Két ​kislányt, két barátnőt elrabolnak úszóedzés után. A szüleik egy időben kapnak SMS-t az emberrablóktól, akik egyelőre csak arról értesítik őket, hogy a gyerekeik életben vannak. Amikor azonban megérkezik a következő üzenet, az a szokásos követelések helyett még szörnyűbb tartalmat rejt: a családoknak licitálniuk kell, és aki többet ajánl a lányáért, azé életben marad, a másik gyereknek viszont meg kell halnia. Kim Stone felügyelő vezeti a nyomozást, és tudja, hogy ha nem sikerül a lányokat visszaszereznie, az az állásába kerülhet. Őt azonban nem ez motiválja, hanem az a tudat, hogy a két gyerek rémisztő körülmények között kénytelen eltölteni a rohanó perceket, azt az időt, amíg nem bukkannak a nyomukra. És nyomból kevés van, pedig az emberrablóknak nem ez az első ilyen ügyük. Egy anya jó ideje hiába várja vissza élete értelmét…

Angela Marsons regényei és Kim Stone karcos, igazságérzettől fűtött alakja nemcsak a hazájában örvend hihetetlen népszerűségnek, hanem megindult a világhírnév felé is: idén már húsz országban jelenik meg a sorozat.

Értékelés:

Azt már rajtam kívül is sokan mondták illetve írták, hogy ez a harmadik kötet nincs olyan jó, mint az első kettő, és ebben nekem is egyet kell értenem. Mondjuk, nekem a második volt eddig a kedvencem, de aki figyelgette a molyos karcaimat, az már tudhatja, hogy nem igazán emlékeztem az előző kötetekre. Ezért sem szeretem annyira az ilyen sorozatokat, mert nagyon nehéz visszaemlékeznem, hogy 1-2 évvel ezelőtt mi is volt. Ráadásul úgy gondolom, hogy a krimiket eleve nagyon nehéz megkülönböztetni, például most is kicsit össze vagyok zavarodva Angela Marsons Kim Stone, Hiekkapelto Fekete Anna és Samuel Bjørk Mia Krüger karakterével kapcsolatban. Teljesen összefolyik a három nő, és komolyan mondom, hogy főleg Kim Stone és Mia Krüger sötét és hányattatott múltját keverem. Eleinte reménykedtem benne, hogy majd az írónő segít, és legalább kicsit feleleveníti, hogy mi is derült már ki eddig Kim sötét múltjából, de nem.

Nagyon nem akartam újraolvasni az előző köteteket, úgyhogy töredelmesen bevallom, hogy ezért most kicsit eluralkodott a homály a fejemben ez ügyben, ezért is külön fogom most értékelni ezt a részt.

Igazándiból, ha egészen őszinte akarok lenni, sok dolog nem tetszett a regényben. Az igaz, hogy lendületes, jó az írásmódja, nincs tele szóismétléssel meg túlságosan hasonló karakterekkel, sőt, most még a neveket is meg tudtam jegyezni, és a két család életébe való bepillantás is rendkívül érdekes volt. Amivel nem voltam elégedett, az a nyomozás menete. Most lehet, hogy kicsit degradáló leszek, de olyan, mintha a magyar rendőrség nem túl hatékony munkáját vetette volna papírra az írónő, ugyanis ahogy más is írta már, én is úgy láttam, mintha az egész nyomozócsapat csak egy csodára várna, ahelyett, hogy egy jól felépített módszer szerint haladnának a nyomozásban. Jó, itt most legalább kaptunk egy túsztárgyalót meg egy profilozót, de alig pár mondatot tulajdoníthatunk az övéknek, és ők sem igazán göngyölítik fel az ügyet. Ami a legeslegjobban zavart, hogy ami végül megoldja az egész ügyet és nyomra vezet, az egy olyan dolog, ami alap, hogy azzal kellett volna kezdeni az egész nyomozást, és mindent megmozgatni, hogy azt a szálat megvizsgáljuk. Ez nem így történt szerintem. Plusz sokszor úgy éreztem, sok lehetőség nem adott vagy nem lehetséges a rendőröknek, holott szerintem, ha életekről és gyerekek elrablásáról van szó, akkor bizony egy értelmes országban minden adott kell, hogy legyen a rendőrök számára. Minden segítség, lehetőség, jog. Nem?

Ehelyett úgy éreztem, nincs egy konkrét vonala, íve a nyomozásnak, hanem szerteágazó felesleges és össze nem függő próbálkozások. Pár olyan dolog is kiderül erről vagy arról a személyről pl. aminek abszolút semmi jelentősége dramaturgiailag, és nem tudtam eldönteni, hogy az írónő félrevezetésből rakta-e bele ezeket a részeket, vagy, hogy teljenek a lapok.

Meglepő, hogy mindennek ellenére is nagyon sokaknak tetszik a könyv, még ha nem is tartják olyan jónak, mint az első két részt, úgyhogy azért persze, előnyére írható sok minden, ha a fentebb felsoroltak nem is. Nekem azonban annyira nem nyerte el a tetszésemet, és egy picit csalódott vagyok. Örültem volna, ha több szerepet kap a profilozás, vagy valami konkrét nyomsorozat vezet el a tettesekhez (mint általában a krimikben), nem egy olyan dolog, ami már az elején is tök nyilvánvaló nyom lett volna.

A karakter felépítés viszont legalább első osztályú volt, bár Kim még mindig tök idegbeteg, és pont ma láttam a Beépített szépséget, és magamban elkezdtem röhögni, hogy mennyire hasonlít Sandra Bullock személyiségére abban a filmben, de azért fejlődőképes, úgy látom. A többiek most sem kapnak túl nagy szerepet, Stacey-nek alig van mondata, de legalább Bryant és főleg Dawson megcsillogtatja tudását.

A kötet olvasását nyilván az első két rész rajongóinak ajánlom, magát a sorozatot pedig a krimit szeretőknek. Az első meg második egyébként tetszett, úgyhogy ez az értékelésem ne tántorítson el azért senkit attól, hogy belevesse magát a sorozatba, főleg, hogy az első a 45. legjobb krimi könyv a molyok értékelései alapján (a második pedig az 59.)

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 9/10 – Ezzel nem volt baj, kidolgozottak, bonyolultak.
Borító: 10/10 – Abszolút tökéletes.
Kinek ajánlom: A krimik kedvelőinek és azoknak, akik olvasták az első két részt.
+ pont: Mert az alapötlet, az írásmód és a karakterkidolgozás jó.
- pont: Azért, ami végül is a helyszín nyomára vezeti a nyomozókat. Már az elején ezzel kellett volna kezdeni. És a nyomozás logikátlansága miatt.