A könyv főszereplője, Tobias, a frissen szabadult harminc éves férfi, aki kettős gyilkosság miatt ült tíz évet. Szabadulása után visszatér szülőfalujába, ahol nem az várja, amire számított. A szülei házassága tönkrement, a vállalkozásuk pedig csődbe, tíz év alatt minden megváltozott. Ő azonban elhatározza, hogy rendbe rakja az életét, csak sajnos a körülmények nem hagyják nyugodni. Fenyegető levelek, gyűlölködés, pletykák, közutálat tárgya lesz a családjával együtt, és más furcsa események is kezdetét veszik.

Már elöljáróban megírtam, hogy az eleje nehézkesen indult be, és tényleg, pedig a prológus nagyon figyelemfelkeltő volt, lehet, hogy emiatt csalódtam az elejében… A történet rengeteg szereplővel és szállal dolgozik, ami krimi esetén inkább jó dolog, mint rossz, csak nehéz volt elsőre követni a sok-sok történést, szereplő felbukkanását, ami közül sok az elején indokolatlan oldalpazarlásnak tűnt, és untatott. Pedig eseményekben nem volt fukar a könyv első része sem, például előkerült az egyik – állítólag – Tobias által megölt lány holtteste; Tobias anyját gyakorlatilag a férfi szabadulása után szinte egyből megtámadják és kómába kerül, egy fiatal lány, aki véletlenül kísértetiesen hasonlít a másik halott lányra, Stefaniera, kutakodni kezd a régi ügyben. Közben pedig a rendőrség a megtalált holttest, vagy inkább csontváz hatására újra előveszi az ügyet. Mindez kb. az első harminc oldalon, szóval események vannak rendesen. Közben fokozatosan elénk tárul a kis falu, minden fontosabb lakójával. A történetet végig áthatja egyébként egy nyomasztó de izgalmas légkör, ami az elején inkább depresszív volt, Tobias csalódottan szemléli darabokban heverő családját, életét. Mindenesetre minden szereplő és szál tökéletesen kidolgozott, logikus, meglepő és összefonódó lett, a végére.

A kedvenc szereplőm Tobiason kívül – akivel a már 90%-ban kriminológus lelkem mélységesen együtt érez – Pia és Bodenstein voltak, akik a rendőrség nyomozópárosát alkotják. Miután túltettem magam azon, hogy Pia név létezik, és nem mosolyogtam minden alkalommal, amikor szerepelt a könyvben, rájöttem, hogy egy rendkívül talpraesett, ízig-vérig nyomozónőt ismerhettem meg Pia személyében, akinek az ösztönei sosem tévednek. Nem akarom lelőni a poént, de ő már az első perctől érezte, hogy Tobias ügyével valami nincs rendben, és hát nem is volt rendben. Gyakorlatilag semmi sem úgy volt, ahogy azt hitték, hogy történt. Bodenstein, a másik rendőr főszereplő – aki főfelügyelő néven fut a könyvben, ami nekem nagyon furcsa a magyar rendőrségi rangokhoz képest – szintén a szívemhez nőtt. Valamilyen szinten Pia ellenpólusa, mégis tökéletesen kiegészítik egymást.  Amelie karakterét is nagyon szerettem, szimpatikus volt a vagány, vadóc városi lány, aki leköltözött vidékre, de a személyiségét nem hagyta otthon, így jól bele is került a dolgok sűrűjébe, ahogy az lenni szokott.

A könyv egyébként nem csak a szövevényes gyilkosságok felgöngyölítését mutatja be, hanem a történések mögötti emberi sorsokat is. A rendíthetetlennek tűnő nyomozó mögött is előbukkannak az igazi emberek, Pia éppen a barátjával költözne össze, de persze nem megy simán a dolog, Bodensteint is érik meglepetések a családjával kapcsolatban. Mindezeket olyan hangulatban elevenítette meg az író, hogy teljesen át tudtam élni a szereplők örömét vagy éppen fájdalmát, miközben végig fenntartotta az érdeklődésem – miután belerázódtam a sztoriba -, és azon törtem a fejem, hogy most akkor mi is történt azon az 1997-es estén? A legjobb az egészben az, hogy amikor azt hiszed, hogy összeraktad a képet, megjelenik még egy szál, még egy újabb történés, még egy elfelejtett dolog, még egy szereplő, és teljesen összezavarodsz. Több kisebb meglepetést és tartogat számodra az írónő, nem csak a végén – amikor már pattanásig feszültek az idegeid és az összes körmöd lerágtad -, de gyakorlatilag az egész könyv folyamán. Mégsem lesz kusza, összefolyó, vagy bármi ilyesmi, nagyon jó és izgalmas történet kerekedik belőle. Durva, hogy mennyi mindenre képesek az emberek, ha mást akarnak védeni, ha a hatalomvágy vezérli őket, ha mindenki felett uralkodni akarnak, szerelmesek, vagy ha egyszerűen félnek. Egy kis falu, tele titkokkal, és gerinctelen emberekkel. Néhányat én akartam kinyírni, de brutális módszerekkel. Amúgy is rosszul vagyok az igazságtalanságoktól, Tobiast pedig mélységesen sajnáltam, de az egész ügy amúgy is felháborító volt. Volt olyan szereplő, akit azért sikerült helyesen megítélnem, és bár nem úgy történtek a dolgok, ahogy én hittem, de az elejétől érzett ellenszenvem beigazolódott. Úgy érzem, ha ilyen érzelmeket tudott kiváltani belőlem a könyv, már rossz nem lehetett. És nem is volt, nagyon tetszett.

Összességében krimi rajongónak ajánlom ezt a könyvet, bár én nem tartozom közéjük, de engem is magával ragadott, szóval, ha új műfajban szeretnéd kipróbálni magad, és vágysz egy összetett, izgalmas történetre, ahol garantáltan gyűlölsz és imádsz embereket, meglepődsz és izgulsz, megijedsz és örülsz, akkor ez a te könyved. Bónusz volt nekem az autizmus megjelenése, szeretem a hasonló témákat, plusz ízt vitt a dologba, és nagyon fontos szerepet kapott benne végül. A borítója pedig véleményem szerint nagyon szépre sikerült, ez a zöldes szín nekem nagy kedvencem, a lány mögött felsejlő falu pedig pont olyan, amilyennek a képen tűnik: kívülről csodaszép, belül viszont rohad. A könyv összességében 5/4,5 csillagot kap tőlem. Remélem, nektek is megjött a kedvetek az elolvasására!

A teljes recenzió itt olvasható