(kiadvány: A lelkek ítélőszéke)

Donato Carrisi könyvét várhatóan a Dan Brown rajongók is szeretni fogják, talán sűrűbb annál, európaibb, hihetőbb, ráadásul nem csak egy szereplőt, hanem több szerethető figurát is kapunk.

Már az elején érezzük, nagyon oda kell figyelni a történetre, nem lehet közben elkalandozni, minden eseményre figyelni kell, és biztosak lehetünk benne, komoly csavart kapunk a végére. Hiszen három szálon is futnak az események és erősen homályban tart minket az író.

Az egyikben Marcus egy eltűnt lány, Lara után nyomoz, a férfi hamar rájön, hogy Lara lehet a sorozatgyilkos legújabb áldozata. A ügy megoldását nehezíti, hogy a sorozatgyilkos az intenzíven fekszik kómában, így hiába tudják, ki a tettes, nem tudják kihallgatni. Larának napról napra csökkennek az esélyei, fontos, hogy Marcus minél előbb megtalálja azokat a nyomokat, amiket csak ő vehet észre.

Már önmagában ez az eset is igen bonyolult lenne, de tovább bonyolítja Carrisi a szálakat azzal, hogy Marcus lényegében a halálból tért vissza az előző ügye után. Nem emlékszik semmire, önmaga előtt sem tiszta, hogy bizonyos esetekben honnan tudja, mit kell tennie. Különleges megérzései vannak, egy szobába belépve képes beleélni magát a gonosz gondolataiba, tetteibe. Ezt a képességét nagyszerűen használja ki egy titokzatos csoport, amely olyan ügyeken dolgozik, amit a rendőrség nem tud megoldani. Marcus olyan, mintha nem is létezne, a rendőrség sem tudhat meg róla semmit, de ez jelen pillanatban talán nem is olyan nehéz, hiszen ő maga is küzd a múltjával, amiről csak emlékképek villannak be minden éjjel, álmok, amikről tudja, hogy valóságosak.

A másik szálon Sandrát követjük, aki a rendőrségnek dolgozik, kriminalisztikai helyszíni fotósként. A nő fél éve veszítette el balesetben a férjét. A munkába temetkezik, miközben próbálja megőrizni a férje minden emlékét, illatát a házukban, nem akarja elfelejteni élete szerelmét. De valami nyomasztja, maga elől is titkolja a megérzését, amivel szembe kell néznie, ha rendezni akarja magában is a történteket. Ebben az utolsó lökést egy titokzatos telefonhívás adja, egy Interpol ügynök keresi, aki szerint David, a férje, nem balesetben halt meg. Sandra kénytelen szembenézni a félelmeivel, mi van akkor, ha David még őt is átverte, kénytelen megnézni David fotós zsákját, hogy legyen valami nyom, amin elindulhat.  A nyomok pedig Rómába vezetnek, ahol a szálak természetesen összefonódnak.

Közben egy titokzatos vadászt is követhetünk évekkel korábbról, aki egy olyan sorozatgyilkos után nyomoz, aki fantasztikusan veszi fel másnak a személyiségét.

Carrisi háttérként többnyire Rómát adja és annak mérhetetlen sok történelmi emlékét. Olyan kérdéseket tesz fel és olyan válaszokat ad, amik a gonosz és a jó viszonyát mutatják be. A történet csavaros, kegyetlen gyilkosságokkal, olyan ügyekkel teli, amik önmagukban is kitennének egy-egy könyvre valót. A lelkek ítélőszéke jól eltalált hangulatú, titokzatos, olaszos. Egy új sorozat első része, amiben a szereplők szerethetők, küzdenek a saját lelkiismeretükkel, hazugságokkal és szembenéznek a múltjukkal. Ha nem teszik, akkor egy ártatlan lány esik áldozatul.

A teljes recenzió itt olvasható