Tetszik Katerina Diamond stílusa. A titok című könyvében benne vannak a legfőbb elemek amik egy jó thrillerhez kellenek. Gyilkosság, kínzás, nyomasztó helyszínek, korrupció, drog.

Az biztos, hogy a hiba az, nem olvastam az első részt, ezt pótolnom kell.

Két idősík, jelen és múlt között ugrál a történet, ezzel kötve össze a mozaik darabkákat, és tisztul ki előttünk a kép, és kapjuk meg a válaszokat. Mindemellett szerettem, hogy több karakter szemszögéből ismerhettem meg a történetet, így minden egyes szereplőből kaphattam egy kis ízelítőt.

Az írónő szépen bonyolította a szálakat, ahhoz, hogy folyamatosan fent tartsa az érdeklődést, és ne váljon unalmassá.

“Dee tágra nyílt szemmel feküdt a földön, a meglepetés az arcára fagyott. Az utolsókat rúgta. A vér egyre nagyobb tócsában gyűlt alatta, a lábát is is teljesen vörösre festette. Bridget észrevett egy tízcentis vágást a comb belső részén, az ágyékához közel. A combartériáját vágták fel, így perceken belül fog elvérezni.”

Már a könyv eleje izgalmasan indul. Bridget egy könyörtelen gyilkosság szemtanúja lesz, így menekülni kényszerül. Egy baleset miatt eszméletét veszti, majd később egy pincében tér magához. Nem emlékszik semmire, mióta van ott egyáltalán, és ki az aki elrabolhatta. Fogvatartója rendszeresen meglátogatja, sérülésére gyógyszert ad a lánynak. Ami az egészben megdöbbentő, hogy vonzódik a férfihez, és nem tudja az okát. Egy étkezés alkalmával a kanalat elrejti, hogy ezzel jegyezze fel a földbe, mi történt vele. A meglepetés akkor éri, amikor elhúzza az ágyat, és meglátja a több elhajlított kanalat, és a nevét, amit már többször a földbe vésett. Viszont abszolút nem emlékszik semmire.

Imogen Grey nyomozónő a fő szereplője a történetnek, aki egy régmúlt sérülés miatt kérette át magát egy másik irodába. Sam a régi társa megkeresi, hogy segítsen neki, megtalálni Bridget-et, mivel a lány beépített zsaru, és egyben barátnője is. Imogen ódzkodik ettől, mivel a férfi jelenléte feltépi mind lelki, mind testi sérüléseit is.

A nyomozás előrehaladtával egyre mélyebbre merülünk a mocsokba, a korrupcióba, már nem lehet tudni kiben bízhatunk, és kiben nem. Rálátásunk adódik arra, hogyan kereskednek és bánnak az elrabolt nőkkel, milyen módon kabítják el őket, ezáltal válva üres tekintetű porhüvellyé, akiknek már csak a rettegés maradt, és a vágyódás az újabb adag drogért.

Ha őszinte akarok lenni, nekem Imogen karaktere gyengére sikerült, bár ez lehet az miatt is, hogy nem olvastam az első részt, így az előzmények hiánya talán rányomta a bélyegét erre.

Érdekesnek találtam a múltban kezdődő még 10 éves fiút, a fejlődését, ahogy haladunk az években egyre előrébb, illetve a történetben játszott szerepét.

“Amióta a húgom meghalt, anya sokat sír. Ez érthető, de amikor belépek a szobába, megtörli az arcát, és rám mosolyog, mintha így elrejthetné előlem a kétségbeesését. Lehet, hogy fiatal vagyok, de hülye nem. Anya nem beszél a húgomról, és nekünk egymás között sem szabadna, én mégis átjövök a szobájába, és beszélgetek róla Istennel.”

Alapjaiban nem volt egyszerű írni róla ajánlót, hisz olyan tempós a könyv, hogy nehéz spoiler nélkül ezt megtenni.

Izgalmakban, és cselekményekben fordulatos történetet olvashattam, ami megrázó, és sokkoló egyszerre.

A teljes recenzió itt olvasható