 Esküvő újratöltve - Blogturné 2.
(kiadvány: Esküvő újratöltve)
Angelika blogja: Kisvárosi miliő? Kotnyeleskedő, lüke család és barátok? Némi közös múlttal rendelkező, gyűlöllek imádni, imádlak gyűlölni főszereplő páros? Igen. Igen. És ó, igen. Kristan Higgins Esküvő újratöltve című kötete ezt mind szállította, méghozzá kellemes stílusban tálalva. Könnyed kikapcsolódással, amolyan bájos, feel-good történettel ajándékozott meg. Akadtak olyan jelenetek, amelyeken elképesztő jókat szórakoztam; nehezen is tudnék kedvencet választani a női felsőt bekebelező automata toalett, a játékos kedvű eb öleléséből történt rendőri csirkementés, vagy épp a szexuális életük megfűszerezésével ügyetlenkedő házaspár közül. Nagyra értékeltem, hogy a mosolyogtató jelenetek mellé azért jutottak olyanok is, amelyek az élet fájdalmasabb arcát mutatták meg. Különösen az a pillanat gyakorolt rám mély benyomást, amikor a négy afganisztáni küldetést leszolgáló, kitüntetett katonából lett serif elmélázott azon, hogy most olyan idős emberek segítségére siet gondolkodás nélkül, akik anno, a lakókocsiparkban töltött gyermekkora idején olyan fájdalmasan lenézték a családját.  Ugyanakkor a regény tényleges románc része úgy érzem, lehetett volna sokkal több annál, mint amit nyújtott nekünk az írónő. Voltak szívmelengető apróságok, ezt nem tagadom. A tiniként elcsattant csókra való visszaemlékezés, a régóta őrizgetett rózsakvarc szív és az a rövidke üzenet mind kedves adalékok voltak. Az pedig, ahogyan Levi segített Faith-nek új megvilágításban látnia élete legszörnyűbb emlékét, valóban megindító volt. Viszont ezek nem tudták velem feledtetni, hogy a könyv első fele csupán egy hosszúra nyúlt, lassú folyású felvezető. Plusz nekem picit rosszul esett, hogy a szenvedélyes percekből semmit, de semmit nem láthattunk. Ám a leginkább az zavart, hogy nem sikerült közel férkőznöm a főhős érzelmeihez. Nem nyílt meg, nem fedte fel a sebeit, a gyötrő gondolatait a szerelme előtt, ráadásul számomra érthetetlen, hogy miközben az őt csúnyán dobó, majd hirtelen újra feltűnő exével foglalkozott és hanyagolta Faith-t, hogyan volt képes egy elkapkodott következtetés alapján egyszerűen szakítani a lánnyal. Mindent összevetve mégis azt mondom, csendesen ellazító délutánt szerzett nekem az első Kék Gém Pincészet kötet. Ami a – reméljük, magyarul szép sorban érkező - folytatásokat illeti, örömmel látom, hogy a Holland család két facér tagja, Honor és Jack mellett az O’Rourke ikrek is párra találnak majd. Kristina blogja A 2018-as év első bejegyzésében egy olyan könyvről mesélek nektek, amely átmelengette a szívem könnyed humorával és romantikájával. Alig 15 perce fejeztem be a könyvet, és teljesen friss élmény miatt még csak próbálom megfogalmazni, hogy melyek is voltak azok a dolgok, amelyek segítettek abban, hogy kikapcsolódjak és élvezhessem a történetet.
Talán még az is megkönnyítette, hogy ennyire elcsábítson a könyv, hogy a főszereplőket, akár ellenságnek is lehetne nevezni az elején, ami pedig nekem egy igen nagy gyengém. Semmit nem szeretek jobban, mint amikor cívódó karakterek esnek szerelembe egymás iránt. Szinte gyerekkoruk óta ismerik egymást, hiszen egy suliba jártak, ám valamiért nehezen oldódtak fel egymás társaságában. A szikra megvolt, de a körülmények is sokszor megnehezítették, hogy lángra kapjon, ezért került évekbe mire alkalom került arra, hogy közelebbről megismerhessék egymást. Mindkettejüknek bizonyos dolgon át kellett esniük, hogy esélyük legyen egy igazi kapcsolatra. Szembetűnő blogja Az Esküvő újratöltve prológusában rögtön drámai jelentbe csöppennünk: Faith-t az oltárnál faképnél hagyja a vőlegénye. Bár a lány megpróbálja feldolgozni csalódását, ehhez bizony környezetváltozásra van szüksége, s hátrahagyva a több generációs múltra visszatekintő Kék Gém Pincészetet, San Franciscóba költözik. Néhány év múlva vesszük fel ismét Faith sorsának fonalát, bár úgy tűnik, szerelmi téren nem sok változás történt vele. Továbbra is különösen jó szenzorokkal rendelkezik ahhoz, hogy kiszúrja a legzűrösebb pasikat: meleg és házas kiszemeltek váltogatják egymást a szívében. Bármily hihetetlen, ez bizony a való életben is gyakorta megesik. Bár talán nem ekkora intenzitással. S talán ez volt a történet egyik kiemelkedő eleme: a valóság és fikció üdítő keveréke, amitől nagyon élő és lüktető sztorit fabrikált a szerző. Hozzáteszem: az első fejezetekben őszintén meghökkentem a nyelvezet habos-babosságán, erőltetetten cukinak éreztem a karakterek megnyilvánulását, ám akkor még úgy voltam vele: legyen. Ha valami izgi chick lit kerekedhet még a sztoriból, a cukormáz legyen a legkevesebb…
De nem ez volt! Az elbeszélés előrehaladtával megjelentek a már bejáratott panelek, melyek pont nem a kikapcsolódás, jóval inkább a zsörtölődés ösvényére vonszoltak. A bárgyú elszólások egyre inkább feszegették tűrőképességem határát, az elbeszélő meg nyakló nélkül bombázta a karaktereit viccesnek szánt, de kifejezetten fárasztó megnyilvánulásokkal. A chick litekől általam nem megszokott hangulat – a nyelvi kifejezőeszközök és az elbeszélői stílus miatt – inkább a felnőtt történelmi romantikusok világát idézte; még akkor is, ha ebben az esetben a szexualitás nem igazán játszik főszerepet. 2017-ben elhatároztam, hogy ezt a műfajt hosszú időre pihenni hagyom, így különösen rosszul érintett, hogy az elbeszélő a felnőtt történelmi romantikusokban általam leginkább nem kedvelt jegyeket nyomta be az elbeszélésébe: a görcsösség, erőltetettség, és sokszor a stilisztikai silányság. Különösen pipa vagyok, mert mindvégig azt éreztem: alapvetően minden adott, hogy az Esküvő újratöltve egy klassz évkezdő romantikus olvasmány lehessen, családtörténettel, a múlt titkainak felbukkanásával, továbblépéssel, újrakezdéssel és némi mögöttes tartalommal. Nem így lett, viszont azt gondolom, hogy a felnőtt történelmi romantikusok kedvelői nem fognak csalódni Kristan Higgins sorozatkezdő könyvében. Könyvvilág Mivel mostanában eléggé sok mondhatni véres, harcolós könyvet olvastam, kicsit felüdülés volt egy kevésbé bonyolult, habkönnyű romantikus történetet olvasni. A General Press egyébként is nagyon jól szokta hozni a romantikus könyveket, általában inkább történelmit szoktam olvasni tőlük, de most bepróbálkoztam mai időben játszódóval is. Kristan Higginstől ez volt az első könyvem, de annyira megtetszett a stílusa, hogy biztosan fogok még olvasni tőle. A cselekmény egyébként nem túl bonyolult, de nagyon szórakoztató és bájos köntösbe van bújtatva, ezért engem totál levett a lábamról, nagyon hamar a végére akartam járni a dolgoknak. Múlt és jelen eseményei keverednek a történetben, a múltban megismerjük Faith és Jeremy kapcsolatának kialakulását, a tökéletesnek tűnő szerelmük alakulását, és persze a nagy bummot, amiért szakítottak. Faith a befuccsolt esküvő után San Franciscóba menekült, a jelen soraiban pedig újra haza szeretne térni, látszólag apja miatt, de igazából visszavágyik a családjához, a kedves vidékies környezetbe. Persze elkerülhetetlen, hogy annyi év után újra találkozzon exével, és nagyon úgy tűnik, hogy a lány még nincs túl rajta. Félreértés ne essék, a másik főszereplőnk nem az ex, Jeremy lesz, hanem annak legjobb barátja, Levi. Az írónő lehetővé tette nekünk, hogy belelássunk Levi gondolataiba is, amit szerintem nagyon jól tett, mivel ha csak Faith gondolataira hagyatkozott volna, nem biztos, hogy sikerült volna megkedvelnem. Eléggé zárkózott, sokszor nyers volt, főleg még fiatalabb korukban, de így hogy folyamatosan olvashattam az érzéseiről, sokkal szerethetőbb lett. Ahogy haladunk előre a múlt eseményeiben, úgy tűnik fel egyre többször Levi Faith életében, már gyerekkoruk óta megy közöttük az adok-kapok, ami később kiegészül némi elektromos feszültséggel. Szeretem az olyan történeteket, ahol habár a főszereplők elsőre nem igazán kedvelik egymást (sőt itt éveken át), mégis érződik közöttük az izzás, a vonzalom. Ezt az írónő nagyon jól fokozta, minden találkozásuk alkalmával éreztem a háttérben, hogy pattognak közöttük a szikrák. A kapcsolatuk kialakulása egyébként igencsak lassú mederben folyt, talán túl lassúba is, ami nem is lett volna nagy baj, de amikor elértünk a beteljesedéshez, azt meg túl hamar lerendezték. Amikor együtt voltak, akkor sem voltak igazán együtt, hiába volt Levi nagyon vonzó és titokzatos, pont akkor ült el közöttük számomra a kémia, amikor összejöttek. Persze végül aztán megoldódtak ezek a problémák, de ugye akkor meg már szinte vége volt a történetnek. Ami szerintem nagy erőssége a könyvnek az egyrészt a mesés helyszín, Faith családjának borvidéke volt, amit a leírások alapján szinte magam előtt láttam. A másik Kristan stílusa. Annyira könnyed, csajos, humoros, persze voltak benne szomorúbb pillanatok is, de mégis nagyon sokat mosolyogtam, szó szerint jól esett a lelkemnek olvasni. Ez főképp Faith karakterében jött át, aki nagyon szimpatikus volt. Tetszett, hogy nem akarta tökéletesre alkotni őt a szerző, teljesen átlagosnak képzeltem el, aki szinte akármelyikünk lehet. 2018-01-25 11:49:42
|
 |
|
