Samantha King első regénye egy pszichológiai thriller, sok fordulattal, ami a világpremierrel egy időben került a hazai olvasókhoz.

Valóban ígéretes regény, izgalmas történettel. Feszes, váratlan fordulatokkal megírt, és olyan csavarokkal, amelyeket az olvasó egyszerűen soha nem tudna előre megjósolni. Az utolsó lapokra
is marad meglepő fordulat.

Ez a regény számos réteget ábrázol egy házasság történetéből. A kezdeti boldog idilltől a napi kis vitákon át komoly veszekedésekig, fenntartva a boldogság látszatát. Mind a két fél sérül lelkiekben, ki jobban, ki kevésbé. Tetszett az anya gyermekei iránti szeretetének mélyreható mozzanatainak ábrázolása, lelki vívódásainak megjelenítése. Minden szülő félelmét a mindennapi élet veszélyeiről,
a nem látható, rendkívüli körülmények kibontakozását is érezteti. Ez egy elgondolkodtató, néhol megrázó olvasás, sok feszültséggel, az élet napi örömeivel és drámáival, küzdelmes boldogság ez.
Az írónő alaposan igénybe veszi az olvasó képzeletét. A tökéletes házasság idilli képe ismét megdőlni látszik.

Nehéz spoiler nélkül írni a négy részből felépülő történetről. Madeleine Hartley úgy tűnik, tökéletes életet él. Az pedig mindig gyanús. Túl tökéletes ez az idill. Remek férj, két édes gyermek, akik ikrek. Még a nemek aránya is tökéletes, hiszen Annabel és Aidan személyében van fiú és lány is. Apa kis hercegnője, és a mama pici fia. Nem is lehet több gyermekük, ez a szülés után kiderült. A gyerekek tizedik születésnapi partijára készülődnek, amikor váratlanul omlik össze egyik pillanatról a másikra az életük. A végzet egy símaszkos férfi képében áll az ajtóban, kezében fegyverrel. Az eldördülő lövések előtt arra kényszeríti az asszonyt, hogy döntsön, melyik gyermeke haljon meg, melyik maradjon életben!


Képzeletem folyamatosan bekapcsolódott, egy percig azt hittem, tudom, mi fog történni, a következő fordulat azonban rácáfolt erre. Szimpatizáltam Maddie-vel, amikor megpróbálkozott az eseményeket megérteni, és megpróbálta összeilleszteni mind a széttört emlékeit, mind az elpusztult életét újra élni.

Lesz szerelmi háromszög, lesz egy nagyon kedves és édes nagybácsi, zűrös életvitelével, előkerül egy titkos napló is.
Ebből rajzolódik ki a kép, visszafelé ismerjük meg a történetet.
A családon belüli erőszak, pedofília drámai minden képzeletet felül múlóan sokkoló. A kedves és dolgos férj sem egészen "herceg", ahogy kiderül. Lesz egy nagyon kedves, jó barátnő is, ami újabb bonyodalmakhoz vezet. Ezek fogják bonyolítani a történet cselekményét. Néhol valóban dermesztő, félelmetes és letehetetlen lesz.






Talán az az egyetlen nagy bajom a regény felépítésével, hogy a fele körül szinte minden egyértelműen kiderül. Persze fordulat adódik még, de az ok és a tettes személye egyértelművé válik. Utána már csak a miértekre jönnek a válaszok, azok is elhúzva. Innen egy gyors, lendületes befejezést vártam volna. Maddie túl sokat kesereg, nyafog a múlton, amit lehetetlen megváltoztatni. Ezzel a feszültséget már nem fokozza, inkább feloldja, csupán a történetet húzza. Ez a kiszámíthatóság a hatást eléggé csökkenti sajnos. Stílusa olvastatta magát, jól ábrázolja a családban zajló drámákat, napi játszmákat. Megismerjük a tíz év titkait, buktatót is. Különösen egy tengerparti kirándulás lesz érdekes és sarkaltos pont.


Az anyai szeretetre igazán érdekes példát kapunk. Egyformán szeretni képtelenség, a történet szerint.
Alapvetően tetszett a történet, és gyorsan a végére értem. Feszültség az volt benne bőven,
a gyomrom is összeszorult olvasáskor.


Ha szereted Paula Hawkins Lány a vonaton vagy B. A. Paris Zárt ajtók mögött regényeit, azok tetszettek, ez is fog, szeretni fogod ezt a regényt is. Nekem Samantha King regénye azoktól jobban tetszett.

http://gaboolvas.blogspot.hu/2017/05/a-dontes.html