 Hófehérkének meg kell halnia - ekultura
(kiadvány: Hófehérkének meg kell halnia)
Adott egy békés falu, ahol mindenki ismer mindenkit, és soha nem történik semmi. Aztán egyszer mégis eltűnik két lány. A nyomok Tobiashoz vezetnek, akit a bíróságon közvetett bizonyítékokra hivatkozva tíz évre elítélnek… Már az alaptörténet is izgalmas, nem hagyott nyugodni, kerestem a nyomokat, az apró, elejtett megjegyzéseket, hátha összerakom a képet, hogy mi is történt valójában. De egyszerűen annyira jól van megírva a Hófehérkének meg kell halnia, hogy hiába a rengeteg információ, teória, nyomozati anyagok, amelyekből kirajzolódhatna az igazság, nem tudtam rájönni a megoldásra. Nagyon szerettem, hogy végig fenntartotta a könyv a figyelmemet, dolgoztatta az agyamat, de közben olyan mesterien adagolta a tudnivalókat, hogy esélytelen lett volna megfejteni egyedül a talányt. Sejtelmem sincs, mi a szerző eredeti foglalkozása, de kitűnő tanár lenne belőle, olyan pedagógus, aki fogja a kezed, de közben hagyja, hogy magadtól rakd össze a puzzle-t, szinte az az érzésed, hogy ő ehhez csak a darabkákat biztosítja a megfelelő pillanatban. Tehát van egy rejtély, ami egy évtizede foglalkoztatja az embereket, az idegek még mindig pattanásig feszültek, elég egyetlen pici szikra, ami beindíthatja az eseményeket. Nem is kell erre sokat várni, hiszen a kiszabott büntetés letelik, és az immár harmincéves, férfivá érett Tobias hazatér… Érdekes a városka lakóinak reakciója: van, aki várja; van, aki legszívesebben megölné; van, aki segít neki. Mindenkiből kivált valamilyen érzelmet, megosztja még a családtagokat is. Erőssége a regénynek, hogy hitelesen ábrázolja a szerző a hátteret, vagyis, hogy mi történik egy ilyen tragédia kapcsán Nemcsak az áldozatok családjainak mindennapjaiba nézhetünk bele, hanem a bűnös hozzátartozóinak életébe is. Nyilván, aki elvesztett valakit, azt sajnáljuk, de ahogy megrajzolja Nele Neuhaus Tobias családját – akiknek a több generációs étterme emiatt végleg bezár, a szülők házassága válással végződik, a termőföldjeiket aprópénzért eladják, hogy a hiteleiket törlesszék –, igazából szántam őket, értük is megszakadt a szívem. Egy idő után megtörik az is, aki ugyan nem vonult börtönbe, de köze van a tetteshez. Hiába egy élet kitartó munkája, a megélhetésüket elvesztik, több évtizedes, erősnek hitt barátságok szakadnak meg az ügy miatt. Nekem ez a perspektíva legalább annyira izgalmas volt, mint a háttértörténet, az eltűnt lányok utáni kutatómunka. Mert egy krimi olvasása közben ritkán jut eszünkbe, hogy mi történik egy gyilkosság után a szereplőkkel, általában a tettes kézre kerítésével vége van a sztorinak. Itt meg az került a középpontba, hogy mi történik a büntetés letöltése után, lehet-e ugyanott folytatni, ahol évekkel korábban abbamaradt egy élet és a börtön tényleg igazi bűnhődés-e a szomszédok szemében. Ha nem lenne elég a rendhagyó sztori és a remek karakterek, Nele Neuhaus még tudja fokozni, a nyomozást vezető rendőrpáros igazán jól sikerült. Szerethetők, esendők, néha viccesek, néha szomorúak, és ami még nagyon tetszett, hogy van magánéletük. Ami természetesen kihat a munkájukra is, tehát nem egy steril, tökéletes, skatulyából kihúzott nyomozó csoportot kapunk, akik szuperhősök, hanem ízig-vérig embereket. A hibáikkal, erősségeikkel együtt. Szívesen olvasnék még róluk a jövőben. A szereplők élethűek, az alaphelyzet különleges, az eseményekre adott reakciók ábrázolása hiteles, a történet annyira magával ragadó, hogy képtelen voltam letenni a könyvet, szinte egy szuszra olvastam el a közel 500 oldalt. A nyomozás folyamatának leírása aprólékosan kidolgozott, látszik rajta a hosszas kutatómunka, a szakmai segítség. Ez egy olyan történet, amelyet lehetetlen elfelejteni – be kell szerezni, elolvasni, feltenni a polcra és néhány év múlva előkeresni. Határozottan újraolvasós kategória. 2018-03-05 14:01:38
|
 |
|
