Angela Marsonstól korábban még nem olvastam, de azt hiszem, hogy ezek után majd fogok. Igaz, hogy egy sorozatról van szó, amelynek minden egyes darabja Kim Stone ügyeit göngyölíti fel, viszont ezek a darabok önmagukban is megállják a helyüket. Azt nem mondanám, hogy a szereplők háttértörténete teljesen érthető az előző regények nélkül. Ezért is fordulhatott elő az, hogy a főbb szereplők elképzelésével az előző 3 kötet nélkül akadtak némi nehézségeim. Nem voltak támpontok, árulkodó jelek ami alapján beazonosíthattam volna, hogyan néznek ki a szereplők. Így alapul vettem néhány karaktert A titkok könyvtára című sorozatból.

Elsősorban a borító keltette fel az érdeklődésem. Rögtön az ugrott be, hogy ez akár egy festmény is lehetne, ami ragaszkodik a hagyományos emberábrázoláshoz, ugyanakkor némi modern elemet is csempészett bele a készítője, így valahol a régi és az új korok között rekedt meg, megalkotva ezzel egy igazán szürreális kompozíciót.

Ez a szürreális érzés bennem az egész regényen át megmaradt, és a hangulat miatt is élveztem annyira ezt a regényt. Viszonylag gyorsan is haladtam vele, öt nap alatt elolvastam. Nekem ez nem szokásom, általában legalább egy hét kell, hogy kivégezzek egy regényt.

A történet olyan témákat boncolgat, amelyekkel az egyszerű hétköznapi emberek is találkozhatnak, igen, pont olyanok, amilyenek mi is vagyunk. Az egyik ilyen az iskolai bántalmazás. A több szál közül – amin a regény fut – a gyilkos történetébe pillanthatunk be, és tanúi lehetünk annak, hogy miként befolyásolja egy gyermek életét az, hogy hogyan neveli őt az édesanyja, illetve hogy ebből fakadóan milyen atrocitásoknak van kitéve az iskolában. A rengeteg feszültség, valamint az átélt trauma pedig legtöbbször kihatással van az elszenvedők életére. A nyilvános megaláztatás és a szavak olyan fegyverek, amelyek a legtöbbet képesek ártani egy fejlődésben lévő elmének, szervezetnek.

És a paranoiában az a legrosszabb, hogy nem lehet megcáfolni.

Kim és csapata tehát arra vállalkozik, hogy felgöngyölítse ezt az ügyet, és nyomozzanak a földes gyilkos után. A sorminta a következő: Az áldozatokat ugyanazon a helyen, összevert fejjel, szájukban földdel találják meg. Később előkerülnek a további bizonyítékok, amelyeket bele kell illeszteni a kirakósba: A testet borító különös csíkok, a hajcsatok és a lemosott körömlakk is árulkodó jelnek bizonyul.

De van egy másik eset is, ami három éve megoldatlan, ez az ujj nélküli meggyilkolt fickóhoz tartozik, és ahogy ilyenkor lenni szokott a két ügy után egyszerre nyomoznak, aztán láss csodát … De nem fejezem be, nem akarok spoilerezni.

Bár néhány eleme kitalálható a könyvnek, végig fenntartja az érdeklődést, és nem éreztem azt, hogy bárhol is leült volna, vagy hogy egyes szereplők fejezetei unalmasabbak lennének. Angela igazán összeszedett regényt alkotott meg, és csupán nekem az a csipetnyi só hiányzott, vagyis a főszereplők kivitelezése, ami talán az előző három regényben bújhat meg.

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik a krimit, vagy a thrillert, esetleg mindkettőt. Azoknak, akik szeretik, ha a gyilkos a történet végéig rejtve marad, és azoknak is, akik nem. Azoknak, akik kedvelik a sok szálon futó cselekményt, és akik szívesen töltenek el néhány órát egy jól megírt sztorival, ami izgalmas az elejétől a végéig és amelyben a kettősség játssza a legnagyobb szerepet.

A teljes recenzió itt olvasható