A halál szobrásza a negyedik része volt Chris Carter “Robert Hunter” sorozatának, és azt kell mondanom, hogy ahogy haladok a könyvekkel, egyre brutálisabb és kegyetlenebb gyilkosokkal találom szemben magam. Már az előző köteteknél is volt rá példa, hogy egy egy fejezetnél le kellett tennem, mert az idegrendszerem nem bírta, de ez a rész felülmúlta az eddigieket. Mikor azt hinném, hogy az ingerküszöböm már maxolva van, rá kell jönnöm, hogy mindig lesz valami új. Persze ez abszolút pozitív értelembe, hisz a zsáner kedvelői megkapják azt az érzést, amit egy jó thriller könyv tud adni.

” A falon hagyott üzenet nem szerepelt az eredeti tervben, inkább dacos szemtelenség lehetett. Huntert nem hagyta nyugodni, hogy az egész helyiség olyan benyomást keltett, mintha a gyilkos kirakatba akarta volna tenni a dühét és az örültségét. “

A történet elején egy brutális gyilkossággal kell szembenéznünk, ahol egy neves köztisztviselőt darabjaira szednek, és a testrészeiből egy groteszk szobrot készítenek. Az ügyhöz Robert Huntert, és Garciat hívják, ők azok akik a különösen kegyetlen gyilkosságokkal foglalkoznak. A nyomozók értetlenül állnak a gyilkosság előtt, hisz az áldozat napjai megvoltak számolva, mivel előrehaladott stádiumú tüdőrákban szenvedett, így az orvosok csak pár hónapot jósoltak neki. Mégis valaki úgy döntött, nem hagyja a természetre, és kezébe veszi a dolgokat, ezáltal a már meglévő fájdalmak mellé, több órán keresztül kínozta, majd megcsonkította az ügyészt. Robert és Garcia kap maguk mellé még egy embert, Aliciat, aki képes minden számítógéprendszerbe bejutni, feltörni az adatbázisokat, így gyorsabban hozzájutni az adatokhoz, amire a nyomozóknak szüksége van. Robertet nem hagyja nyugodni a szobor, és másolatot készíttet belőle, majd ezt követően próbál rájönni a jelentőségére. Mikor rájön a dolgok nyitjára, mindenki megütközve veszi tudomásul, hogy a gyilkos mindamellett, hogy komoly orvosi tapasztalatokkal rendelkezik, türelmes, megfontolt, és rettentően alapos, aki semmit nem bíz a véletlenre. A könyv haladtával egyre kegyetlenebb gyilkosságok történnek, Roberték pedig kezdenek kifutni az időből. Minden áldozat mellett egy újabb rejtvény a rejtvényben “feladatot” kapnak, és egyre bonyolódik a helyzetük.

” – Képzelje el, hogy úgy kell végignéznie a saját testének a megcsonkítását. a saját vérének a szétfröccsenését, hogy ebből nem érez semmit, nem tud reagálni. Hogy úgy kell végignéznie a saját halálát, mintha egy filmet látna a moziban. Tudja, hogy haldoklik, mégsem tehet semmit. “

Tényleg azt hittem, hogy az előző három rész után már nem lehet újat mutatni, de tényleg mindig meglepődök azon, hogy még mi jöhet ezután. Viszont nem mehetek el pár számomra negatív tényező mellett sem. Voltak olyan karakterek és megnyilvánulások, melyek kihagyhatóak lettek volna a történetből. Alice aki most került képbe, igazából nem éreztem, hogy sokat hozott volna, bár ez még változhat, hisz a Robert Hunter sorozat ezzel még nem ért véget, és jó pár részt várhatunk Chris Cartertől. Ami kifejezetten zavaró volt, hogy itt mindenki tökéletes testtel van megáldva, amivel baj nem lenne, csak ezt az író valamiért szinte minden fejezetbe beleépítette. Oké megértettük, Hunter izmos és okos, de ezt 20. alkalommal olvasni már idegesítő. Ezeket leszámítva viszont egy zseniálisan felépített történetet követhettünk nyomon, meglepő fordulatokkal, amelyre senki nem számít, borzongató és idegtépő gyilkosságokat láthatunk, melyekkel én a legrosszabb álmaimban sem találkoztam még, és nem is szeretnék. Egy igazán feszített tempójú és izgalmas könyvet adott ki a kezei közül Chris Carter a thriller szerelmeseinek csak ajánlani tudom.

És mindenképpen szeretném megemlíteni, hogy a könyveket különálló kötetként is lehet olvasni, hisz valamennyire mindig kapunk egy kis visszavezetést a múltból, mely által valamennyire össze lehet rakni Hunter életét.

A teljes recenzió itt olvasható