A döntés - Blogturné
(kiadvány: A döntés)

Pszicho-thrillerek fénykorának új csillaga

A Holtodiglan elindított valami olyasmit, amit a női domestic noir korának neveznek és azóta is tombol. Sorra jelennek meg a női írók krimijei, pszicho-thrillerei, amik Gilian Flynn klasszikusához hasonlóan ebben a műfajban íródtak, és aminek főszereplői egy-egy hányatott sorsú nő van, akivel egy bűntény esik meg, vagy maguk követnek el bűntényt. Hasonló regény Paula Hawkins híres krimije A lány a vonaton, és a B.A. Paris Zárt ajtók mögöttje is, amiben a fülszövegben is említenek. Akiknek ezek a könyvek bejöttek annak biztos, hogy tetszeni fog Samantha King is regénye is, mert ilyen vonalon mozog ez a könyv.

Bevallom nekem ezzel a műfajjal nincs bajom, de eddig még nem sok közöm volt hozzá, ha úgy vesszük. A Holtodiglant nem tudtam elolvani, félbehagytam, a többi említett könyvet pedig még nem volt érkezésem elolvasni, így kíváncsi voltam, hogy egy még nem befutott és felhájpolt írónő mit tud nekem adni. Nos Samantha Kingről előzőleg semmit sem tudtam, de ez nem is volt baj, mert effektív ismeretlen íróként is hozta azt a várt szintet, ami nekem kellett. Nem alkotott világmegváltó krimit, de a fordulatokban nem volt hiány, így kíváncsian olvastam végig A döntést.


Amikor a tündérmeséből rémálom lesz


A döntés című könyv érdekesen kezdődik, hiszen a prológusban megismerhetjük az anyát / feleséget, ő Maddie, aki ikergyerekei tizedik születésnapjára készül. A buli még nem kezdődött el, de csöngetnek és az ikrek nyitnak ajtót. Ott egy fegyveres alak áll, és arra kényszeríti az anyát, hogy válasszon a gyerekei közül. A döntés megtörténik, és Maddie élete ettől kezdve teljesen megváltozik, de ezt csak 3 hónap múlva látjuk. Maddie egy olyan rémálomban él, amiből úgy tűnik, mintha nem lenne kiút, és a nő szerencsétlenül vergődik a döntése következményei között. Ez természetesen nem is csoda, hiszen melyik anyuka maradna épelméjű, amikor arra kényszeríti egy őrült, hogy válasszon a gyermekei közül, majd éljen tovább a szörnyű döntésével együtt. Ez a helyzet egyszerre elborzasztja, de egyben kíváncsivá teszi az olvasót, hogy haladjon tovább és tudjon meg többet erről az egész helyzetről. Mert mások szenvedését, és mások fájdalmait különleges érzés olvasni, és erre jól rá is épít Samantha King is.

A mesélő a regényben maga Maddie, aki zavaros és kissé lázálomszerű látomásokban próbálja összetenni, hogy mi is történt vele az ikrek születésnapja reggelén, és előtte, mert nincs tisztában mindennel. Az agya egyszerűen képtelen feldolgozni a dolgokat, így próbál újra emlékezni és megpróbálja összerakni az életét és haladni kockáról kockára. A nő visszaemlékezéséből megismerhetjük Domot, akivel az egyetemen ismerkedik meg, majd az ikreket, akik korán érkeznek a kapcsolatukba, ám megtartják őket és erőnek erejével próbálják felnevelni őket. Míg Maddie felhagy a tanári pályával a terhesség miatt, addig Dom nagyon sokat dolgozik, hogy eltartsa a kis családját. Az ikrek napról napra cseperednek és a gyerekek szokványos életét élik.

Az egész család kívülről szokványosnak látszik, ám a felszín alatt ez nagyon nem így van. Dom nagyon sokat dolgozik, sokszor ideges, és ezt a feleségén vezeti le. Maddie nyakára jár Dom öccse Max, aki naplopóként ott lóg náluk, és a gyerekekkel játszik. Az ikreknél viszont úgy tűnik, mintha ódzkodnának már ettől. A kislány ugyanis egyik naprál a másikra megváltozik, és édesanyja megpróbálja kiszedni, hogy miért, de ő ellen áll ennek.

Az állami iskolából még előzőleg Dom magániskolába adja az ikreket, mert szerinte itt kaphatnak tökéletes oktatást, ám az üzlet nem megy annyira jól, az iskola pedig drága.... Megannyi gond, és helyzet, aminek apró morzsáiból összeáll az a különleges massza, amitől semmi sem az, aminek elsőre látszik. Nem is írok többet, mert minden spoiler lenne, és egy krimi esetében ez nem túl épületes.



Értékelés: 5/3.5 


Samantha King különleges pszicho-thrillert, krimit hozott össze, mert végig fenn tudta tartani az izgalmat azzal, hogy visszaemlékezve próbált a főszereplőnk rájönni, hogy mi történt vele és az életével. Sok meglepő dologra derült fény olvasás közben, így bőven lehet szörnyülködni, meg borzongani, de sajnos én túl gyorsan rájöttem a csattanóra, és raktam össze a dolgokat. Szerencsére azért a három nagy fejezetből egynél elég nagy wtf pillanatot kaptam, és ez meglepett. Sajnos a többit kitaláltam, mert valahogy adták magukat, pedig Samantha King megpróbálta félrevinni az olvasót, így engem is. Nem vitatom, hogy nehéz műfaj a krimi, de kicsit több meglepődés jobb lett volna, de a hangulatból ez nem vont le szerencsére.

Érdekes volt olvasni a könyvet, mert ezekkel a visszaemlékezésekkel teljesen olyan volt, hogy mi is azonosulhattunk Maddievel és egészesen meg is sajnáltam. Elég sok mindenen megy keresztül, és teljesen jogosan hiszi magát őrültnek és szar anyának, de ennek az utóbbinak a hangulata nekem teljesen új volt, hiszen még nem vagyok anya. A döntés, amit a nő meghoz elképesztő befolyással van az egész regényre, és a regény hangulatára is, de ez a momentum kellett, még akkor is ha nagyon kegyetlen erről olvasni.

Érzékeny, és nagyon is mai témát dolgoz fel A döntés, amiben az anyaság hatalmas szerepet kap. Maddie életében az ikrek különleges szerepet töltenek be, és erről nagyon jó volt olvasni. Sok mindent feláldozott értük, sok mindent megtett azért, hogy az ikreknek jó legyen, és ahhoz képest, hogy néha gyengének tűnik Maddie, a könyv végére egy erős és állhatatlan anyatigrist ismertem meg benne. Volt a regényben karakterfejlődés, és az utolsó oldalakig történnek meglepetések, amik fenntartják az érdeklődést.

Ha szeretnétek egy izgalmas krimit olvasni, aminek a főszereplője egy olyan anya, akinek érzései a gyerekei és a családi béke fenntartása körül forognak, akkor A döntés tetszeni fog. Nem mondom, hogy könnyű olvasmány, mert rengeteg szörnyűség van a könyvben, de úgy gondolom, hogy erről is kell olvasni, mert felnyitja az emberek szemét.

A teljes recenzió itt olvasható

Sokáig nem is sejtettem, hogy egyébként kedvelem a pszichothrillereket (néha tényleg megéri kilépni a komfortzónából), aztán valahogy szembejött néhány egészen lebilincselő történet, és úgy tűnt, a krimi és a pszichothriller sem áll olyan messze az ízlésemtől, mint sejtettem. No, nem mintha valami nagy szakértővé váltam volna, és otthonosan mozognék a bűnügyi helyszínelők és a bomlott elmék között, viszont néha igazán jól esik a lelkemnek (legyen ez így bármilyen morbid is) egy kis kaland pszichofalván. A döntés kapcsán is pont erre vágytam.


Angol borító
A történet rémképpel, emlékfoszlányokkal, egy gyilkosság elmosódott képsoraival indul. Nem tudni, pontosan mi is történik. Majd snitt, és három hónap múlva a családi kanapén találjuk magunkat egy depressziós anya, egy ikertestvérétől megfosztott fiú és egy munkába temetkező apa társaságában – az anya, Maddie gondolatai között járkálva. A külvilág rezdüléseire totálisan érzéketlenül. Egy kislány után sírva, akit többet nem tud magához szorítani, mert nem lehet. Egy kisfiú után sírva, akit nem tud magához szorítani, mert nem engedi. A hosszas őrlődés egyik gyújtópontja meglehetősen sablonosnak hat: vajon egyformán szeretheti-e egy anya a gyerekeit? Vajon, ha választás elé állítanák, melyiküknek tudna búcsút mondani? Tekinthet-e irigykedve egy anya a lányára? Jobban szeretheti-e a fiát, mint a lányát? Nem ragozom. A sablonosság ellenére az elbeszélő jól érzékelteti a téma nehézségét, a kérdéseket, melyeken nem csupán a testvérek, de olykor a szülők is elgondolkoznak. A kép jó ideig nem akaródzik tisztulni az anya elméjében, az önvád és összeesküvések váltogatva vegyülnek az eseménytelen depressziós hangulattal.

A szerző
Ahogy említettem, nem vagyok túl nagy szakértő, viszont a ködképek és a megvilágosodás között olyan kevés idő telik el (gyakorlatilag tényleg csupán egy szempillantásnyi), hogy hirtelen értelmét veszti az addig több tíz oldalon zajló gondolatfoszlány-folyam csakúgy, mint az ezt követő hosszas felderítés, ami az események kiszámíthatóságával inkább tűnik szócséplésnek, mintsem fondorlatnak. Nem elvitatva, hogy a kötet ezen, második felére azért akad néhány fordulat, amit az olvasó talán nem tud nagy eséllyel előre megjósolni. Talán. A történet lezárása számomra picit közhelyesre sikerült, de nyilván nem maradhatott el a happy endes nyugvópont. Az anya karaktere viszont – letisztult elmeállapot ide vagy oda – nem egyértelmű. Összbenyomását tekintve, nekem valamiért hajazott Jane Shemilt történeteinek anyakarakterére, aki csak akkor veszi észre, hogy kisiklott az élete, mikor a sínek mellett próbálja összekapirgálni a szétszórt részecskéket. Azzal a különbséggel, hogy míg Shemilt anyai szereplői karrieristák (a szó nem éppen pozitív értelmében), addig King Maddie-je mindent felad, hogy anyai teendőinek és csak gyermekeinek élhessen.

Talán mindezek után furán hangzik (bár, ha olvastátok Shemilt könyveinek értékelését a blogon, akkor talán annyira nem), de kedveltem ezt a könyvet. Nem tökéletes, nem kiszámíthatatlan, és nem is kaptam meg tőle az igazi és vérbeli pszichothriller történetet, mégis szerettem olvasni. Vannak azok a történetek, amiknél előre látjuk a végkimenetelt, mégis érdekel minket, a főszereplő hogyan jut el a megoldásig. S vannak azok a történetek, ahol a szereplőkkel együtt gondolkodva juthatunk el a titok nyitjáig. Én mindkét opciót szívesen olvasom, A döntés viszont egyértelműen azok számára lehet élvezetes olvasmány, akik az elsőt részesítik előnyben.

A teljes recenzió itt olvasható

Ha egy könyvet már eleve úgy hirdetnek, mint az év pszichológiai thrillerét, akkor az elég magas léc ahhoz, hogy egy elsőkönyves megugorja. Ebből simán lehet nagy bukás is. Nos, azt hiszem Samantha King esetében erősen rezgett, de azért mégis a helyén maradt az a léc. S ha nem is kiáltanám én ki máris az év ilyen-olyan könyvének így tavasszal, azért figyelemre méltó debütálással van dolgunk.

Úgy tűnik, hogy Madeline Hartley élete tökéletes: rövid ismeretség után teljesen leveszi a lábáról Dominic Castle, férjhez megy hozzá, s hamarosan megszületnek az ikrek, Annabel és Aidan. Mivel nem lehet több gyerekük, a nő minden figyelmét nekik szenteli. Azonban az élete teljesen darabokra hullik, amikor a gyerekek 10. születésnapjának reggelén egy maszkos fegyveres arra kényszeríti, hogy válasszon, melyik gyerek marad életben…
A traumát követően Maddie teljesen magába fordul és próbálja keresni az okokat, hogy mégis mi vezetett el idáig, s ki akarhatott rá és családjára egy ilyen megsemmisítő csapást mérni? Eleinte visszahúzódik és magába zárkózik de fokozatosan derül ki, hogy ezzel aztán nem jut sehova, sőt, ugyanis nyilvánvalóvá válik, hogy még saját emlékezete is csalóka lehet és a traumát követően óvatosan kell összeszedegetni az emlékfoszlányokat, hogy kimozaikozzon valami

Eleinte kételkedtem, hogy mennyire fog mélyen érinteni az anyasággal kapcsolatos motívum, de mivel a történet elejétől eléggé távolságtartó voltam Maddie-vel kapcsolatban, inkább érdeklődve figyeltem, hogy éli meg a traumát és dolgozza fel tetteinek következményeit. Sőt igazából ahogy halad előre a regény kiderül, hogy itt igazából egészen másról van szó, a titkok annyira mélyen vannak eltemetve a nő életében, hogy még saját maga sincs tisztában velük. S mint ahogy az egy igazi thrillerhez illik kiderül amit az elejétől sejteni lehet, hogy elbeszélőnkben nem lehet megbízni. Mikor ez megtörténik, azaz az olvasó előtt is fellebben erről a titokról a lepel, onnantól kezdve válik a regény igazán izgalmassá. Legalábbis én így voltam vele. Maddie az elején nagyon unszimpatikus volt, egyszerűen képtelen voltam megkedvelni és együtt érezni vele, s mint ugye minden olyan regénynél, ahol a főszereplő egyben az elbeszélőnk is ez fontos szempont (legalábbis számomra), nehezen is ment az olvasás. Aztán csak belelendült mindenki és folyamatosan jöttek az újabb csavarok a végére pedig olyan összetett történet kerekedett az egészből, hogy csak kapkodtam a fejemet (s szerintem az írónő is a sajátját mert mintha lett volna benne 1-2 teljesen ki nem mondott és tisztázott megoldás).

A nehéz belelendülés azért is volt, mert amíg az első fejezetben megtörténik az esemény, utána a múltban vájkálás, meg az éppen aktuálisan folyó dolgok kicsit hosszadalmasan, túl részletesen és unalmasan voltak megírva itt-ott. Samantha King egy tök jó történetet akart elmesélni, furfangos megoldásokkal, csak éppen a stílusa az valahogy nem illett hozzá. Vontatottan indul a regény, aztán felpörög tényleg lélegzetállító a középső harmad engem is teljesen magával ragadott, de a végét megint meghúztam volna a szerkesztő helyében.

Összességében egy nagyon jó koncepció, izgalmas történet, de még lehetne a stílust csiszolni. Mindenesetre határozottan ajánlott pszicho-thriller, ahol tényleg a pszicho részen van a hangsúly.

A teljes recenzió itt olvasható

 

2017-05-31 15:33:24
Fordította: Gieler Gyöngyi
Elbűvölő, szellemes és letehetetlen történet barátságról, számvetésről és reményről, középpontjában egy özvegy és egy óriáspolip valószínűtlen kapcsolatával. A hetvenéves Tova...
Fordította: Ács Eleonóra
Liv minden bizonnyal élete legnehezebb időszakát éli. Miután elvesztette a kisbabáját, szeretett apja eltűnésével is szembe kell néznie. Hogy kérdéseire választ kapjon, beköltözik a férfi...
Fordította: Gieler Gyöngyi
Elbűvölő, szellemes és letehetetlen történet barátságról, számvetésről és reményről, középpontjában egy özvegy és egy óriáspolip valószínűtlen kapcsolatával. A hetvenéves Tova...
Fordította: Ács Eleonóra
Liv minden bizonnyal élete legnehezebb időszakát éli. Miután elvesztette a kisbabáját, szeretett apja eltűnésével is szembe kell néznie. Hogy kérdéseire választ kapjon, beköltözik a férfi...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ