Nos, ahhoz képest, hogy nagy krimi és thriller rajongó vagyok: még soha nem olvastam Thomas Harris könyveit, de még csak a filmeket sem láttam. Mivel egy 1981-es regényről beszélünk, így félve kezdtem bele, gondolván arra, hogy az én „igényeimnek” már nem fog megfelelni. - Hatalmasat tévedtem. - A maga nemében egyedülálló klasszikus krimi, amelyet Harris pszichológiai thriller vonallal bolondított meg. Megvan az a nyomasztó bája, amit én igazán szeretek egy ehhez hasonló történetben.
Fogalmam sincs miért maradt ki eddig az életemből, de az biztos, hogy hiba volt. Kronológiai sorrend szerint A vörös sárkány a sorozat első része, mivel nem ismeretes a történet számomra, - csak hallomásból - nagyon vártam Dr. Lectert. Azonban Hannibál ebben a kötetben inkább szellemként/gondolatként él a szereplők fejében, mint valóságos személyként jelenne meg előttünk. Természetesen közvetett módon szerepel benne, mint egy harmadik személy, aki a rács mögött csücsülve „segíti” az egyik nyomozót.
Érdekes volt belelátni így, egy pszichopata elméjébe, és ez mindenképpen Harris zsenialitásának köszönhető, illetve annak, hogy bűnügyi szakértőként is dolgozott, így közelebbi kapcsolata is lehetett ehhez hasonló esetekhez. Borzasztóan látszik mindez a története kidolgozottságán, igényességén, - ez mindenképpen egy plusz pont részemről.
Will Graham éppen lábadozik egy súlyos sérülésből, amit Hannibal Lecter okozott neki, amikor elkapta őt. Nehezen veri ki a fejéből, éjszakánként rémálmok gyötrik, ezért is hagyta ott az FBI kötelékét, hogy mind lelkileg, mind pszichésen helyrejöjjön. Viszonylag már jó úton tart, azonban megjelenik Jack Crawford, hogy a segítségét kérje. Graham nem szívesen vállalná el az ügyet, de Crawford olyan nyomást gyakorol rá, amivel nem ad más lehetőséget a volt profilozónak. Mindketten tudják, hogy Graham kivételes a munkájában, talán az egyetlen, aki képes arra, hogy a bűnözők szemével lásson. Nem egyszer volt elgondolkodtató a karaktere, hisz a szemlélete és az intelligenciája miatt, akár ő is lehetne pszichopata.
„Molly gyanakodott. Miután leoltották a villanyt, egyetlen szót sem váltott Grahammel. Súlyos, félelmetes léptekről álmodott, amelyek alakjukat váltogató szobákon át közelednek felé.”
Egy családot öltek meg brutálisan az otthonukban, ahova Graham elmegy és próbálja úgy rekonstruálni az esetet, mintha ő maga lenne az elkövető. Bármennyire is alaposak voltak az elődei, így is sikerül olyan dolgokat találnia, amit mások nem vettek észre. A rendőrség és az FBI összefogása után elindul a hajtóvadászat, amely teljes lelki káoszt okoz az olvasónak.
A történet másik fontos szála: Francis Dolarhyde, a pszichopata. Érdekes ember ez a mi gyilkosunk, és Harris még érdekesebbé tette azzal, hogy képes volt belőlem sajnálatot kiváltani. Valahol mélyen együtt éreztem az elkövetővel, és ténylegesen, igazán megsajnáltam őt. Egy olyan háttérrel és gyermekkorral rendelkező ember, mint amilyen neki volt, az lett volna a csoda, hogy normális felnőtt férfivá ér. De nem csak ekkor éreztem szomorúságot vele kapcsolatban, de aki olvasta/olvassa, az megérti, mire utalok. Azért félreértés ne essék, tisztában vagyok azzal, hogy a Vörös sárkány kicsoda és milyen beteg dolgokat művel, ezért is írtam, hogy Harris egy igazi zseni.
„Azt mondta, hogy én, aki többet látok magánál, őrült vagyok. Én, aki a világot annyival előbbre lendítettem, mint maga, őrült vagyok. Többet merészeltem tenni, mint maga.”
Mint, ahogy már az elején írtam, Dr. Hannibal Lecter ebben a részben nem sokat szerepel, azonban végig ott van. Erős karaktert építhetett fel az író a többi könyvében, ha még így, ismeretlenül is beleivódott a személyisége a bőröm alá. Talán pontosan ezért örülök, hogy eddig a filmeket sem láttam, mert sikerült magamban felállítanom egy mércét, amit nagyon remélem, hogy mind a sorozat többi része, mind a film is hozni fog. Kíváncsian várom, mit tud még mutatni nekem Kannibál Hannibál.
„Dr. Lecter úgy bújt bele a kényszerzubbonyba, mintha estélyi öltözéket venne fel.„
Minden krimi rajongónak ajánlom – egy kiváló, örökéletű klasszikust olvashat. Ijesztő és magával ragadó egyben
