Lánykérés - Könyvjelző blog
(kiadvány: Lánykérés)
Szeretjük a történelmi romantikusokat, de mégis mi alapján választunk, hogy melyiket olvassuk és melyiket nem?
I: A borító kinézete, és a fülszövege szokott a legjobban hatással lenni rám. Persze mások véleménye is mérvadó, megalapozza, hogy mit is várok így előre. Ennél a könyvnél a
borítójába szeretem bele. *-* Annyira szép, és egyszerűen olvasásért kiált :) 
P: Nálam általában az a mérvadó, hogy egy adott könyvet mennyien dicsértek már korábban. Ezen kívül persze vannak kifejezetten kedvelt Írónőim, akiktől bármikor szívesen olvasok. Szükség szerint a fülszövegből próbálom kiszűrni, hogy ne a sokadik ugyanolyat olvassam, de szerencsére általában, ha csak kicsit is, de tudnak újítani az alkotók. Sajnos ezt a kötetet viszont minden pozitívum ellenére is inkább csalódásnak éreztem.

„Ha ön akar engem, Gwendoline, ha úgy gondolja, hogy szeret, és el tudja mellettem képzelni az életét, jöjjön hozzám. Meglátja, hogy vágyakozni, sőt még szeretni sem mindig elegendő.”


Ennek a sorozatnak a fő vezérszála a Túlélők klubja, ahol háborús veteránok gyűlnek össze, hogy együtt gyógyuljanak. Hogy tetszett ez az ötlet?
I: Nagyon érdekes volt e köré építeni a sorozatot. A háború sokféle képen szedi áldozatait. Az Írónő hét sorsot mutat be nekünk, akik megjárták és túlélték az ott történteket, de mindannyian testi vagy lelki sérülésekkel tértek vissza. Szerencsére a Herceg megnyitja birtokát barátai előtt, és itt ezen a helyen a sebek gyógyulásba kezdenek. Hugo és Gwen is itt
Gwen (forrás)
találkozik először. A megismerkedésüktől követjük végig kapcsolatuk alakulását. Megtudjuk milyen is az amikor két teljesen különböző egyéniségű ember szeret egymásba.

P: Ez az ötlet nagyon tetszett! A legtöbb szereplő mindig tökéletes, ő a legjobb képű, a legelragadóbb, a legszellemesebb, tökéletes a modora és úgy minden más is. Itt pedig akadnak kisebb-nagyobb hibák is. Megijedni nem kell, így is igazán szerethetőek lesznek a szereplők, de jó látni, hogy kicsit emberibbek. Összességében ez a legnagyobb pozitívuma a könyvnek/sorozatnak. Maga a történet is jól indult a két főszereplő véletlen, mégis szerencsés találkozásával. Másrészt kicsit lassúnak éreztem a történetet. Hiányoltam a több szenvedélyt Hugo és Gwen között. Igaz direkt így volt kialakítva, de az igazi vívódáshoz nekem szükségem lett volna rá. Hiába sablonos, nekem kellenek azok a jelenetek, ahol hiába tudják, hogy nem egymáshoz valóak, de a szenvedély mégis legyőzi a józan észt.

„- Bizonyos esetekben – szólalt meg Gwen -, ha minden szimmetrikus és nagyon is összeillő, nem kellemesebb a szemnek, mint a kopárság. Néha az ösztöneinkre kell bízni magunkat, és megragadni, amit kedvelünk.”
 
Hugo egy mogorva, mondhatni zord ember. Mennyire szimpatizáltunk vele?
I: Elsőre nekem is egy mogorva férfinek tűnt. Aki visszavonultan él saját birtokán. Múltja nehéz dolgokat rótt rá, amik megismerése után már érthető miért is viselkedik így. A romantika nem az ő asztala, de Gwen miatt a maga módján megmutatja ezt az oldalát is. Igaz barát, aki megtartja adott szavát. Ahogy haladtam a történetben, úgy értettem meg őt, és mosolyogtam jó pár vicces helyzeten, amit magának köszönhetett.
P: Neki pont ez lenne a „hiányossága” és talán az, hogy vagyona ellenére, nem igazi nemes. Szeretem az ilyen zord férfiakat, akiket meg kell törni. Úgyhogy szuper lett volna, ha nincs a fentebb említettet kevesebb szenvedély. Jókat mulattam minden ésszerűséget nélkülöző hirtelen döntésein és cselekedetein vagy, amikor azon agyalt, hogy mégis mit kezdjen ezzel a „nővel”. Itt említenék meg még egy szimpatikus elemet, nagyon tetszett, hogy a fontosabb jeleneteket kis átfedéssel, mindkét szereplő szemszögéből is láttuk, egyből bele láttunk mindkettőjük fejébe. Ilyennel még nem vagy csak ritkán találkozok, ez megfogott.


„- Nem hiszem, hogy létezik jó vagy rossz. Csak arról van szó, hogy bizonyos körülmények között mit kell tennie az embernek, és hogy utána együtt kell élnie a következményekkel.”

Gwen bebizonyítja, hogy özvegyként se áll meg az élet, képes a boldogságra. Illik Hugo-hoz?

I: Gwen egy felsőbb osztálybeli özvegy hölgy. Előző házassága tragédiákkal volt terhes, férje nem volt a legerősebb jelem, és a vágyott gyermek se lehetett az övé. A múltját fokozatosan tárja elénk, és megismerjük, miért is nem gondolt eddig arra, hogy újra férjhez menjen. Ezek ellenére egy kedves nőt ismerhetünk meg személyében. Hugo mellett kezdi megtapasztalni mi is az igazi boldogság, és hogy a társadalmi határok nem állhatnak a boldogság útjába. A
Hugo (forrás)
férfinek sikerül őt kicsalogatni a csigaházából, és megerősítenie a lelkét. Hugo elsőre kissé mogorvának tűnik, nem az a könnyen megnyíló típus. Gwen mégis hatással van rá, és ettől az érzéstől nem tud szabadulni. Célja, hogy minél előbb feleséget találjon, egy fiatal nőre gondolt, aki segít a mindennapi teendőkön a birtokon. Ezek ellenére ő még is elkezd vonzódni egy bicegő özvegy asszonyhoz. A megismerkedésük igazán jól sikerült, a kedvenc részem az egész könyvből. Két idegen, aki felfigyelnek a másikra, és a vonzalom felüti fejét :) Amennyire ellenkeznek, és sorolják az egymás elleni érveket, úgy sodrodnak mégis egyre inkább egymás felé.

P: Érdekes, hogy a férfi végig azt próbálja bebeszélni magának, hogy mennyire nem illenek egymáshoz, mégis felsorol egy halom olyan dolgot is, amiért pont ő számára a tökéletes. Tetszett, hogy gyakorlatias, de azért ő is el tudja magát engedni. Bár azt hitte korábban is boldog volt az élete, de Hugo mellett végre rájön, hogy mennyi mindenről maradt le korábban. Egy komoly férfi mellé egy érett nő illik, nem egy fiatal kislány, emiatt is nagyon tetszettek együtt.

„- Ó, Hugo! Nem számít, hogy hány különböző világon kell áthatolnunk, amíg meg nem leljük a mi kis külön világunkat. Nem érdekel. Azt teszem, amit meg kell tennem.”

Most még csak felületesen ismertük meg a Túlélők Klubja tagjait, de van olyan, akire felfigyeltünk?
I: Mindegyikük története érdekel. Kíváncsi vagyok, hogy szerezték sebesüléseiket, és milyen démonokkal kell megküzdeniük. A legjobban Stranbrook Hercegének történetét várom. Vajon mi történhetett vele a múltban? Mi vár rá a jövőben? :)
P: Már sikerült megkukkantanom, hogy a következő kötet főszereplője a vak Vincent. Ő is kifejezetten érdekesnek ígérkezik, engem mégis inkább Flavian csigázott fel. Többet is szerepelt, és megmutatta, milyen kedves, barátságos és vidám férfi. Az ő könyvére nagyon kíváncsi vagyok. :)

 „Az emberek megértik a szív nyelvét, még ha a fejükkel nem is fognak fel mindig mindent.”
 
Kedvenc jelenetem:
I: A megismerkedés és a lánykérés.
P: A két főszereplő találkozása. 
Kedvenc szereplőm: 
I: Nem lett senki úgy kedvenc, de Gwen-t talán ide tudom sorolni.
P: Na ez most nehéz kérdés, mert senki se vált igazi kedvenccé, de talán Flavian-t mondanám.
Kinek ajánlom: 
I: Úgy gondolom a történelmi romantika kedvelőinek egy ismerkedést nem árt.
P: A történelmi romantikust kedvelőknek, mert a háborús sérülések, érdekesebbé teszik a történetet.
Értékelésem:
I: Jobbra számítottam, így tőlem most csak 3,5 háborút kap.
P: Azért sajnos ez a könyv most nem volt az igazi, olvastam már jobbat is, ezért 3,5 zongorát tudnék adni neki.

Érdekesség: Egy nyúlfarknyi interjú részlettel kezdenénk, utána pedig a többi könyv fülszövegét hoztuk, hogy lássátok mi várható még. :)

A Túlélők Klubja sorozat középpontjában egy csapat férfi és nő van, akik fizikai és lelki traumában szenvednek és egymást segítik a gyógyulásban. Mi motivált, hogy a PTSD témáról írj?

Íróként mindig nehéz megmondani, honnan jött az ötlet. Szeretem a kihívásokat és szeretem az olyan főhősöket/hősnőket, akik sebesültek valamilyen módon. Fontos a belső konfliktus is, ugyanannyira, mint a külső. Mindnek meg kell jelennie egy könyvben. Az olyan
szereplőknek, akiknek nincs igazi, mélyen gyökerező problémája, nehéz igazán megszeretni, és nehéz igazán dinamikus szereplőkké alakítani.

A könyveim nagy része a Régens időszakban játszódik és kicsit a Napóleon-i háborúk után, ezért a szereplők nagy része is részt vett a háborúban természetesen. Már nem emlékszem pontosan, hogy jött az a kórház/menedékház gondolata, de arra igen, hogy nagyon tetszett. A kórház egy biztonságos otthona a hercegnek, aki szintén tagja a klubnak. Mindegyiküknek más sérülést kellett kitalálnom, hogy érdekesek és változatosak maradjanak a részek – egyikük vak, például, egy másikat az őrületbe kergetett a túlélők bűntudata, és még egy másik szereplőnek a lába ment tönkre, de nem amputálták. És egyikük egy nő, aki Spanyolországban és Portugáliában volt a férjével és szemtanúja volt a megkínzásának és a halálának. A PTSD, mint betegség nem volt még ismert akkor, természetesen, de mégis mindannyian abban szenvednek, annak ellenére, hogy mások a sérülések. Úgy gondolom, sokkal jobban szerettem ennek a hét könyvnek a megírását, mint az eddigieket (és mindet egyformán élveztem!).

Sok könyvedben megjelenik az érdekházasság, ami a személyes macskamentám. Te mit szeretsz benne?

Ó, imádom érdekházasságokról írni! Amikor valaki történelmi regényeket ír, a probléma (vagy a kihívás!) az, hogy kettesben legyen a két szereplő, és ha így van, könnyen szex is lehet belőle, akkor pedig gyakran rá vannak kényszerítve a házasságra. A hölgyeket gardedámok és szabályok kötötték. Két ember nem kötött ki olyan könnyen a másik ágyában, mint manapság. Az érdekházasság mindent megkönnyít. A pár bensőséges kapcsolatban van már a kezdetektől fogva. Együtt élnek és akkor szexelhetnek, amikor akarnak. Talán még jobban szeretem ebben a témában, hogy remek lehetőség van arra, hogy egy kapcsolat minden szakaszát bemutassam, az elfogadást, a toleranciát, a barátságot, a vonzódást, a szerelmet, az igaz szerelmet. Ez lehetőséget ad a konfliktusra, a félreértésekre, a szenvedélyre és minden másra, ami egy boldog befejezéshez vezet.

A teljes recenzió itt olvasható

2017-03-23 11:21:48
Fordította: Fügedi Tímea
,,Emlékezz a halálra!" - Zerubabbel Barraclough órásmester ars poeticája A Brontë nővéreknek két szenvedélyük van: az írás és a nyomozás. Mivel az alkotói karrierjük háttérbe szorult,...
Fordította: Tihor Szilvia
Két gyerekkori barát és egy döntés, amely szétszakítja, mégis örökre összeköti őket
,,Éreztem, hogy ez a csend nem az üresség csendje. Hanem az iszonyat, a rettegés csendje. A gonosz csendje." Egy balul végződő eljegyzési vacsora után az egyik vendéget, az idős Fionát holtan...
Fordította: Fügedi Tímea
,,Emlékezz a halálra!" - Zerubabbel Barraclough órásmester ars poeticája A Brontë nővéreknek két szenvedélyük van: az írás és a nyomozás. Mivel az alkotói karrierjük háttérbe szorult,...
Fordította: Tihor Szilvia
Két gyerekkori barát és egy döntés, amely szétszakítja, mégis örökre összeköti őket
,,Éreztem, hogy ez a csend nem az üresség csendje. Hanem az iszonyat, a rettegés csendje. A gonosz csendje." Egy balul végződő eljegyzési vacsora után az egyik vendéget, az idős Fionát holtan...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ