Már a fülszöveg is kellőképpen felkelti az olvasó érdeklődését, izgalmat, rejtélyt ígér. Mindezt meg is kapjuk egy tökéletes krimi formájában. Egy történt, ami már a könyv első oldalától érdekfeszítő.

Rettenetesen élveztem a Halálos őszt. Végre egy olyan krimi, ami alatt végig izgultam, nem sejtettem a végkimenetelt. Ritka az a történet, amit, ha leteszek, akkor az pörög az agyamba, hogy mikor vehetem újra a kezembe, mi történik majd legközelebb. Anders de la Motte elérte ezt és ezért hálás vagyok neki. Egy probléma van vele: most, csak és kizárólag ilyen könyveket szeretnék olvasni.

Történet:

Jelen és múlt. A két idősíkkal tökéletesen játszik. A múltból éppen mindig annyit kapunk, hogy mindenkit gyilkosnak gondoljunk. Nem lehet sejteni, hogy valójában mi történt az áldozattal, ki vagy mi okozta a halálát. Minden szereplő megjelenik külön-külön fejezetekben az 1990-as év nyarából. Az utolsó nyár, amit együtt töltenek, az utolsó este, amit még öten élvezhetnének. Alex, aki olimpiai birkózó akar lenni. Kissé heves vérmérsékletű, akinek célja, hogy az ötös fogat alfa hímje legyen.Carina a csapat szépsége. Több éve jár együtt Alex-el, de tudja, ez a kapcsolat az utolsókat rúgja. Nincs más célja, mint kiszabadulni ebből a kisvárosból és új életet kezdeni. Bruno kissé magának való, inkább marad a háttérben és onnan figyeli az eseményeket. Szerelmes Marie-be, aki úgy tűnik, nem viszonozza az érzéseit. Simon a csapat művészlelke. Zenész és énekes, Marie unokatestvére, akivel együtt költöznek el nyár végén, hogy ők is új életet kezdjenek. Simon az a típus, akit nem vettek észre eddig a lányok, viszont, ahogy idősödik egyre sármosabb. Marie csak el akar menni erről a helyről, álmai vannak, amelyekről senki kedvéért nem hajlandó lemondani.

Az öt jó barát egészen addig megvannak egymással ezen az estén, amíg be nem toppan Joe és Tanja, hogy csatlakozzanak a csapathoz. Van náluk fű, amit szívesen megosztanak a többiekkel egy kis ételért cserébe. Csakhogy az este folyamán valami történik, ami mindegyikükből kihozza a rosszabbik oldalukat – reggelre pedig Simon halott lesz.

Anna Vesper, lányával, Ágnessel érkezik Taborba. Stockholmból el kellett jönniük és itt kapott rendőrfőnöki állást. Sokan nem értik, hogy miért választotta a nagyváros helyett ezt az eldugott kis helyet. Nem igazán akarják elfogadni őt. Henry Morell a volt rendőrfőnök próbál segíteni a nőnek, de a nő úgy érzi, csak manipulálni akarja őt. A lánya se elfogadó vele, mérges, amiért ide kellett költözniük. Egyetlen közös érdeklődésük van. A Simon Vidje ügy. Annát egyre jobban érdekli, hogy mi történhetett azon a bizonyos nyáron, ezzel viszont egyre több ember haragját vívja ki. Mindeközben a múltjával is szembe kell néznie, mert az elől senki sem menekülhet. Teljesen mindegy milyen messzire megy el Stockholmból, Damoklész kardja ott lebeg a feje felett.

Vajon mi történt azon a nyáron? Baleset vagy gyilkosság? Mit rejteget a négy jó barát ennyi év után is? Kik mozgatják a szálakat? Anna Vespernek sikerül végre pontot tennie a múltjára? Vagy egész életében cipelnie kell egy olyan terhet, ami miatt mindent elveszíthet?

Saját vélemény:

Nem találtam hibát a történetben. Jól felépített, pörgős, izgalmas, érdekfeszítő. Szerettem Anna karakterét, nem az esetlen kategória, de nem is a vagány “majd én mindent megoldok” típus. Olyan jellem, amit én igazán megszerettem, hol sajnáltam, hol szurkoltam neki, végre egy emberi tulajdonságokkal felruházott karakter.

A végkifejlet is frappánsan lett megoldva, bárhogy agyaltam a gyilkos kilétén, egyszerűen nem tudtam rájönni, hogy ki lehet az. Pontosan ezt várom egy igazi krimitől. Hagyja, hogy találgassak, elgondolkoztat, sarkall arra, hogy a főszereplő helyébe képzeljem magam és én próbáljam megoldani az ügyet.

A könyv letétele után ürességet éreztem. Na, nem azért, mert a történetben hiba volt, hanem azért, mert még annyira olvastam volna tovább. Minden krimi kedvelőnek ajánlom Anders de la Motte könyvét, megtalálja benne a kötelező elemeket, de még jó pár pluszt is ad mellé. Csavaros, kifinomult, igényes – ezzel a három szóval tudom leginkább jellemezni.

A teljes recenzió itt olvasható