Thomas Harris könyveit sokan ismerik, szeretik. Ritka az olyan szerző, akinek szinte minden könyvét megfilmesítették. A Hannibál-sorozata valóban a műfaj csúcsa, ilyen karaktert kevés író tudhat magáénak. Egyszerre rémisztő és vicces, félelmetesen okos, már-már szimpatikus figura. A szerző új regényére tizenhárom évet kellett várni a rajongóknak. Ez a friss megjelenés már önmagában öröm és szenzáció, hiszen Thomas Harris 79 éves. Azt azonban már biztosra veszem, hogy ez nem azt jelenti, tizenhárom évet dolgozott ezen a regényen.
A Cari Mora nem olyan, mint Harris többi könyve, és különösen messze van a Hannibal Lecter könyvektől, amelyek őt olyan jól jellemzik, ismertté tették. Hogy ez mennyire "baj" azt olvasás után döntse el mindenki magának. Tagadhatatlanul nagy volt az elvárás, valami olyat várt titkon mindenki, az összehasonlítás pedig elkerülhetetlen. Thomas Harris példaértékű thriller-író, és Hannibal Lecter alakjában megteremtette az egyik leghatásosabb szörnyek egyikét. Azt sem mondanám, hogy a jól ismert Harris-védjegyek nem bukkannak fel az új történetben, mert nagyon is ott vannak.
Az alap ötlet ígéretes. Próbálok a fülszövegnél nem többet elárulni: A kábítószerkereskedő Pablo Escobar Miamiban lévő háza alatt 25 millió dollár értékű arany van elrejtve. Az egyetlen személy, aki tudja, hogyan lehet hozzá férni, milyen titkokat kell legyűrni, az egy Jesús nevű ember.
Nem csupán ennek a titkos kódnak a megszerzése a kiindulási pont, de maga a széf megtalálása sem egyszerű. A kinyitásról már nem is beszélve. Ugyanis, ha valami hiba történik a fél Miami Beach felrobbanhat az elrejtett Semtex mennyiségétől. Az arany megszerzésére két banda is esélyes: egy mindenre képes kolumbiai drogkartell és a Hans-Peter Schneider vezette társaság. Természetes, hogy ők egymással is versenyben vannak. A tengermélye sok meglepő veszélyt hordoz, ami jelentősen nehezíti a dolgukat. Egyáltalán nem mellékesen Hans-Peter nem kicsit pszichopata férfiú. Erről számtalan alkalommal bizonyítékot ad. Az ő életéről, múltjáról is kiderül nem kevés meghatározó elem.
Carri Mora a ház gondnoka, egy kemény és talpraesett, okos és érzéki fiatal nő. Természetesen Ő az igazi főhősünk. Hans-Peter a másik, ő a főgonosz. Ez a két karakter kidolgozott, jellemzői mögöttes tetteik okát is megismerjük. Cari Mora gyerekkora már eltért a szokásos neveltetéstől. Cari Mora gyermekkori háttér története tragikus és durva, és anélkül a könyv túl rövid lenne. Ez jól illik ide, kellett is az alaposabb bemutatása.
Legyen elég annyi: tizenegy évesen lett gyerekkatona Kolumbiában. Hogy ez mennyire hatott személyiségére azt nem részletezem, megteszi nekünk olvasóknak Harris. Ennek a története izgalmas, jól épül be a regény cselekményébe. Amúgy meghökkentően sok líra leírást olvashatunk a narancsba hajló naplementéről, az ezüstösen csillogó hullámokról, vagy Miami ökológiájának alapos bemutatása is része a regénynek, ahogyan a méhek mézgyűjtő szokásairól is bőséges képet kapunk. Ami egyébként egy fordulatos része a történéseknek. A történet egyik mellékszereplője egy beszélő kakadu, "aki" igen humoros pillanatokat tud okozni. Lesz még a végén is egy állat, de nem leszek poéngyilkos!
A kábítószerkereskedő Pablo Escobar vízparti otthona sem egy hétköznapi házikó. Berendezési tárgyai között filmes és szexbabák mellett egy villamosszék is szerepel. Amikor sor kerül a brutális gyilkosságokra, ott minden a helyén van. Nem csak meglepőek az elkövetési módszerek, de ötletesek is. Harris ebben hozza a megszokott, elvárt formáját. Robbanó mobiltelefon, darabolások, szervkereskedelem, savas fürdő és géppisztolytűz, tényleg minden akad, mi szem-szájnak és az idegeknek ingere. A történet nyelvezet is olvastatja magát, érezhetően bele adott mindent. Fordulatokban, izgalmakban, extrém helyzetekben sincs hiány. Mégis valamiért nem működik, nem úgy hat az egész. Valami hiányzott, amitől igazi nagy durranás lenne ez a regény. Ezt szerintem a kisujjából könnyedén kirázta, lehet kiadói nyomásra.
A nagy zeneszerzőknek is akad gyengébb darabja, így nem kell pálcát törni az író felett. Egynek tökéletesen érdekes, olvasmányos, ha nem különösebben nagy elvárásokkal vesszük kézbe. Jól szórakoztam, megdöbbentem és izgultam is olvasás közben, nem bánom a ráfordított időm. Könnyedebb, szatirikusabb minden durvasága ellenére.
Az átlag gagyi, háziasszony és ilyen-olyan bestsellereknek kikiáltott percemberek irományai mellett még mindig átlag fölötti élményt nyújt. Azt mondhatom, hogy hiányzik a régi Thomas Harris és remélem, hogy hamarosan tényleg visszatér.
1940. április 11-én született író, újságíró, a Hannibal-tetralógia szerzője.
Első regénye a Fekete vasárnap 1975-ben jelent meg. A Bárányok hallgatnak regényért 1988-ban elnyerte a Bram Stoker-díjat. Ennek a sorozatának részei: A vörös sárkány és a Hannibál és a Hannibál ébredése, ami egy előzménytörténet.
General Press, Budapest, 2019
320 oldal · ISBN: 9789634522812 · Fordította: Kiss Ádám