Egy éve indult David Baldacci új nyomozós sorozata, amelynek a főszereplője Amos Decker. Attól különleges ez a karakter, hogy egy NFL meccsen súlyosan megsérült, és az agya azóta képtelen bármit is elfelejteni. Az előző kötet végén izgalmas fordulatot vett az élete, amikor az FBI meghívta egy kutatócsoportba, azonban az odafelé tartó úton olyan információk birtokába jut, amelyek megváltoztatják az előzetes terveit. Eközben egy másik NFL sztár, Melvin Mars már húsz éve ül börtönben a családja megöléséért. A halálos ítéletére vár, ám a méreginjekció előtt váratlanul valaki beismeri a gyilkosságokat, ezzel pedig kezdetét veheti az őrült nyomozás, ahol a háttérben a szálakat talán nem is egy ember mozgatja...

David Baldacci korábban ügyvédként dolgozott, így hitelesen tudja ábrázolni a tárgyalások menetét, a bizonyítékok benyújtásának módjait, a bürokrácia kiskapuit. Pontossága és ékesszólása biztosan nagy segítségére volt a tárgyalótermekben, ráadásul írás közben is érződik az összeszedettsége: végig kézben tudja tartani a cselekményszálat és a kellő időben adagolja az információkat, folyamatosan fenntartva az olvasó érdeklődését. A történetvezetése pörgős, szinte nincsenek üresjáratok, egyik akcióból esünk a másikba. Ezáltal tényleg letehetetlen a könyv, mert nincs olyan pont, ahol az ember jó szívvel becsukná, hogy majd holnap folytassa az olvasást.

Amos Decker memóriája és folyton kattogó agya miatt szinte minden oldalon találkozunk valamilyen felvetéssel, összeesküvés-elmélettel, lehetséges megoldással, melyek sokszor nem visznek előrébb, de van, hogy jó nyomra vezetik az FBI-t. Ha épp nem a cselekmény halad előre, akkor sem lehet unatkozni, mert olyankor jön az elméleti sík, ahol a főszereplő próbál információmorzsákból felépíteni egy lehetséges magyarázatot. Nagyon szerettem ezeket a fejtegetéseket, mert igazán emberivé tették a nyomozói munka stációit.

Amos Decker karaktere már önmagában is nagyon érdekes, hipermnéziája és színekben való látása már eleve izgalmassá tenne minden történetet. De a szerzőnek ez sem elég, olyan szereplőket tesz mellé, akiknek az életére kíváncsi lettem, akiket jobban szeretnék megismerni. Aprólékosan kidolgozott, aktív figurák, akik kisebb-nagyobb szerephez jutnak Amos és Melvin mellett. Emellett nagyon pontos társadalomképet is ad Baldacci, nem fél nyíltan beszélni a rasszizmusról, a fajgyűlölet nevében elkövetett gaztettekről, és annak évtizedeken átívelő hatásairól, melyek akár napjainkig is elgyűrűzhetnek. Nehéz téma, mégis olyan természetességgel és könnyedséggel beszél róla, mintha nem is tabukat döntögetne, hanem csak egy hétvégi bevásárlólistát olvasna fel. Bátor témaválasztás, melyet aztán tökéletesen kidolgozott, minden szálat elvarrt, nem maradtak nyitott kérdések a regény végére.

Bár a Végső fázis már a sorozat második kötete, és sokszor a narráció segítségével eleveníti fel a korábban történteket az író, mégsem szükséges ismerni teljesen az előzményeket, önállóan is élvezhető ez a rész. Baldacci ad annyi háttérinformációt menet közben, amellyel tökéletesen érthető minden cselekményszál. A történetvezetés feszes, pattogós, a karakterek izgalmasak, a sztori pedig lebilincselő. Ajánlom mindenkinek, aki egy igazán jó krimire vágyik.

http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2018-11-15+10%3A00%3A00/david-baldacci-vegso-fazis