Julian Fellowes a Downton Abbey szülőatyjaként bizonyította, hogy mestere a brit arisztokrácia távolságtartó, de botrányoktól hangos életéről szóló műveknek. A Belgravia oldalait ugyan kék vér itatja át, de ez a könyv túlságosan is fennhordja az orrát ahhoz, hogy izgalmakba keveredjen.

Ki ismerhetné jobban az angol felsőosztály szokásait és hagyományait, mint aki hozzá tartozik? Julian Fellowes amellett, hogy West Stafford bárója, színészkedik, és rengeteg kosztümös, főleg Viktória korabeli vagy nem sokkal a századforduló után játszódó forgatókönyvet írt. A világszerte népszerű Downton Abbey bepillantást enged az angol előkelőségek és az alagsorba kényszerült cselédek pletykákkal és szigorú szabályokkal teli világába. A két világháború között játszódó Gosford Park rejtélyes gyilkosságának szövegkönyve pedig Oscar-díjat hozott a szerzőnek. Debütáló Snobs című regénye után ismét a középosztály és az arisztokrácia érzelmi konfrontálódását tűzte ki témájául. Ilyen háttérrel nem kell aggódnia az olvasónak: a Belgravia élethű korlenyomata mind a waterlooi csata előtti este felhevült hangulatának, mind a huszonöt évvel későbbi London teadélutánjain folyó kimért bájcsevejeknek.

Két család története végzetesen összeforr Brüsszelben, a Napóleon legyőzését megelőző napokban, amikor feltörekvő apja biztatására az ifjú és gyönyörű Sophia Trenchard nagyot mer álmodni a fess Bellasis vicomte-tal kapcsolatban. Azonban Richmond hercegnéjének a csata előtti, elhíresült bálján minden megváltozik. Negyed évszázadnak kell eltelnie, hogy a családok hölgytagjai kénytelenek legyenek szóba állni egymással, a rohamosan fejlődő londoni negyed, az előkelő Belgravia szalonjaiban sugdolózva egy titokról, amely az egyik család romba dőlését és a másik család felvirágzását jelentené.

Romantikus, kifinomultan elegáns történet bontakozik ki lassan és megfontoltan. Nem lehet azzal vádolni az írót, hogy kapkodna, vagy nem boncolná lélektani pontossággal a karakterek összetett lelkivilágát, amelyek az egyre növekvő titkolózások közepette jelentős átalakuláson esnek át. A Belgravia olyan, akár egy idősödő angol úri hölgy: kissé távolságtartó, gyakran száraz, és a humor sem az erőssége, de kétségtelenül tisztában van az etikettel, és hosszan lehet hallgatni a nem túl eredeti történeteit. Hiába beszél a társasági életet megbotránkoztató dolgairól, olyan stílusban teszi, hogy tudjuk, hogy ő is csak kesztyűben fogná meg a… Elnézést, modortalan voltam.

Tagadhatatlanul bővelkedik a könyv csavarokban és kiderítésre váró rejtélyekben, de az olvasó számára túl nyilvánvalóak a megoldások, és ha kételkedni is kezdene, az író túl hamar leleplezi kiszámítható fordulatait. Mintha az összes klasszikus, kosztümös problémaforrást egy szépen megszerkesztett könyvbe zsúfolná. Kár, hogy távoli és megjósolható világuk miatt azonosulni a szereplőkkel vagy aggódni értük nem igazán lehet. A sötét titkok és erkölcstelen lépések, de még a nagy szerelmi érzések is ebben a bársonyhuzatos környezetben – az író kimért stílusának köszönhetően – elvesztik energiájukat, hiszen olyan higgadtsággal zajlanak, mint két hüllő párzási tánca egy hűvös és ködös délutánon.

Valahogy a Belgraviából hiányzik az az élettel teli szellemesség és báj, amely a Downton Abbey-nél rabul ejtette a közönséget.

Különös visszásság, hogy itt még az alacsonyabb származásúak is finomkodónak és mesterkéltnek tűnnek, miközben az urak párbeszédei néha meglehetősen pongyola megfogalmazásúra sikeredtek.

Ha viszont az angol úri miliő után vágyakozunk, és alaposabb bepillantást szeretnénk a hierarchikus elvárásokba és a lordok hétköznapi életébe – de nem bánjuk a könnyen felejthető történetet –, akkor kellemes kikapcsolódást nyújthat a könyv. Olyan részletes, a cselekménybe beleszőtt háttér-információkkal lehetünk gazdagabbak London csodás épületeiről és férfiklubjairól, amelyek a millenniumi Budapest körbekalauzolására emlékeztetnek Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei sorozatában. Bár a nála megjelenő kalandosságot, mint említettem, kár keresni Belgravia hófehér palotái között. Az ötórai tea mellé tökéletes olvasmány, ha nem kívánunk kimozdulni egy esős délutánon, és semmi felkavaróval nem szeretnénk elrontani a hangulatunkat.

A teljes recenzió itt olvasható