Egy nyár, ami sosem ért véget – hirdeti Anders de la Motte nemrégiben magyarul is megjelent bestsellerlistás regényének baljóslatú borítója. 1983-at írunk, egy ötéves kisfiú, Billy nyomtalanul eltűnik egy eldugott kis svéd faluból. A rendőrség mindent megtesz, hogy előkerítse, de hiába, sem a búvárok, sem a kutyás keresés nem jár sikerrel. A család összeomlik, darabjaira hullik. Húsz évvel később Stockholmban felbukkan egy terápiás foglalkozáson egy fiatalember, aki talán tudhat valamit, és ezzel újra kezdetét veszi a nyomozás.

Bevallom, a fülszöveg után egy kicsit sablonos, lassú krimire számítottam, ahol majd a végén úgyis happy end lesz. Nem lett igazam, nem volt vontatott a sztori, ráadásul nem az történt, amire előzetesen számítottam. A szerkesztés picit nekem filmes lett, vagyis minden fejezet végén valami olyan izgalmas dolog történt, ami miatt tovább kellett olvasnom. Egyszerűen nem működött, a „na jó, még egy fejezet és tényleg leteszem a könyvet” elhatározás, mert folyamatosan ébren tartotta a szerző a figyelmemet. Mondjuk épp ezért az a hátulütője is megvolt: ha láttam, a fejezet vége közeledik, már tudtam, hogy valamilyen váratlan fordulatra számíthatok.

Két idősíkon fut a cselekmény; egyrészt az 1983-as nyomozást folytató felügyelő szemszögéből láthatjuk a múltat, és húsz évvel később Vera, Billy nővérének a mindennapjain át a jelent. Ugyan két évtized eltelt, mégis néha az volt az érzésem, semmi sem változott: a végletekig elgyötört, bizonytalan szereplők keresik a kisfiút, és teszik fel maguknak nap mint nap a kérdést: vajon ki vihette el? Talán épp ezért nem is a krimi műfajba sorolnám a könyvet, sokkal inkább a lélektani regény kategóriába, mert nem a tetteké a főszerep, hanem a lelki sérüléseké.

Történik egy tragédia, amin képtelenek túllépni, több ember élete megváltozik végérvényesen azon az estén. Nemcsak a szűk családi kör számára kezdődik új időszámítás, hanem például a nyomozó számára is, aki minden reggel lelkiismeret furdalással kel fel, és komoly egészségügyi problémái lesznek a lezáratlan ügy miatt. De ide sorolnám a rablással meggyanúsított férfi hozzátartozóit, akiken rajta marad a bélyeg és képtelenek a faluban maradni. A múlt pedig újra kísért, feltépve ezzel a régi sebeket. Számomra végig nagy kérdés volt, hogy vajon az igazság elhozza-e a várt feloldozást vagy még mélyebbre taszítja a szereplőket.

Nagyon tetszett, hogy nem egy véres, agresszív történetet olvashattam, hanem egy agyalós regényt, ahol apró jelekből, elejtett félmondatokból kellett összerakni a megoldást. Érdekes volt megismerkedni a szereplőkkel az eltűnéskor, majd húsz év múlva újra látni őket, és szembesülni azzal, hogy mennyire befolyásolja az életüket még mindig a múlt. Ráadásul még izgalmas a helyszín és aprólékosan kidolgozottak a karakterek is... összességében azt mondhatom róla, különleges regény, amely azért okoz néhány meglepetést.

http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2018-02-03+13%3A00%3A00/anders-de-la-motte-vegzetes-nyar