 Szerelem a huszonhetedik sorban - Egy könyvmoly élményei
(kiadvány: Szerelem a huszonhetedik sorban)
Mikor megláttam a könyvet a moly.hu oldalon a várható megjelenések között, tudtam, hogy el akarom olvasni. Rögtön megfogott. Tűkön ülve vártam, hogy ez a szépség a birtokomba kerülhessen és elolvashassam végre. Azonban még sokat kellett várnom, hiszen a napokban jelent meg. A könyvhéten sikerült átvennem a kiadótól egy példányt és a következő hétfőn már bele is kezdtem az olvasásba, izgatottam remélve, hogy egy nagyszerű romantikus történet vár rám, amiben elmerülhetek. A borítóról: Nekem nagyon tetszik a borító, igaziból egy filmes plakátnak is elmenne szerintem. Legalábbis, ha meglátnám egy moziban kiplakátolva, biztosan beülnék megnézni. A könyv elolvasása után is hasonló véleménnyel vagyok a borítóról. Tökéletesen megy a történethez, figyelemfelkeltő, találó és nagyon szép is. A történetről: Nagyjából azt kaptam, amit vártam: egy kikapcsolódásra alkalmas olvasmányt. A könyv az elejétől kezdve tetszett. Nem igazán olvastam még légiutas kísérőkről, nem is sokat tudok a munkájukról, és még soha nem is utaztam repülővel, ezért nekem igazán különleges volt ez a háttértartalom is. Már a könyv legelején megismerjük női főszereplőnket, Cora-t, aki a húszas éveiben jár és ideiglenesen egy légitársaságnál dolgozik, az emberek becsekkolásával foglalkozik, valamint ő intézi az utasok helyjegyeit a járatokon. Nagyon izgalmas munka szerintem, de Cora nem elégszik meg ennyivel. Hogy feldobja a munkáját, titokban arra törekszik, hogy embereket összehozzon. A bűvös 27. sor az, ahova a kiszemelt párokat ülteti, reménykedve, hogy egy boldog kapcsolat kezdetét jelenti majd a közös utazás. Néhány állandó utast is megismerhetünk, és az ő szemszögükből is részt vehetünk egy-egy ilyen párosítás eredményén. Persze minden titokban zajlik, és az utasok semmit sem sejtenek. Cora Cupidót játszik, és ez is a beceneve, amit stewardess barátnője aggat rá.  Szóval nem egy mindennapi szituációt és történetet kapunk. Itt térnék ki a könyv legnagyobb negatívumára, ami a sok váltás. Mint említettem, az eseményeket többnyire az állandó utasok szemén keresztül is láthatjuk, illetve egy-egy pár kapcsán mindkét felet felváltva, valamint két állandó légiutas kísérő szemszögébe is betekintést nyerünk. Mindez 300 oldalra kicsit sűrű volt számomra. Rengeteg ugrálás volt egyik szemszögből a másikba, és az elején nagyon kellett figyelni, hogy akkor most kiről is van szó, hol is vagyunk, stb. Ez az ugrálás egészen a könyv végéig eltart, és egészen a végéig nem tudtam megszokni. Egy-egy ugrás alkalmával mindig át kellett gondolnom, hogy akkor ki is ez a szereplő, mit is tudunk róla? Néha túlzásnak éreztem. Viszont talán pont emiatt a rengeteg szemszögváltás miatt nem tartogatott túl sok mélységet. Talán emiatt volt olyan élvezhető, mert az volt. Igazi kikapcsolódást jelentett, ugyanis, ha eltekintünk az előbb említett apró negatívumtól, akkor bizony semmi mást nem tudnék mondani, ami elvett az élményből, amit ez a könyv nyújtott. Kellemes olvasmány volt. Romantikus, pont olyan, amilyenre vágytam az utóbbi időben. Cora:  Női főszereplőnk húszas éveiben járó fiatal nő, aki még nem döntötte el, mivel fog foglalkozni, ezért eltereli a figyelmét a saját problémáiról. Nemrég szakított a barátjával, aki visszatért a feleségéhez, Cora pedig elterelésképpen Cupidót játszik a reptéren. Nagyon sok mindenben magunkra ismerhetünk Corában. Még keresi az útját, de azt határozottan teszi. Makacs, nemtörődöm, néha szeleburdi, de kedves, segítőkész és egyszerűen nem lehet őt nem megszeretni. A könyv végére teljesen a szívemhez nőtt, és ugyan már az első utaló jelnél sejtettem, hogy mi lesz a kimenetele a könyvnek, végig izgultam Coráért, vajon képes-e túljutni önmagán, mer-e vajon kockáztatni, vajon kilép-e a komfortzónájából a boldogságáért? Drukkoltam neki, hogy sikerüljön és végre boldog legyen, ne halassza el a lehetőségeket. Azonban erre tényleg csak a könyv végénél volt esély. A nagyobbik részben, ahogy légiutas kísérő barátnője, illetve lakótársa is mondta, csak mellékszereplő volt a saját történetében, és ez bizony szomorú. Ahogy haladt előre a történet, Cora olyan szépen lassan került egyre inkább a középpontba. A történet elején nem volt kiváltképp főszereplő, hiszen annyi mindenkit megismertünk, és az a sok váltott szemszög... de ez változott, én pedig örültem neki. http://bookssecret.blogspot.com/2018/07/eithne-shortall-szerelem-huszonhetedik.html 2018-07-09 14:27:01
|
 |
|
