A lelkek ítélőszéke - Gabó olvas

Hatalmas várakozás után, kíváncsi örömmel vettem kézbe Carrisi regényét, ami egy új sorozat első része. Csavaros, elég sötét hangulatú thrillert kaptam meghökkentő és váratlan befejezéssel. A végéről annyit: az utolsó ötven oldal mindent helyre tesz, és elképeszti az olvasót. Addig azonban el kell jutnia az olvasónak.


Olvasás után azt gondolom, hogy ez a regény egy borzasztóan érdekes történet, moralizáló, ami a krimi és thriller rajongónak egy új szín lehet. Jól megírt, könnyen olvasható, ám roppant csavaros, sok szálon futó történetet kaptam. Ami elég szövevényes és hosszú, ezért nagyon figyelni kell olvasás közben. Ahogy a mondás is tartja: az ördög a részletekben lakik. Vagyis minden apró, látszólag jelentéktelen dolognak fontos szerepe van a későbbiekben. A gyönyörű borító kifejező és szemet gyönyörködtetően szép lett. Jól illik a történethez a lelkek - madarak repkednek a naplementében.



Már az eleje jól indult, nagyon tetszett az a megdöbbentő, sokkoló helyzet. Az alap, egy magányosan élő férfinek szívrohama van, utolsó erejével még mentőt, orvost hív. A doktornő pedig felfedezi, hogy az évekkel korábban eltűnt ikertestvérének gyilkosához érkezett segíteni... Ez a döntési kényszer, váratlan helyzet végig adott marad. Ebből az érdekes alapfelállásból építkezik tovább Carrisi. Kapunk több szerethető karaktert. Rögtön a főhősünk alakja a misztikum ködében marad végig. Marcus elég egyedi figurája az eseményeknek, karaktere valóban telitalálat. A szerethető szereplők és az érdekes alapfelállás végig marad. A cím és a történet összefüggése is nagyon találó, ötletesen építette be a regénybe. A tudomány, a pszichológia, a hit és a lelkiismeret is fontos "szereplők lesznek egy Caravaggio-festmény mellett.


Az író remekül építkezik, mindennek meg van a helye, igaz, több dolog a legvégére kerül a helyére. Carrisi nem könnyíti meg az olvasó dolgát, néhol bizony nehéz követni a szálakat. Talán a kevesebb több lett volna. Néhol nekem ettől zavarossá vált a regény. Ettől persze ez egy valóban jó hangulatú krimi, olvastatja magát. Izgalmas háttér bontakozik ki, amiről nem árulok el semmit. A helyszínek többek közt egészen Csernobilig vezetnek. Mit mondjak? Hihetetlen és elképesztő, vagy lenyűgöző.


Közben az emberi lélek legsötétebb bugyraiba mászunk bele. A történet nagyon furmányos, tele sötét titkokkal amikre lassan derül fény. Az elképesztő csavarok nem csupán egy jól hangzó frázis, valóban olyanokat kaptam, hogy csak lestem olvasás közben. Nagyon leesett az állam több okból, amit itt nem fejtenék ki. Maradjon meg az olvasás élménye, a nyomozás titka. Róma és a Vatikán egy kiváló és színes hátteret ad. A történet megvalósítása érdekfeszítő, a női szereplők közül Sandra a nyomozónő alakja emelkedik ki. Persze ő és Marcus útjai egyszer keresztezik egymáséit. A profilozó papok elég érdekes adalék, ahogyan a Vatikán mint a legnagyobb bűnügyi nyílvántartó detto.


Carrisi regényében végig azt vizsgálja, azt a vékony határmezsgyét vette górcső alá, ami a jó és rossz között létezik. Már, ha létezik...  Rá kell jönnünk, talán nem is feltétlenül van ott az a határ. Minden ember lelkében ott lakik az ördög. Alkalom, eset pedig adódig mindig, hogy kicsalogassuk.

A sztori felépítése ugyan kissé fárasztóan tekervényes, igazi labirintus. Váltott szemszögből, az idősíkokon átugrálva követjük a jelen és a múlt eseményeit. Csupán csak az utolsó százötven oldalakon sikerült igazán képbe kerülnöm. A "kétszázhuszadik" váratlan fordulat után azonban már azt vártam: derüljön fény a háttérre, legyen vége ennek a titkokkal terhelt nyomozásnak. A kíváncsiság persze vitt tovább, azonban a cselekmény egyre kevéssé volt lenyűgöző.


Ezért volt fárasztó olvasni, szerintem túl szövevényes a regény. Történetszövése elképesztő, ami valljuk be kissé nehezíti az események követését, átélését. Némi vallástörténeti háttér is színesíti a nyomozást, ami igazán jól illik ebbe a közegbe. Ott a végén azonban egy minden korábbinál meglepőbb eszmefuttatást kapunk a bűnről, az emberben lakó gonoszról. Carrisi végig moralizál.
A jó és rossz közti határvonal itt megfoghatatlanná válik. Ez egy elég érdekes, félelmetes és elgondolkodtató lezárást eredményez. Még úgyis, hogy a szereplők közt egyházi emberek is akadnak szép számmal. Vagy éppen ezért... Persze marad lezáratlan kérdés is, ami elég nyugtalanító, ám gondolom a további részekben ad magyarázatot Carrisi. A történet két további folytatása is megjelent már. Véletlenül fedeztem fel Carristi-t, és nagyon lenyűgözött ezzel az eredeti történettel. Minden thriller és krimikedvelőnek ajánlom.

A teljes recenzió itt olvasható

2018-05-11 12:20:12
Fordította: Fügedi Tímea
,,Emlékezz a halálra!" - Zerubabbel Barraclough órásmester ars poeticája A Brontë nővéreknek két szenvedélyük van: az írás és a nyomozás. Mivel az alkotói karrierjük háttérbe szorult,...
Fordította: Tihor Szilvia
Két gyerekkori barát és egy döntés, amely szétszakítja, mégis örökre összeköti őket
,,Éreztem, hogy ez a csend nem az üresség csendje. Hanem az iszonyat, a rettegés csendje. A gonosz csendje." Egy balul végződő eljegyzési vacsora után az egyik vendéget, az idős Fionát holtan...
Fordította: Fügedi Tímea
,,Emlékezz a halálra!" - Zerubabbel Barraclough órásmester ars poeticája A Brontë nővéreknek két szenvedélyük van: az írás és a nyomozás. Mivel az alkotói karrierjük háttérbe szorult,...
Fordította: Tihor Szilvia
Két gyerekkori barát és egy döntés, amely szétszakítja, mégis örökre összeköti őket
,,Éreztem, hogy ez a csend nem az üresség csendje. Hanem az iszonyat, a rettegés csendje. A gonosz csendje." Egy balul végződő eljegyzési vacsora után az egyik vendéget, az idős Fionát holtan...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ