Megrázó könyv a családon belüli erőszakról, mely sosem olyan egyszerű, mint ahogy kívülről gondolnánk.

Kathryn középkorú nő, majdnem felnőtt gyerekekkel, akinek kívülről idillinek tűnik az élete: sikeres, népszerű férje, szép otthona van. A környezetében senki nem veszi észre, hogy férje régóta bántalmazza és rettegésben tartja őt.

A könyv azzal kezdődik, hogy Kathryn megöli a férjét, és szembe kell néznie az ezért járó börtönbüntetéssel, amit ő már felszabadulásnak él meg. Kezdetben az olvasó sem értheti miért tett ilyet, csakúgy, mint a nő ismerősei sem. Az írónő apránként ismertet meg minket a tényekkel, Kathryn életével, ami a gyilkossághoz vezetett, nem vágja az arcunkba az okokat, türelmesen bontogatja az eseményeket, melyeket visszatekintve ismerünk meg.

Bonyolult téma a párkapcsolati bántalmazás, kívülről nehéz megérteni, mi készteti a nőket a kapcsolatban maradásra, de mindig megvan az okuk, Kathryn esetében a gyerekei védelme. Fél attól, hogy senki nem hinne neki, ha elmondaná az igazságot, hiszen a férjét mindenki remek embernek ismeri, fél attól, hogy elveszítené a gyermekeit, ezért teljes erőből igyekszik elleplezni a tényeket még a gyerekei elől is. Végül mégis ezt kell megélnie: gyerekei megszakítják vele a kapcsolatot, őt is hibáztatják. A regény a felépülés folyamatán visz végig, amíg Kathrynből, a bántalmazott, színlelő feleségből gyilkos, majd börtönviselt ember lesz, és innen kell felállnia, megtalálnia valódi önmagát, és helyét az életben. Az író nem idealizálja a történetet, sok visszaesés, reménytelen fordulat árán is csak a reményig jutunk el, az újrakezdés reményéig.

Sok kérdés felmerülhet az olvasóban a téma kapcsán, elsőként talán a hitetlenkedés, hogy hogyan lehet ennyi ideig színlelni, hogy minden rendben van, amikor a nő élete folyamatos rettegés az estéktől? Hogyan nincsenek ennek rajta látható jelei, hiszen a férje folyamatosan rombolja az önbizalmát, folyamatos feszültségben tartja? És hogy lehet képes ilyen érzelmi háttérrel gyermekeinek biztonságot, gondoskodást nyújtani, és azt elviselni, hogy ők benne látják a hibát és apjukat tökéletesnek tartják és szeretik? Ezek kissé nehezen hihető részletek, a bántalmazó férjek gyakran a gyermekeiket is bántalmazzák és csak a külvilág felé játsszák el a rendes embert. És a nők hiába ragaszkodnak gyermekeikhez gyakran mindenáron, a folyamatos testi-lelki bántalmazás képtelenné teszi őket a szerető gondoskodásra.

A könyv előnye, hogy jól mutatja be a bántalmazó kapcsolat kialakulásának fokozatosságát, azt, hogy apró jelekből már a kapcsolat kezdetén lehet látni, hogy a férfi bántalmazó lesz, de a nő nem veszi ezt észre, illetve elhessegeti a figyelmeztető gondolatait. A nő családjától való elszigetelése és a külvilág felé nyújtott tökéletes kép szinte lehetetlenné teszi a menekülést. Ugyanakkor mégis van remény a felépülésre, önmaga és gyermekei megtalálására.

Bár a könyv ajánlója a bántalmazott nőknek szól, ez kicsit rázós, tekintve, hogy a főhős a gyilkosságot választja kiútnak. Inkább ajánlható általában a nőknek, akik láthatják az intő jeleit már a kapcsolat kezdetén annak, ha egy férfi potenciális bántalmazó és általában az embereknek, akiknek nem szabad felszínesen ítélni másokról és kapcsolatokról, és észrevehetik egy nőn annak a jeleit, hogy esetleg bántalmazó kapcsolatban él és segítséget nyújthatnak neki.

http://holdpont.hu/2017/02/p%C3%A9ntek/content/amanda-prowse-mit-v%C3%A9tettem