Az írónő, aki maga is nagy gyűjtögető, varázslatos és szívhez szóló mesét tár elénk a sok apróságról, amiket lépten-nyomon elhagyunk, és amik mégis jelentőséggel bírnak.

Minden tárgynak megvan a maga története, még az elveszetteknek is, sőt talán azoknak leginkább.

Anthony író, de nem ez az érdekes igazán benne, hanem az, hogy megszállottan gyűjti az elveszett tárgyakat. Bármit talál, gondosan elteszi, és feljegyzi, hol találta és mikor. Nem sejti, kié lehetett és mi a jelentősége, de biztos benne, hogy történetük van. Nem véletlen: ő maga is elvesztett egy nagyon fontos tárgyat, ami az utolsó emléke volt a menyasszonyától. Úgy érzi, ha megtalálja a talált dolgok tulajdonosait, talán valamikor ő is rátalál arra, amit negyven évvel ezelőtt elveszített és ezáltal lélekben újra egyek lehetnek.

Mellékeveredik ebben társnak Laura, aki bár nem ért semmit az egészből, mégis jól érzi magát az író körüli légkörben, miközben saját életét próbálja megoldani. Napsugár, a „dán szindrómás” lány talán többet érez a lényegből, mint ők, valamiképpen érzékeli a tárgyakhoz kötődő emberek sorsát, érzéseit.

Ahogyan a történet, úgy a szereplői is kicsit elvarázsoltak, mintha nem a való világban élnének. Különös véletlenek, vagy talán nem is véletlenek sorjáznak meseszerűen, amik azt közvetítik felénk, hogy talán érdemes a tények, tárgyak mögé nézni, meglátni a lényeget. Mindennek jelentősége van, sokszor nem a gondolkodás, hanem az érzéseinkre hagyatkozás vezet el minket a megoldáshoz. Az elveszett tárgyak mind egy-egy ember személyes történetéhez, sorsához fűződnek, és sokszor ezek a sorsok úgy fonódnak össze, hogy a legkülönlegesebb módon segítenek egymásnak.

A történet ráébreszt bennünket arra, hogy ami kívülről lényegtelennek tűnik, akár egy tárgy, akár egy ismeretlen ember, annak is lényege van valaki számára. Ha a felszín mögé látunk, közelebb kerülhetünk a többi emberen keresztül akár magunkhoz is, rájöhetünk, hogy valahol mind kapcsolatban állunk egymással, senki sem független a többiektől. Talán nem is az a fontos, amit annak tartunk, és sokszor nem is az az igazán okos, aki értelmileg az, hanem, aki bízik a szívében, az érzéseiben, így a másokét is jobban felfogja és megérti.

Ruth Hogan sok nehézségen ment keresztül míg író lett. Sokáig bezárkózott, visszavonult életet élt egy autóbalesetnek, majd a ráknak köszönhetően, de végül az írói sikerei hatására muszáj volt kimerészkednie újra a világba.

http://holdpont.hu/2018/05/kedd/content/ruth-hogan-az-elveszett-t%C3%A1rgyak-%C5%91rz%C5%91je