Nicholas Sparks neve nálam garancia egy könnyed, szerelmes, romantikus, rózsaszínű kikapcsolódásra, mindamellett, hogy fel vagyok arra is készülve, hogy közben egyszer-kétszer megszakad a szívem, de a történet végén mégis mindenki boldog, így én is boldogan csukom be a könyvet.

Majd kidobom a telefújt papírzsebkendőimet, kíváncsian néző gyerekeim elől pedig vagy bebújok a fürdőszobába, vagy gyorsan előkapok egy hagymát.

Na nem azért, mintha szégyen lenne, hogy sírok egy könyv végén vagy közben, de ha ők is látják, akkor vigasztalni kezdenek, és akkor én még jobban beleélem magam és már abba sem tudom hagyni a bömbölést, és akkor rájönnek, hogy jobb hagyni, hogy bíbelődjek a hagymával, akkor hamarabb befejezem a könyv kiváltotta elérzékenyülést. :D

Nicholas Sparks ebben a könyvében egy komoly téma köré építi fel cselekményét, nevezetesen a házasságban történő erőszak a regény egyik fő témája. 

Megismerjük Katie-t, aki egy napon felbukkan a tengerparti kisvárosban, Southport-ban és pincérnőként dolgozik az egyik helyi étteremben. Nem dúskál anyagi javakban, egy lepukkant kis házikóban lakik, viszonylag távol az emberektől, ám egy napon a szomszédos, szintén elhanyagolt állapotban lévő házikóba beköltözik Jó, és barátnők lesznek. 

Katie nagyon kedvelhető karakter, de rögtön érezhető, hogy valami nagy-nagy titka van, valamitől nagyon fél. Hetente egyszer eljár a kisváros vegyesboltjába, ahol megismeri  a tulajdonost, a gyermekeit egyedül nevelő, özvegy Alexet. 

Maguknak sem merik bevallani, de vonzalom, majd szerelem ébred bennük, a férfi lépésről lépésre nyeri el Katie bizalmát, aki elmondja neki élete sötét titkát, amiért azt gondolja, hogy nem érdemli meg senki szeretetét, mert ő is hibás a vele történtekben. 

Kemény dolgok történtek Katie és Alex életében egyaránt, mindketten nagyon erős, kedvelnivaló jellemek, és míg Alex története szomorú és megható, addig a Katie-vel történt események megrázóak és nagyon izgalmasak voltak.  Ahogyan kidolgozta a menekülését, ahogyan az apró részleteket megtervezte, majd végrehajtotta, és az út, ahogyan eljutott Southportba, már-már thrillerbe hajló volt.

Amikor már minden szép és jó, akkor egyszercsak hirtelen olyan izgalmak közepében találtam magam, amit nem vártam a szerzőtől, ám a könyv innen letehetetlenné vált, és komolyan szorítottam Katienek és a többieknek, hogy a történet vége a szokásos boldog befejezést kapja.

Befejezésként pedig egy kis misztikumot is kapunk, ami szerintem még megfűszerezte a történetet, és akkor jöhettek azok a bizonyos papírzsebkendők, majd utána a jó érzés, hogy megint egy jó kis Nicholas Sparks könyvet olvastunk.

 

http://konyvutca.blogspot.hu/2017/05/nicholas-sparks-menedek.html