Ajánló:

Angela Marsons legújabb regénye a Halálos Játék ismételten nem okozott csalódást. Kellőképpen feszült, és pörgős, egy percig sem hagy unatkozni. Olyan embereket ismerhetünk meg ebben a történetben, akik súlyos traumákon mentek keresztül, és ezzel megpecsételődött a sorsuk, jövőjük. Megmutatja, hogy mennyire számít, hogy ha egy olyan családban élünk, ahol megkapjuk a megfelelő törődést, és odaadást, akkor a személyiségünk fejlődése pozitív hatással lesz ránk. Viszont ennek a teljes ellentettjét is megismerhetjük, mely során a szülők azok akik miatt egy gyermek lelke olyan szinten sérülhet, hogy az már visszafordíthatatlanná válik.

Történet:

Kim Stone-t egy újabb ügy élére helyezik. A Westerley kutatóintézet falain belül különböző fázisokban bomló holttesteket vizsgálnak. Kim és csapata ide jönnek, hogy szemügyre vegyék a helyet, amikor egy olyan holttestre bukkannak, mely nem az intézethez tartozik. A nőt brutálisan megverték, az arca szinte felismerhetetlen az ütésektől. A csapat rögtön neki áll a nyomozásnak, alig telik el kis idő, és máris egy újabb áldozat bukkan fel. Az arcát szinte darabokra törték, a szája, nyelőcsöve tele földdel, de legnagyobb döbbenetükre az áldozat életben van. Azonnal kórházba szállíttatják, ahol rögtön műtétre kerül sor. Kim kiadja a feladatokat, keressenek kapcsolatot az áldozatok között, és derítsék ki a kilétüket. A helyszín viszont még mindig tartogat meglepetéseket, ugyanis pontosan ott, ahol az életben maradt nőt találták, a földben egy újabb holttest kerül elő. Újabb külsős embereket hívnak segítségül, hogy kiderítsék mióta van ott a test, és ki lehet az.

” Az érdeklődését nem pusztán a csonkolt keze keltette fel, hanem az is, hogy ez az ember nem hiányzott senkinek, a története nem érdekelt senkit. “

Egyre több a rejtély, ellenben nagyon kevés a nyom, ahonnan elindulnának. Tracy, az újságíró, aki az előző kötetekben a hiéna stílust képviselte, ebben a részben viszont sokkal többet kapunk belőle, és a múltjából. Számomra meglepő volt az ő karaktere felemelkedése, és amennyire antipatikus volt, most annyira megkedveltem. Ugyanúgy, ahogy Kimnek, neki is tele van csontvázakkal a szekrénye, és úgy tűnik ez a szekrényajtó most kinyílt.

” Tracy megpróbálta elfojtani a pánikot és újra levegőhöz jutni valahogy. Próbált visszaemlékezni a tanácsadásra. Először a légzése felett kell ismét úrrá lennie, de a szíve dübörgött a mellkasában. “

Kisebb fejezetekben bepillantást enged az írónő a gyilkos elméjébe. Visszaemlékezések, és érzelmek által. A történet haladtával az is kiderül, hogy miért lett olyan amilyen, mi volt az a pont, ami kiváltotta belőle ezeket a beteges cselekedeteket.

Nem állítom, hogy nem éreztem hiányosságokat az ügy során, több esetben is elcsodálkoztam, hogy bizonyos részletek felett elsiklott a nyomozás. Illetve nekem Kim karaktere kissé sok volt most. Az áldozatok akiket nem is ismert, közel “engedi” magához, legyen holt, vagy élő, viszont a kollégái, akik között barát is van, velük sok esetben távolságtartó, és lekezelő. Ezt a pár dolgot leszámítva, ismét egy ütős krimit kaptunk az Írónő tollából.

A teljes recenzió itt olvasható