tényleg nyomot hagy az olvasóban. Jellemzése erőteljes és szinte az ember látja őt kitűnni a könyv lapjai közül. Neve, Athena tökéletesen illik karakterére, egyből láttam a névválasztás okát és jogos.

Will sem mondható hétköznapinak, nálam jó pontot jelentett nemesi címének felhagyása, helyette hazáját próbálja megvédeni. Igazi hős figura lehetne belőle, rejtett hétköznapi hős. Persze a háborúknak két oldala van, sok jó ember is harcol ott, megítélés kérdése, viszont Will kiállását értékeltem.

Másik írónőre jellemző forma, főhősök egyike sem tökéletes. Nem tündérmese szereplők, megvannak hibáik és szégyenfoltjaik. Sokszor felmerül Putney könyveiben az elfogadás kérdése, megítélésé, ami lehet abban a korban elítélendő lenne, de nyitott szívre találva elfogadhatják őket. Itt is felmerülnek Athena kapcsán a kérdések, hiszen egy megesett kurtizán lánya, nincs semmi nemesi benne. Will megtestesíti az elfogadó felet, nő személyét felismeri az arc mögött, meglátja a csillogást, ami mindenkinek lelkéből fakad. Persze néha felmerül a kérdés bennem, vajon mekkora esélye lett volna ennek a valóságban, azonban sokszor találkoztunk feljegyzésekben példákat, hogy abban a korban mégsem voltak az emberek annyira szentek, mint mi gondoljuk. Saját kis elképzelésembe belefért kettőjük kapcsolata.


Háború után vagyunk, mindenki örül saját sikereinek s ez érthető. A romantika kissé hátrébb szorul, inkább az emberi kapcsolatok kerülnek előtérbe, milyen a családi kötelékek nélküli odaadás, bajtársiság. Viszont Will és Athena mellett még egy páros feltűnik, inkább mellékszálként. Feltűnik Sophia hercegnő, úgy tűnik ő az utolsó életben maradt sarj. Will mellett Justin színre lép, hamar Sophiával gyengéd kapcsolat alakul ki közöttük, sajnos ha valóban Sophia a családja utolsó életben maradt ága, akkor kénytelen mást választani, rangjához megfelelően, Justin pedig számításba sem jöhet alacsony rangja miatt. Spanyolországban, ahol a történet játszódik, mit sem számít az angoloknál milyen rangokat osztogatnak.

Mivel tetszik Putney stílusa szinte kétségem sem volt, hogy ez is fog. Jó a történet, izgalmas és nem instant szerelem. Számos kétely merül fel a két félben. Olvasmányos, izgalmas és azoknak, akik jobban szeretik a mozgalmas történeteket, biztos tetszeni fog. Jó magam két típusra osztom a történelmi romantikusokat, mégpedig nagyon romantikusra vagy mozgalmasra, ez utóbbi, amikor a főhősök folyamatosan mozgásban vannak, újabb kalandok után kutatnak, ezzel bajba sodorva magukat. Na ilyen ez a könyv is. :) 

Ha még nem ismered Mary Jo Putney könyveit, ajánlom próbára, kicsit megérezheted milyen az írónő stílusa és lehet újabb kedvenc írónőre találsz rá.

http://toffy-chan.blogspot.hu/2017/01/mary-jo-putney-az-amazon-es-katona.html

 

Könyvvilág blogja:

 

Történelmi romantikusokat mindig szívesen olvasok, ritkán csalódok bennük, éppen ezért sokat nem gondolkodtam azon, hogy olvassam-e Mary Jo Putney könyvét, és belevágtam. Azt már előre elárulhatom, hogy nem lett kedvenc, valahogy nem sikerült megfognia, nem éreztem azt a gördülékenységet a történet alakulásnál, amit ennél a műfajnál szoktam.

Pedig a történet izgalmasnak indult. A napóleoni háborúk idején járunk, amikor is egyik főszereplőnk, Will egy angol katona, egy cellában ébred, ahol sorstársaitól megtudja, hogy a franciák elkapták őket, és másnap kivégzik mindannyiukat. Willnek köszönhetően azonban sikerült kijutniuk, majd pedig mielőtt elválnának útjaik a férfiak az élmény hatására barátságot kötnek. Legközelebb már közvetlenül a háború után járunk egy kis királyságban, San Gabrielben. Will azt a feladatot kapja, hogy derítse fel, hogy mi történt San Gabrielben azóta, hogy a franciák olyan csúnyán kifosztották, és hogyan viseli sorsát a király nélkül a fiatal hercegnő. A katona pedig itt találkozik először a bátor amazonnal. Athenával közösen próbálják felépíteni a romjaiban heverő királyságot és megszilárdítani Sophia hercegnő királynői pozícióját. Nos, úgy gondolom, hogy ez a felállás egy nagyon jó kis alapanyag egy remek történelmi romantikushoz, azonban én mégsem tudtam teljesen beleélni magam. Úgy éreztem, hogy egy nagyon fontos dolog hiányzott a főszereplőink között, mégpedig a kémia. Nem tudom, hogy a kor miatt-e, vagy mert annyira nem volt hosszú a könyv, de úgy éreztem, mintha a szerző készpénznek vette volna, hogy Will és Athena egymásba szeretnek, és magát a folyamatot, az érzés kialakulásának folyamatát pedig kihagyta. Egyszóval túl gyorsan történt minden. Emiatt pedig picit haragudtam, és a közepén le is lassultam, hiszen én - az örök romantikus - nagyon szeretem olvasni azokat a részeket, amikor az érzések bimbóznak az adott szereplők lelkében - ha már egyszer romantikus műfajt olvasok.

A könyv második fele szerencsére sokat javított a dolgon, mert ott már beindulnak az események, és kapunk néhány izgalmas csatában játszódó jelentet is, és a szereplőink is egyre jobban kibontakoznak. Emellett pedig még egy románcnak is jutott hely ebben a részben, Sophia és Justin személyében, akikre azonban sajnos nem maradt túl sok idő, pedig örültem volna, ha még olvashatok róluk egy kicsit.
,,A "soha" nagyon hosszú idő. A kor előrehaladtával az ember változik. A dolgok, amelyek korábban elképzelhetetlennek tűntek, egyszer csak vonzóvá válnak."
Athenával egyébként nem volt gondom, szeretem az erős és kemény főhősnőket. Will is rendben volt, habár néha úgy éreztem, hogy túl tökéletes, jóképű, kedves, jó katona, megértő, gondoskodó, és ahogy így gondolkodok, egyetlen rossz tulajdonságot sem tudok kiemelni. A konfliktus valós volt, Athenával teljes mértékben tudtam azonosulni, hiszen a 19. században járunk, ahol a társadalmi rang nagyon fontos, és bizony Will és Athena között igencsak nagy szakadék húzódik. És habár Will teljes mértékben elfogadja őt, a lány mégis fél, hiszen egy ismert kurtizán lányát nem valószínű, hogy elfogadná a londoni elit. 

Összességében tetszett a könyv, a második rész izgalmai számomra sokat javítottak egy nehezebb kezdeten. Annyi biztos, hogy a stílusa más, egyedi, amit meg kell szokni, nekem kellett egy kis idő, míg belerázódtam. Az írónőtől egyébként ez volt az első könyvem, és mivel sok jót halottam róla, valószínűleg még próbálkozok más történeteivel, főleg, hogy a jelenlegi regény is egy sorozathoz kapcsolódik.
 
 
Olvasónapló:
 
Mary Jo Putney is azok közé a klasszikusnak tartott történelmi romantikus regények írói közé tartozik, akikről sokat hallottam, de még akitől nem olvastam. Ennek egyik okat az szokott lenni, hogy mire a radarra kerül már a sokadik résznél jár valamelyik sorozata. De most magyarul is megjelent regénye egy újabb sorozatnyitó, amit így igazán lehet egyéniben is olvasni, tehát úgy gondoltam, őt is kipipálhatom és megismerkedhetek vele.

Will Mastersont az Ibériai félszigeten elkapták a franciák és kémként akarják kivégezni, tárgyalás nélkül az akasztófa árnyékában egy csapat hozzá hasonló katonával zárják össze, akik mind kicsit számot vetnek az életükkel, s elhatározzák, hogy ha megmenekülnek, változtatnak eddigi viselt dolgaikon. Megmenekülnek és öt évvel később,a háború végeztével Will szeretne leszerelni, hazatérni és a családi kötelezettségeket magára venni, csakhogy mielőtt még hajóra szállhatna Anglia felé, egy utolsó feladatra kérik fel. Kísérje haza San Gabrielbe a katonákat, akik a franciák ellen harcoltak és nézzen körül, hogy mi a helyzet a kis országban. Azt lehet tudni, hogy ellenséges csapatok egy jó éve foglyul ejtették az uralkodót és örökösét, s csupán Sofia hercegnőt hagyták hátra, mellette régensként a szenilis nagybácsival, de már régóta semmi konkrét információja nincs senkinek arról, hogy boldogulnak a törpeállam lakosai. Will rossz, de nem kétségbeejtő helyzetet talál, amikor megérkezik, s ez részben köszönhető a hercegnőnek illetve a mellette társalkodónői és félhivatalos tanácsadói posztot beöltő Athena Markham-nak. San Gabriel a két nő helytállásának köszönheti, hogy ha nehezen is de átvészelték az elmúlt hónapokat. Willt lenyűgözi a különleges, független nő és már nem is tűnik nagy időpocsékolásnak, hogy San Gabrielt térképezze fel és az újjáépítésére legyenek ötletei. Sőt, az ország bejárása kettesben ezzel a harcos amazonnal kimondottan vonzó opció. Athena okos, gyakorlatias és gyönyörű, viszont túlságosan is ragaszkodik a függetlenségéhez, a múltja, családi kapcsolatai visszatartják attól a reménytől, hogy őt valaha is befogadja a londoni előkelő társaság.

Valamiért a fülszöveg alapján úgy képzeltem, hogy gagyi kitalált királyságról meg hercegnőcskékről lesz szó, de nagyon félrevezető volt a tartalom. Ugyanis főszereplőink egyrészt nem azok a friss, fiatalos, első igaz szerelembe esők, hanem már felnőttek, érettek, teljesen kifejlett jellemmel és múlttal rendelkeznek. Gyakorlatiasan állnak a dolgokhoz, első pillantástól kezdve nem annyira a szenvedély, hanem az ész vezeti őket, nagyon szimpatikus volt, ahogy igyekeztek megismerkedni, sokat beszélgettek és nem titkolóztak igazán egymás előtt. Ami meg a kitalált országot illeti, nem is tűnt nagyon távolinak az egész helyzet a valóságtól: a keret, a napóleoni háborúk történelem és nagyon sok hasonló törpeállam volt az évszázadok folyamán, ahol a harcvonalak áthúzódtak és az emberek ezt jól megszenvedték. Putney kiválóan, rengeteg apró részlettel és mégse unalmasan ábrázolja az országot, az embereket a szokásaikat és a lehetőségeiket, meg a hozzáállásukat az újjáépítéshez. Sőt még egy második szerelmespár is feltűnik a színen, akiknek igazából szerintem sokkal hálásabb szerep is jut, mert kicsit úgy éreztem, hogy a nagyon felnőtt Will és Athena között sokkal kevesebb a kémia, mint a fiatalok között volt. Ráadásul az ő kapcsolatuk megoldása jóval frappánsabbra sikerült mint a főszereplőké.

Egészében véve inkább történelmi (még ha kitalált történelmi) regény volt ez, mint romantikus, úgyhogy aki jobban szereti a fordulatokat, kalandokat és célokat, mint a szenvedélyes jeleneteket, azoknak jobban be fog jönni Az amazon és a katona története, mint azoknak, akik az érzelmekre utaznak, s azt kell mondjam én is kicsit az utóbbi kategóriába tartozom.

http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2017/02/02/mary-jo-putney-az-amazon-es-katona/

Deszy könyvajánlója: 

Jaj, hát ez most nagyon jól esett. A sztori már a legelején beszippantott. Egyrészt sorsszerű találkozás, ezeket mindig szeretem, még akkor is, ha talán a való életben valószínűtlennek tűnhet. (Bár vannak váratlan fordulatok az életben is, hiszek az ilyesmiben.)

De ez volt a kisebbik oka. A nagyobbikat a történelmi háttér szolgáltatta. Néha, amikor egy történelmi romantikus, jobban el akar menni a történelem irányába a romantikával szemben, valahogy... nem működik. Néha viszont valahogy minden összeáll, és az valami frenetikus! Ennél a sztorinál is így van, bár nyilvánvaló már az elejétől kezdve, hogy nem valós történelmi eseményekről van szó, már a helyszínből is. Cserébe viszont olyanokról, amik akár lehetnének is valósak - fikció, egy valóban létező történelmi esemény közepette. Nekem bejön.

Ehhez jön még hozzá a nyitójelenet, ami rögtön elvarázsolt. Adott néhány férfi, akik közösen várnak a halálukra, majd közösen menekülnek meg. Ez pedig olyan szövetséget hoz létre közöttük, ami elszakíthatatlan. Mindig is szerettem az ilyen önzetlen, bajtársias kapcsolatokat, a szövetségeket, amikor igazi összetartás van mögöttük - főleg akkor, ha az alap nagyon valószínűtlen, és ez most így van. Ráadásul az írónő rögtön meglebegtette a reményt is a rejtélyes találkozóhellyel és egy lehetőséggel, ami remélem, be fog jönni - alig várom.

Ehhez jön még hozzá két olyan főszereplő, akiket az első pillanattól kezdve nagyon szerettem. Athena egy igazán - már elnézést - tökös csaj, aki nem fél szembenézni semmivel, amit az útjába sodor az élet. Gyakorlatilag bármire képes - ez pedig igazán becsülendő. Mellette pedig ott van a férfi főszereplő, akit nem lehet nem imádni. Will jószívű, hűséges, önzetlen és hihetetlenül intelligens. És amiért külön pirospontot érdemel, hogy nem csak egy katona. Könnyedén lehetett volna a karaktere csupán ennyi, de gyakorlatilag a teljes könyvet végigdolgozza - ha kell harcol, ha kell hidat épít, megtesz mindent, hogy jobb körülményeket teremtsen. Tökéletes pár Athena mellé.

Rajtuk kívül pedig van még párosunk, és az volt az igazán izgalmas, hogy őket is nagyon szerettem. Sofi és Justin - a két főszereplő legjobb barátai - szintén imádnivalóak, sok szempontból talán még jobban is. Szerettem az ő szemszögeiket is, nem volt olyan érzésem, hogy indokolatlanul ugrálunk ide-oda, hogy kitöltsük az időt.

De ami még ennél is jobb, hogy mind a fő- mind a mellékszereplők élnek, és a köztük lévő kapcsolatok is dinamikusak. És most nem csak a szerelmi szálakra gondolok. Már az első fejezettől kezdve egyértelmű, hogy ebben a kötetben a barátság, a bajtársiasság legalább olyan fontosak, mint a szerelmi szálak. Így imádtam például Justin és Will kapcsolatát, aztán ott volt Jean Marie és Tom... És még sorolhatnám. Egy sor érdekes karakter van, mellékszereplők is, akiknek lehet szurkolni. Szívesen olvasnám külön-külön akár mindegyikük könyvét.

A helyszínválasztás is nagyon tetszett, kifejezetten a szívemhez nőtt ez a kis királyság, ami épp a kellő mértékben volt spanyol és portugál ahhoz, hogy hihető legyen az egész. Olvasás közben többször is felmerült bennem a gondolat, hogy bizonyára egy jól sikerült nyaralás ihlette a könyvet, és kifejezetten jót mosolyogtam, amikor a szerzői utószóból kiderült, hogy valóban így történt.

Ha valamibe mégis bele kellene kötni, akkor az mégis a romantikus szál lenne. Nem másztam a falra Athena húzódozásától, az túlzás lenne, mindenesetre elég lassan tért észre. Illetve a konkrét erotikus jelenetektől sem voltam elájulva.

De ezek nem voltak zavaróak, inkább csak olyasmik, amikre azt tudnám mondani, jobb is lehetett volna.

Mert még ezekkel az apróságokkal együtt is nagyon tetszett a könyv, kifejezetten jól szórakoztam. És nem csak a szerelmi szál volt szórakoztató, hanem az is, ahogy végigkövethettem, hogyan próbálnak életre kelteni egy kis, háború sújtotta országot és hogyan próbálják megvédeni azt.
 

Dreamworld:

Nem győzőm elégszer elmondani, milyen nagyszerű, hogy a kiadó - a borítóit illetően - arculatot váltott. Minden bizonnyal akadnak még hozzám hasonlóan olyanok, akik a gyönyörű fedlapok láttán jóval több történelmi romantikust vesznek a kezükbe (mondjátok, hogy nem én vagyok egyedül coverwhore!), mint korábban.
Az amazon és katona kézbevételénél azonban a cím és a fülszöveg is arra biztatott, csábuljak el. És hát ki vagyok én, hogy gátat szabjak a késztetéseimnek? Ugyanakkor az a faramuci helyzet állt elő, hogy a történettel sokáig nem találtuk a közös hangot. Az eleje kicsit túl történelmi volt (amivel alapvetően nem lenne bajom, hisz imádom a törit, de influenzásan némileg leterhelt), aztán meg túl instant lett minden. Tökéletes szereplők, tökéletes kémia, tökéletes terep. És ahogy haladtunk előre, semmi - pontosabban nem sok - bonyodalmat nem láttam, minden ment, mint a karikacsapás, én pedig ott álltam, nem értve, mi a fene fog még történni kétszáz oldalban, ha már abban a pillanatban összejöhetett volna a happy end. Mindez lassú haladást eredményezett, ami viszont egy idő után stockholm szindrómához vezetett. Azt vettem észre, hogy már nem érdekel, mi fog történni, csak minél tovább maradhassak az időközben családommá avanzsált szereplőkkel. Továbbra is felhúztam a szemöldökömet, ha valami bagatellbe, instantba botlottam, ám lapról lapra átszivárogtam San Gabrielbe. Az írónőnek sikerült lebontania körülöttem a valóságot, és helyette egyszerű szavakból felépítette a kicsiny királyságát, annak minden gyönyörűségével és kilátástalanságával együtt. Kimondom: San Gabriel belopta magát a szívembe. Ami talán nem meglepő, végtére is övé a főszerep.
Abban a percben, ahogy felismertem, mi is a lényege, illetve hogy miről is szól ez a regény, minden értelmet nyert. Ritka, hogy egy helyszín legyen a legfőbb szereplő, de - hiszem, hogy - itt így van.
San Gabrielre kezdetektől nagy hangsúly került. A franciák korábban letarolták, kifosztották a kis királyságot, elvették az emberektől hitük legfőbb szimbólumát, a Mária szobrot, míg gazdaságuk lényegét, a szőlőtőkéket földdel egyenlővé tették, s amit csak lehetett, leromboltak. A főszereplőknek és segítőiknek ezt kellett rendbe tenniük ahhoz, hogy aztán az élet egy végső próbatétel elé állíthassa a földet és lakóit. Az amazon és a katona magja tehát San Gabriel. Az emberek közössége, a vallásuk, a történelmük, a gazdaságuk, és mindaz, amit a természeti adottságai nyújtani tudnak. Na, meg a bor!

Persze mégiscsak egy történelmi romantikusról van szó, amiből nem hiányozhat a romantika - ráadásul rögtön két párral -, és a történelem sem. Utóbbit illetően nagyon örültem, hogy Mary Jo Putney valós történelmi személyeket és eseményeket kevert a fikcióval, annak pedig méginkább, hogy ebből az elegyből egy egészen valóságos dolog kerekedett ki. Abszolút elhittem, hogy minden megtörtént abból, amit leírt.
Ami a másik szálat illeti... kicsit vegyes érzéseim vannak az egyébként is kettős romantikával kapcsolatban. Összességében nem lehet azt mondani, hogy túl sok ilyen jelenet volt benne, mégis úgy hatott. Valószínűleg a szerelem - szerelmek - instant megjelenítésétől. Első látásra mind a két páros között kialakult az örök szenvedély - gyanítom, ha a pap felbukkant volna, egész nyugodtan össze is adhatta volna őket -, csupán a múltjuk vagy rangjuk gördített eléjük akadályt. Bár ezzel sem mindig foglalkoztak.
Tudom én, hogy a hasonló műfajú sztorikban javarészt a felsorolt problémák gördítenek akadályt a párok közé, de itt valahogy minden túl meseszerűen tökéletesen klappolt. Hiányzott a végső beteljesedésig kitaposható út. Ezzel együtt az amazon és katona, valamint a hercegnő és borkereskedő románca is aranyos volt, szerettem mind a két páros hevességét, kitartását, fondorlatosságát. Will és a minden tekintetben kitűnő Athena esetében a korukkal párosuló érett viselkedést, valamint a másik társadalmi rangjához való hozzáállást kedveltem. Jól kiegészítették egymást, mint rangos, ám azt semmibe vevő és problémás múltú, ám rangot végtelenségig tisztelő emberekként. Justin és Sofia pedig szimplán a cukiságról (vagy szebben: a szerethetőségről) gondoskodott.

Mindent egybevetve Az amazon és a katona egyszerű, ám annál aranyosabb történelmi romantikus. Tény, hogy nem a műfaj legjobbja, cserébe viszont lelke van. Kellő hangsúlyt kap benne a (fiktív) történelem, a romantika és a helyszín, ezért elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a hasonló típusú történeteket, és nem bánják, ha nem a szerelemé a főszerep.

http://dreamworld-books.blogspot.hu/2017/02/mary-jo-putney-az-amazon-es-katona.html

 

 


2017-02-06 11:00:00
Fordította: Fügedi Tímea
,,Emlékezz a halálra!" - Zerubabbel Barraclough órásmester ars poeticája A Brontë nővéreknek két szenvedélyük van: az írás és a nyomozás. Mivel az alkotói karrierjük háttérbe szorult,...
Fordította: Tihor Szilvia
Két gyerekkori barát és egy döntés, amely szétszakítja, mégis örökre összeköti őket
,,Éreztem, hogy ez a csend nem az üresség csendje. Hanem az iszonyat, a rettegés csendje. A gonosz csendje." Egy balul végződő eljegyzési vacsora után az egyik vendéget, az idős Fionát holtan...
Fordította: Fügedi Tímea
,,Emlékezz a halálra!" - Zerubabbel Barraclough órásmester ars poeticája A Brontë nővéreknek két szenvedélyük van: az írás és a nyomozás. Mivel az alkotói karrierjük háttérbe szorult,...
Fordította: Tihor Szilvia
Két gyerekkori barát és egy döntés, amely szétszakítja, mégis örökre összeköti őket
,,Éreztem, hogy ez a csend nem az üresség csendje. Hanem az iszonyat, a rettegés csendje. A gonosz csendje." Egy balul végződő eljegyzési vacsora után az egyik vendéget, az idős Fionát holtan...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ